Ballada a békávéról és a nemzetszaporulatról

konokpéter003

Buszmegálló.

Feltételes buszmegálló.

Ha jönne a busz, ez a feltételes, akkor feltétlenül megállna, de nem jön, úgyhogy én állok benne a megállóban, már vagy tíz perce. Odébb pad. Az a fajta, amit – igazolva, de legalábbis illusztrálva a társadalmi evolúcióval kapcsolatos egyre általánosabb kételyeket – valakik direkt olyanra terveztek, hogy ne lehessen kényelmesen ülni rajta. Mert valaki még, neadjisten, életvitelszerűen elheverne ott.

Padon kopott ember ül. Lehet, hogy hajléktalan, bár nem látom nála a kannásbort meg a lopott bevásárlókocsit, ami a Tarlóson nevelkedett, Kocsis Mátén edződött közvélemény szerint ilyen obligát hajléktalan-felszerelés. Kopott, istenem, engem sem most húztak ki a skatulyából.

A kopott ember dohányzik.

Irigylem ezért.

Én már nem dohányzom, csak elektronikusan; pedig ilyenkor jó az igazi cigaretta, afféle hétköznapi mágia, rágyújtasz, rögtön jön a busz (aztán én régen mindig szemberöhögtem a sorsot vagy mit, kipöcköltem a parazsat és zsebre dugtam a csikket, egyszer persze kigyulladt a zsebem, akkor meg a sors vagy mi röhögött). Az e-ciginek számos előnye van, de buszmágiára teljesen alkalmatlan. Hiányzik belőle az áldozati aspektus.

Szóval én már nem dohányzom, nyűgös exdohányos vagyok, csak a kopott ember dohányzik jólesően; lehet, hogy nem is buszra vár, hanem életvitelezik itten, ahol pedig ez kifejezetten tiltani rendeltetik a Tekintetes Főváros által. Busz helyett jön is közterület-felügyelő, kettő is rögtön, és lehet – lehet! – hogy a padorzó belül van a bűvös 5 tilos méteren, mert rögtön odamennek a kopott emberhez, hogy dobja el a cigit. Kopott ember felteszi a jogtalan, ám magától értetődő kérdést:

– Miért, kit zavar? – Közterületesek körülnéznek, egyik jobbra, másik balra, van itt összhang. Közel s távol csak én, meg ők, meg a kopott ember.

– Az urat ott – mondja az egyik. – (Úr lettem, mert megkívántak a maguk szutykos kis ügyének.)

– Engem aztán nem zavar! – kezdek ideges lenni.

– De hát az utasokat zavarja – próbálkozik a közterületes.

– Itt nincsenek utasok – mondom – mert hát, ugye, nincs min utasnak lenni. Engem maguk zavarnak, meg az eső is zavar, a busz hiánya zavar, de egy cigi tőlem jócskán odébb, itt a széllelbélelt szabadban, hát az nem zavar.

– Jó, hát akkor magát nem zavarja – egyezik bele a közterületes vonakodva – de mi lenne, ha maga például terhes kismama lenne? – Egymásra meredünk, azután zavartan elfordul. Ez azért még neki is sok.

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük