FELSZABADULÁS 80
Majd másnap hajnalban a magyar hadsereg kivonult Battonyáról…
…. Délután Battonya délkeleti szegélyén tartózkodtam, a (mai) Szabadság utca végénél, s az úgynevezett battonyai nagy gulyalegelőn keresztül láttam egy szovjet katonát a kukoricásból kijönni, amely körülbelül egy kilométer távolságban volt a legelő túlsó oldalán, és talpon állva bejött. (Vagyis: nem kúszva. Szerk.) Odajött hozzánk, már akkor összegyűltünk tízen, tizenöten kíváncsiak, főleg nők voltak ott többen, hát beszéltünk is, hogy mit kellene ajándékot adni néki. Így Ujvári Mátyásné hozott egy pakli nyolcas dohányt, avval kínáltuk meg. Majd két másik szovjet katona is bejött oda, ott beszéltek; kérdezték, hogy német katona nincs-e. Oroszul beszéltek, de azért valami kicsit én is értettem hozzá, mert előzőleg már beszéltem velük. Веjöttek a Szabadság utcán végig, bejöttek a Dózsa utcába, ott találtak egy italboltot, megkóstolták a magyar italt, aztán visszamentek nótaszóval, jókedvvel. Majd utána két-három napra jött be a főhadsereg. Véleményem szerint ez a három szovjet katona – hogy kik voltak, nem tudom, a legelső egy magas, szőke ember volt, ez jött legelőször Battonyára – gondolom, felderítő lehetett.
Czakó József battonyai lakos (Forrás: A felszabadulás krónikája)
A szovjet katonák kiülnek a harckocsik elejére és hátuljára. Az acélszörnyetegek lassan gördülnek előre az utcán, s az emberek melléjük nyomakodnak, kezet ráznak a harckocsizókkal. A főtéren megállt az első osztag, s a gyerekek tüstént felmásznak a harckocsikra. Kézzel-lábbal beszélgetnek egymással a katonák s az emberek.
Ebben a percben a magasból motorzúgás harsan, hitlerista repülőgépek buknak alá, géppuska tűzzel árasztják el a sokaságot. Bombák sivítanak. A battonyaiak futva keresnek menedéket. A harckocsizók a mellékutcába kanyarodnak.
Néhány percig tart a légitámadás. Mire véget ért, két holttest fekszik a szabadító harckocsizók előtt. Alekszander Iljics Simenyikin főhadnagy és Mihail Tyimofejevics Tyendrakov őrmester halálát lelte a légitámadásnál. Levett kalappal állnak az emberek előttük. Valaki megszólal a barnálló csöndben:
A mi halottaink …
… Simenyikin és Tyendrakov elvtársak sírja ma is ott domborul Battonyán. A battonyaiak gyakran felkeresik e sírokat, és emlékeznek a szabadulás órájára.
A VITA
A,,Népszabadság” 1960. március 27-én indult, „Így kezdődött…” című, ,,Battonyától Szentgotthárdig a 18. szovjet harckocsi-hadtest nyomában” alcímű riportsorozat bevezetőjében a következőket találhatjuk:
,,Ez a riportsorozatunk nyomon követi a 18. szovjet harckocsi-hadtest hadiútját Battonyától Szentgotthárdig. Ennek a hadtestnek rendkívül fontos szerepe volt Magyarország felszabadításában. Battonyánál elsőként lépett magyar földre részt vett a Tiszántúl felszabadításában, a többi között a hatalmas debreceni páncéloscsatában. E hadtest csapatai zárták be Esztergom alatt a Szovjet Hadsereg acélgyűrűjét a Budapestet megszállva tartó fasiszta haderők körül. A 18. hadtest katonái testükkel védték a budapesti gyűrűt a hitleristák nagy dunántúli ellentámadása idején és hősiességükért megkapták a “budapesti hadtest” kitüntető címet. Budapest térségétől Szentgotthárdig üldözték és verték a fasiszta csapatokat, végül 1945. április 3-án értek Ausztria területére.
Munkatársaink Horváth József, Kékesdi Gyula, Pintér István, Rózsa László, Salamon Pál, Szabó László és Szabó L. István most végigjárták a 18. harckocsi-hadtest hadiútját, s ebben a riportsorozatban megelevenítik a hadtest harci útvonala mentén fekvő városok és falvak felszabadulásának történetét. Helyszíni tanulmányok, leváltári iratok, egykori tudósítások, visszaemlékezések, élő szemtanúk egybehangzó elbeszélések alapján, feltárul a történelmi sorsforduló sok-sok izgalmas eseménye.
Ennek alapján leszögezhetjük, hogy a Vörös Hadsereg két katonája, Brjuhov hadnagy és társa 1944. szeptember 23-án, 10 óra 30 perckor elsőként Battonyánál lépett magyar földre. Ezt senki sem vitatja ma már. Igaz, a „Magyarország” című lap 1969. évi Évkönyve azt állította, hogy 1944. szeptember 24-én egy szovjet előőrs egy Csanád nevű magyar faluban lépett magyar földre. Azonban már bebizonyosodott, hogy szeptember 23-án lépett magyar földre az első szovjetkatona, másodszor: Csanád nevű község Magyarországon nincs, ilyen nevű község csak Romániában van.
Bizonyos az is, hogy a Battonya alatt és a községben állomásozó magyar alakulatok szeptember 23-án elhagyták a községet, s oda többé nem is tértek vissza. A csendőrség a Horthy-közigazgatással együtt már jóval korábban elmenekült. Három napon át, tehát a magyar csapatok elvonulása és a szovjet katonai közigazgatás megkezdése között a községben semmiféle katonaság és hatóság nem volt. Battonya község tehát gyakorlatilag már szeptember 23-án a késő délutáni órákban szabad volt!
A kérdés eldöntése szempontjából nagyon fontos a szemtanúk véleménye is. Battonya község felszabadulásának 25. évfordulóján részt vett a magyarországi felszabadító harcok egyik élő hőse, Filip Gyenyiszovics Kiva, a Szovjet Hadsereg egykori őrnagya is. Kiva elvtárs elmondotta, hogy az ő csapata egy felderítő zászlóalj rögtön az 1944. szeptember 23-án indított támadás után benyomult a községbe, ahol se német, se magyar katonákat nem találtak. Nem álltak meg, tovább robogtak Mezőhegyes felé. Kiva elvtárs még arra a sarki kútra is emlékezett, ahol 1944. szeptember 23-án vizet ivott… Éppen ezért teljesen jogos a battonyaiaknak az az állítása, hogy az első felszabadított magyar település Battonya volt.
Lényeges ennek a ténynek a leszögezése, mert az első felszabadított falu vagy község címéért habár azt ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a szovjet- csapatok elsőként Battonyánál léptek magyar földre egy ideig bizonyos versengés folyt.
Azt, hogy Makó volt az első magyar felszabadított város, az újságok megírták. A város felszabadulását 1944. szeptember 26-ra teszik. Ezt a korabeli sajtóval bizonyíthatjuk.
A ,,Makói Népújság” című koalíciós lap 1946. szeptember 25. és 26.-i számában hírt ad a város felszabadulásának első éves évfordulójáról, szeptember 26-ban jelölve meg ezt a napot.
A „Makó és Vidéke” című szociáldemokrata újság 1946. szeptember 26.-i száma,,Évfordulónk” című vezércikkben köszönti Makó város felszabadulásának második évfordulóját. Ugyanebben a számban arról ad hírt, hogy a szovjet csapatok bevonulása Makóra 1944. szeptember 25-ről 26-ra virradóra történt meg.
Földeák felszabadulását a háború utáni években szeptember 23-án ünnepelték. Csakhogy ez minden valószínűség szerint tévedés. A magyar hadijelentés szerint Földeák először szeptember 27-én jutott az „ellenség” kezére. De nem is ez a legfontosabb bizonyíték, hanem az, hogy ez katonailag lehetetlen volt, ahogy később bizonyítjuk.
Csanádpalota község vezetői szeptember 24-re teszik a község felszabadulásának dátumát. Ezzel kapcsolatban 1964-ben egy cikk is megjelent az Ország-Világban.
A vita eldöntését segíthetik az alanti hiteles vázlatok, amelyeket a,,Népszabadság idézett cikksorozatában közöltek:
… vitathatatlan, hogy az Aradnál összpontosult 3. magyar hadsereg szétverése után a szovjet hadsereg 18. harckocsizó hadteste amely a támadás élén haladt 1944. szeptember 23-án Battonya körzetéből indította meg azt a támadást, amelynek a célja a Tiszántúl felszabadítása volt. Mint a vázlatokon is látható, a 18. harckocsizó hadtest a támadást két fő irányban folytatta. A támadás egyik éke Battonya, Mezőhegyes, Pitvaros, Hódmezővásárhely, Földeák, Makó fő támadási irányban operált, míg a másik Dombegyház, Kunágota, Mezőkovácsháza, Orosháza, Szentes irányában.
Nehezen érthető, hogyan foglalhatta el a déli támadó ék előbb Földeákot és Makót, mint Battonyát, amelynek a körzetéből a támadás kiindult?
Egyébként a „Népszabadság” említett riportsorozata 5. folytatásának – amely 1960. április 1-én jelent meg is az az értelme, hogy Battonya már felszabadult, amikor Makón még horthysta magyar csapatok tanyáztak.
Elek községet a 18. harckocsizó hadtest északi éke szabadította fel. Nem valószínű, hogy ide a szovjet csapatok korábban bevonultak, mint Battonyára, s Elek valószínűleg többször is gazdát cserélt a harcok alatt.
Mint látjuk, hivatalos, szovjet forrásokból származó adatok és következtetések alapján Battonya elsőkénti felszabadulása nem lehet kétséges. Battonya a lényeget illetően már szeptember 23-án felszabadult, bár a szovjet katonai közigazgatás csak később, szeptember 26-án vonult oda be.
Forrás: Puja Frigyes -Battonya Felszabadulása (Békési Élet 1974/3.)
