Az Őrült Ló tanulsága

crazyhorse

A bennszülött amerikaiak ellenállása az európaiak nyugatra irányuló terjeszkedésével szemben kétféle formát öltött. Az egyik az erőszak volt, a másik az alkalmazkodás. Egyik sem volt eredményes. A földüket ellopták, a közösségeiket megtizedelték, az asszonyaikat és a gyermekeiket lelövöldözték és a környezetet tönkretették. Nem volt jogi menedék. Nem volt igazság. Az elnyomottak számára soha nincs. És most, amikor a ragadozó, ellenőrizetlen vállalati hatalom hasonló erőivel kell szembenézünk, amelynek a szándéka a kegyetlen kizsákmányolásunk és a megfosztásunk a törvényi és a fizikai védelemtől, szembesülünk a kérdéssel, hogyan fogunk reagálni.

A telhetetlen kapitalizmus ideológusai, mint egy primitív kultusz tagjai, hamis mantrát kántálnak arról, hogy a természeti erőforrások és a terjeszkedés lehetősége végtelen. Szükségtelenként utasítják el a felhívásokat az igazságos elosztásra. Azt mondják, hogy hamarosan mindannyian a “bővülő” gazdagságon fogunk osztozni, amely valójában gyorsan csökken. És, amint az egész őrült projekt felbomlik, az elitek csótányokként menekülnek a menedékeikre. A legvégén az egész összeomlik, mint a kártyavár.

A hanyatlás végső szakaszaiban lévő civilizációkat olyan elitek uralják, amelyek elvesztették a kapcsolatukat a valósággal. A társadalmak egyre keményebben feszülnek, hogy fenntartsák az uralkodó osztály dekadens gazdagságát, még ha az a termelékenység és a vagyon alapjait rombolja is. Karl Marxnak igaza volt, amikor a szabályozatlan kapitalizmust a “határokat romboló gépnek” nevezte. A határok érvényesítésének ez a kudarca kannibálként fogyasztja a természeti erőforrásokat és az emberi közösségeket. Ezúttal az a különbség, hogy amikor távozunk, az egész Földet magunkkal visszük. A katasztrofális klímaváltozás elkerülhetetlen. A sarki jég végső hanyatlásban van. Hamarosan annyi hő esik csapdába az atmoszférában, hogy a karbon-kibocsájtás csökkentésére irányuló semmilyen kísérlet sem változtat rajta. Szárazságok. Árvizek. Hőhullámok. Gyilkos hurrikánok és tornádók. Áramkiesések. Szeszélyes időjárás. Emelkedő tengerszintek. A termés pusztulása. Élelmiszerhiány. Szerencsétlenségek.

Az ExxonMobil, a BP és a szén- és a földgáztársaságok – mint a gyarmati bivalyvadászok, akik a hátbőrök lenyúzása után a napon rothadó csontvázak ezreit hagyták hátra, és egyes esetekben csak a nyelveket vitték el – sosem fognak ésszerű korlátokat alkalmazni magukra. Addig fognak kizsákmányolni, mint a bűnözők előttük, akik elpusztították az állatokat, amelyek fenntartották a Nagy Síkságok bennszülött népeit, amíg nem marad semmi kizsákmányolható. A kollektív öngyilkosságot sosem mutatták ki a negyedéves nyereség-beszámolókban. Felejtsék el az összes kegyes szavakat, amelyeket az iskolában tanítottak a mi kormányzati rendszerünkről. Az amerikai hatalmat igazán leíró szavak a ”rablás”, a “csalás”, a “bűnözés”, a “félrevezetés”, a “gyilkosság” és az “elnyomás”.

Azokat a bennszülött közösségeket, amelyek a leginkább alkalmazkodtak az európai gyarmatosítókhoz, mint a békés kaliforniai törzseket – a csilulákat, a csimarikókat, a jureburokat, a nájpvaikat és az alonákat, vagy száz más törzzsel együtt – elsőként pusztították el. És, míg én nem pártolom az erőszakot, valóban minden módon el akarom kerülni, nem szándékozom alkalmazkodni a vállalati hatalomhoz, akár Barack Obama, akár Mitt Romney álarca mögé rejtőzik is. Ugyanakkor, el kell ismernem, hogy az ellenállás végül is hiábavaló lehet. Mégis, ellenállni annyi, mint mondani valamit magunkról, mint emberi lényekről. Ez tartja életben a remény lehetőségét, még ha minden empirikus bizonyíték az elkerülhetetlen pusztulásra mutat is. Bármilyen távoli is, de lehetségessé teszi a győzelmet. És kissé megnehezíti az uralkodó osztály életét, ami kielégíti a bosszú nagyon is emberi érzelmét.

“Amikor a törvényhozók a nép tulajdonát igyekszenek elvenni és elpusztítani, vagy az önkényuralom rabszolgájává tenni a népet”, írta John Locke, a filozófus, “hadiállapotba helyezik magukat a néppel, ami felmentést ad minden további engedelmesség alól”.

Az európai gyarmatosítók a bennszülött törzsekkel mintegy 400 szerződést írtak alá és szegtek meg. A bennszülött vezetőket megegyezésekre csalogatták, mindig azért, hogy elragadják a földet, aztán újra és újra és újra megismételték az árulást, míg végül semmi ellopni való sem maradt. Az olyan főnökök, mint Fekete Üst, akik hittek a fehér embereknek, nem jártak sokkal jobban, mint azok, akik nem hittek. Fekete Üstöt, aki a vigvamja előtt gyakran hatalmas amerikai zászlót lobogtatott, amelyet Washington adott neki a barátság jeléül, 1868 novemberében agyonlőtték George Armstrong Custer katonái, a feleségével és több mint száz más cheyenne indiánnal együtt a táborukban, a Washita folyónál.

A fehér ember “több ígéretet adott nekünk, mint amennyire emlékezni tudok”, mondta idős korában Vörös Felhő főnök, “de csak egyet tartott be. Megígérték, hogy elveszik a földünket, és el is vették”. A bennszülött társadalmak, amelyekben az emberek a megbecsülés elnyeréséért osztották újra a vagyont, és amelyekben a felhalmozókat megvetették, közösségi etikát tartottak be, amelyet ki kellett irtani, és felváltani a pénzsóvár, szüntelen kizsákmányolással és önimádattal, ami táplálja a kapitalista terjeszkedést. Lewis Henry Morgan az “Irokézek ligája” (League of the Iroquois), című könyvében, amelyet 1851-ben írt, miután köztük élt, megjegyezte, hogy az irokézek “egész polgári rendje szemben áll a hatalom összpontosításával bármely egyén kezében, hanem az ellenkező elvet követi, az egyenlők közötti megosztásét…” Ez volt a módja az egymáshoz, valamint a természeti világhoz való viszonynak, és ez átkozott dolog volt az európai gyarmatosítók számára.

Akik kizsákmányolnak, azok ezt a félrevezetés rétegein át teszik. Elbájoló és ékesszóló szóvivőket bérelnek. Mit kívánunk, hányszor hazudjon még nekünk Barack Obama? Mi ez a hajlam az önámításra, ami képtelenné tesz bennünket annak meglátására, hogy rabszolgának adnak el minket? Miért bízunk azokban, akik nem érdemlik meg a bizalmunkat? Miért ronthatnak meg bennünket ismételten? Megígérték Guantanamo bezárását. A közegészségügyet. A hazafisági törvény reformját. A környezetvédelmet. A habeas corpus helyreállítását. A Wall Street szabályozását. A háborúk befejezését. Állásokat. A dolgozók jogainak a védelmét. Folytathatnám.

Kevés olyan nemes, ellenálló alakja van az amerikai történelemnek, mint Őrült Ló. Tudván, hogy a végső vereség elkerülhetetlen, még sokáig vezette a síkságok leghatékonyabb lázadását, elsöpörve Custert és az embereit a Little Big Horn-on. “Még az életének a leginkább az alapokra szorítkozó vázlata is mutatja, milyen nagy volt,” írja Ian Frazier a “Nagy Síkságok” (“Great Plains”) című könyvében, “mert önmaga maradt a születése pillanatától a haláláig, mert pontosan tudta, hol akar élni és onnan sosem távozott; mert megadhatta volna magát, de sosem verték meg harcban; mert, bár megölték, még a hadsereg is elismerte, hogy sosem fogták el; mert olyan szabad volt, hogy nem is tudta, milyen egy börtön”. “Az eljövő civilizáció iránti utálata prófétai volt”, írja Frazier. “Sosem találkozott az elnökkel” és “sosem utazott vonaton, nem aludt penzióban, nem evett asztalnál”. És “eltérően sok embertől világszerte, amikor fehér emberekkel találkozott, ez a találkozás nem csökkentette az értékét”.

Őrült Lovat szuronnyal sebezték halálra 1877. szeptember 5.-én, miután becsapással rávették, hogy menjen a nebraskai Fort Robinson-nál lévő börtön felé. Amikor észrevette a csapdát, azonnal kést rántott és harcolt. Phil Sheridan tábornok el akarta szállítatni Őrült Lovat a Dry Tortugákra, egy kis szigetcsoportra a Mexikói Öbölben, ahol az amerikai hadsereg helyőrsége börtönt tartott fenn, a korálból kivájt cellákkal. Őrült Ló még haldokolva is visszautasította, hogy a fehér ember hajlékában aludjon. Ragaszkodott ahhoz, hogy tegyék a padlóra. Fegyveres katonák álltak ott, amíg meghalt. És, amikor utolsót lélegzett, Érintsd a Felhőket, Őrült Ló hét láb magas minikonzsu barátja a főnök testét borító takaróra mutatott és azt mondta: “Ez Őrült Ló vigvamja”. A gyászoló szülei Őrült Lovat titkos helyen temették el. A legenda szerint a csontjai sziklává váltak és az ízületei kovakővé. Szellemének vadsága vezérlő fény marad mindazok számára, akik dacos életre törekednek.

(Ford. Szende Gy.)

Forrás: gondolkodjukegyutt.hu

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük