Azért nem kéne belerúgni Illés bácsiba

Két napig arról szólt az internet, hogy most aztán már szegény Illés bácsit mennyire, de mennyire megcibálta az a gonosz hatóság. Aztán két napja pedig arról szól, hogy a retkes öreg takarodjon a fenébe a lepratelepével. Kis magyar tragikomédia, két felvonásban.

Az öreg cukrászmester egyébként nem kérte, hogy háborodjon fel az egész internet és azt se kérte, hogy 300 kilométerre, mondjuk Baktalórántházán szervezzenek szimpátiatüntetést a cukrászdája megtartásáért. Egyszerűen, némileg talán érthető módon könnyes szemmel zárta be azt a helyet, ami az övé volt, ami az élete volt sok évtizeden át. Éppen ezért különösen gusztustalan, hogy olyan „mértékadó” helyek, mint a „kapitalizmus blog” néhány órányi döbbenet után ellenoffenzívába lendült és rámutatott arra, hogy az öreg cukrászdája dzsuvás, a fagyija nem is eléggé hideg, sőt a gépei már ötven évvel ezelőtt is sz.rok voltak, aztán természetesen belerepültek egy kellemes kádározásba is a jólfizetett „bloggerek”. Képmellékletként pedig mutattak egy fáradt idős embert, aki atlétában szedi a fagyit. És ennyi a kulturálisan magasan szárnyaló magyar középosztálynak elég is lett. Hirtelen mindenki önkéntes NÉBIH ellenőrré vedlett, akik modern gépeket, falazott csempét és minden mást követeltek. Ha most itt lenne Bagaméri, a nyilvánvalóan szalmanellás, ergó sz.ros fagyijával már biztos, hogy meglincselték volna.

Ennyi kreténség között hol az igazság? Egyszerű válasz adható. Illés bácsi cukija a múltunk egy része volt. Egy apró időutazás mindazoknak, akik éltek a hetvenes és nyolcvanas években, akik merő nosztalgiából ezt a világot is meg akarták mutatni gyermekeiknek. Aki Illés bácsiba törli a lábát, az belénk törli, azokba, akik emlékeznek még egy másik világra, egy olyanra, amikor egy gombóc fagyi nem 240, hanem 1 forint ötven fillér volt, olyan helyeken, mint ez a cukrászda. És mi a nagy baj? Az, hogy el lehet söpörni ezeket a helyeket, de akkor is hiányozni fognak. Mert a Tesco és Auchan gazdaságos krémese az adalékanyagokkal, tojásporral, tartósítószerrel a büdös életben nem lesz olyan, mint Illés bácsi legsz.rabb sütije. És hiába adnak egy helyen nyolcvanféle fagylaltkölteményt, ha a gyerekének a többség nem tud megvenni két gombócot sem az ára miatt.

Nem kötelező bejárni Illés bácsihoz. Tízperces autóúton belül van 15 olyan hely, ahol patikakörülmények között, a legjobb vegyszerekből készített fagyit vehetünk magunknak a minimálbéren foglalkoztatott, agyonstrapált eladóktól. Menjetek oda, hagyjátok, hogy mi a kockázatot vállalva kérhessünk száz éves gépekkel készített süteményeket és fagylaltokat.

Persze nem fogjátok hagyni. A hatóság jön, lát és győz. A múlt utolsó kis szigeteit is elsöprik és terelnek minket a bevásárlóközpontokba, hogy ne kisvállalkozóknak, hanem a multiknak toljuk a pénzünket. Eltüntettétek az összes trafikot, az összes kisboltot, nincsenek már rozzant zsigával taxizó „takibácsik” se, hogyan is maradhatna meg a nyolcvanéves cukrász? El kell pusztuljon minden, ami arra emlékeztet, hogy nem szörnyűséges, hanem igenis élhető és szerethető volt az a világ, amit sikertelenül átkoznak negyedszázada.

És titeket kedves „kapitalimusblogosok” ez a tény zavar a legjobban…

Kalmár Szilád

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

6 Comments on “Azért nem kéne belerúgni Illés bácsiba”

  1. Kedves Szilárd,
    A probléma abban gyökeredzik, hogy nem tudod felbontani a dolgot.
    Egy dolog, hogy miből és egy másik, hogy milyen körülmények közt készül a termék, amit megvesz aki oda betéved.
    Nagy tévedés azt gondolni, hogy a mai, higiénikus, modern berendezések csak és kizárólag a “nagy fogyasztói társadalom” igényeinek megfelelően műanyagból képesek bármit előállítani.
    Fontos, hogy ki áll a gép mellett, mit adagol bele, amiből a végtermék megszületik.
    És visszakanyarodtunk oda, hogy 30 évvel ezelőtt a gépek állapota is feltehetően 30 évvel jobbak voltak.
    Az autóm 20 évesen nem azért nem megy át a műszakin, mert nincs benne euro 4-es motor, hanem mert kiesek a kasznin.
    És ne tessék a retro-t összekeverni a lepusztult, leharcolt, lelakott dolgokkal, mert nem ugyan az.
    Tőlem használja a mostani gépeket, de akkor azok legyenek tisztességesen felújított állapotúak, nem afféle adhoc módon összetákolt vackok, amiből a gépzsír az ételbe folyik, a rozsda a festékkel szintén.
    Persze túlzok, nem győzöm hangsúlyozni, mert a következő megjegyzés az lesz, hogy mert persze nem is jártam ott és nem hullik semmi a sütibe meg a fagyiba…
    Sok megközelítést lehetett olvasni, csak épp az arany középutat nem találja senki, vagy nyalogatni kell az öreget, mert szegény a múltban ragadt, miközben mellette csúnyán elment az idő, de nekünk ez kell mert ami most van az mind szar (és ne is törekedjünk új értéket teremteni, tartsuk meg a régit, de közben [email protected] az állapot megóvásra is, hisz azt se tudjuk az mi), vagy köpködjük, hogy mérgez itt minket, ahelyett, hogy bridzsre járna a nyugdíjas klubba.
    Ha dolgozni akar, támogatom, de nem attól lesz valami minőségi, hogy 50-100 éves eszközökkel, erősen kifogásolható higiéniai körülmények közt készül, hanem, hogy a felhasznált alapanyagok megfelelő minőségben a megfelelő helyről kerültek beszerzésekre… ez pedig azok számára is adott lehet, akik a legminimálisabb mértékben is foglalkoztak a “látogatói” és NÉBIH élménnyel.

    1. Hogy mennyi hajszál, patkányszőr/szar, tetem, miegyéb hullhat a legmodernebb gépeken keresztül is a készülő termékbe, arra – tessék megkapaszkodni! – a véresre nyalt aranyerű amerikában, a hülyék és gazemberek Negyedik Birodalmában a termékekre lebontva specifikusan törvényileg rögzített szabványok vannak.
      Tehát, a gépek kora sokadlagos. A műanyag dobozokba fújt műanyag “krémfagylaltok”, amiket többszáz, akár ezer fölötti forintos áron vásárolhat a balek, ööö…vevő háromnegyedliterjével, ugyanúgy keveredik patkányszőr, gépzsír, fika, mindenféle szépség és jóság, csak éppen a magát “ínyencnek” kikiáltó, pénzzel az agy hiányát ellensúlyozó kispolgári elem (csőcselék) eléggé fanyelvű ahhoz, hogy képtelen legyen észrevenni… (Ennyit az ő “ínyenc” voltáról…)

  2. Jogos ! Gratulálok az írashoz,minden igazság benne van az elejétől a végéig !

  3. Erre Kalmár Szilárd belerúg az összes magyar kisvállalkozóba. Avagy: nekem már a redvás Kádár kor is ennél sokkal magasabb színvonalat jelentett; sajnálom, hogy a szerzőnek ennyivel kellett beérnie.

    1. Fasiszta úr, redvás maga – testestől, lelkestől. A vállalkozó, ami ott lop, csal, és húzódik a munka elől, valamint környezetszennyez, ahol csak tud, amúgy se való semmire.
      Mellesleg nem lett beléjük rúgva. Vagy, nem eléggé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük