Bernie for President?

Hegyi Gyula

Magyarországon láthatóan a demokratikus média többsége sem tudja hova tenni Bernie Sanders amerikai elnökjelöltségét és kezdeti sikereit. Eleinte egyfajta csodabogárnak tekintették, aki legfeljebb arra jó, hogy kissé színesítse Hillary Clinton sima útját az elnökjelöltséghez. Különösen az internetes portálokból áradt a lenézéssel vegyes ellenszenv Sanders személye iránt. Fantáziátlan netes megszólalók százszor elsütötték azt a poént, hogy Sanders vállalhatatlan, hiszen kimondta magára a csúnya, „sz betűs”szót, vagyis szocialistaként definiálja önmagát. Nyilván fogalmuk sincs róla, hogy Sanders a szocialista meggyőződését ötven éve folyamatosan vállalja. Így, ezzel választották meg kétszer Burlington polgármesterévé, nyolcszor a szövetségi képviselőház, és kétszer a szenátus tagjának. Nem listán, hanem egyéni jelöltként, személyének és politikai krédójának ismeretében. Aki kétszer egymás után bejut a világ leghatalmasabb országának százfős, legfőbb törvényhozó testületébe, azt aligha lehet „jelentéktelen” politikusnak beállítani.

Még gusztustalanabb az életkorán élcelődni. Az idén hetvenöt éves Sanders fiatalok millióinak lelkesedésével, apránként összeadott dollárjaiból építette fel a kampányát, és vált az amerikai progresszió jelképévé. Bárcsak lenne a magyar baloldalon olyan fiatal politikus, aki hasonló rokonszenvet tud kivívni a kortársai körében! Arról sajátos módon nem esik szó, hogy Hillary Clinton mindössze hat évvel fiatalabb Sandersnél, és idén tölti be a hatvankilencet. Amúgy a republikánusok legesélyesebb jelöltje, Donald Trump is hetven éves. Amerikában értelmezhetetlen a Magyarországon annyit emlegetett „fiatalítás”.

Bernie Sanders elmondhatja magáról, hogy olyan ügyekben kötelezte el magát, amelyekben utólag beigazolódott az álláspontja. Fiatalon kiállt a vietnami háború ellen, amely az Egyesült Államok első komolyabb vereségéhez vezetett. Ellenezte Irak lerohanását, szemben Mrs. Clintonnal, aki kezdetben megszavazta, majd a kudarc előjeleit látva szembefordult az amerikai beavatkozással. Jó időben figyelmeztetett Alan Greenspan jegybankelnök felelőtlen hitelezési politikájára, amelynek jogosságát utóbb részben maga Greenspan is elismerte. Sok évvel a mostani botrányok előtt beszélt már arról, hogy az amerikai igazságszolgáltatásban még mindig jelen van a faji diszkrimináció. Aligha véletlen, hogy a közvélemény-kutatások 2011-ben az USA harmadik legnépszerűbb szenátorának hozták ki.

Rokonszenves és dinamikus egyénisége mellett azért sikeres, mert olyan ügyekért küzd, amelyek a hétköznapi amerikaiak számára különösen fontosak. Bár az Egyesült Államoké a világ legnagyobb gazdasága, az úgynevezett humán fejlettségi index (szociális, környezeti, infrastrukturális és hasonló mutatók) alapján több nyugat-európai ország is megelőzi. Az irgalmatlanul drága orvosi ellátás, a rossz utak, a fizetett szabadság szinte teljes hiánya, vagy rövid időtartama, az évi tizenháromezer gyilkosság joggal aggasztja az amerikaiakat. És leginkább az egyre növekvő egyenlőtlenség, az, hogy a lakosság egy százaléka birtokolja a javak 38 százalékát, és a lakosság 90 százalékának kevesebb jut, mint ennek az egy százaléknak. (Vagyis lényegében egész Amerika a felső tíz százaléké, a többiek a javak töredékét élvezik csak.) A javak méltányosabb elosztása igazságosabbá és erősebbé tenné az Egyesült Államokat. Az amerikai tudósok régóta panaszkodnak az ország technológiai lemaradására és a rossz oktatási rendszerre, amit csak részben ellensúlyoz az agyelszívás, a külföldi tehetségek folyamatos importja.

Bernie Sanders természetesen nem kommunista és szocialistának is csak a szó skandináv értelmében mondható. Fő mondandója a túlzott egyenlőtlenség és a pénzügyi spekuláció elleni harc, az általános egészségügyi biztosítás, a lecsúszó középosztály és a fiatalok helyzetének a javítása. Több mint egymillióan járultak hozzá máris a kampányköltségeihez, rendkívül népszerű a neten, és tízezres nagygyűlésein főleg a fiatalok vesznek részt. Alighanem a magyar baloldal is tanulhatna tőle. Ha egy amerikai elnökjelölt bátran beszél az amerikai kapitalizmus rendszerszerű hibáiról, akkor nálunk sem lenne szentségtörés kimondani, hogy a kapitalizmus jelenlegi magyarországi formája ellentétes a közjóval, a magyar társadalom érdekeivel. Sokkal egyenlőbb és szociálisabb rendszerre van szükségünk, és a kiábrándult, vagy eleve közönyös milliókat csak egy ilyen programmal lehetne megnyerni a változáshoz.

Reális esélye van Bernie Sanders elnökségének? Ma még nem tudjuk. De nagyon hasznos és fontos, hogy a közbeszéd középpontjába állítja az Egyesült Államok legnagyobb tragédiáját, a szédítő és egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenséget. Európa pedig külön is örülhet annak, hogy egy népszerű amerikai elnökjelölt az amerikai kapitalizmussal szemben a nyugat-európai, szociális piacgazdaságot tartja követendőnek. Akárhogy alakul a jelöltsége, a demokraták nem felejthetik el, hogy a fiatalok millióit, a változást váró amerikaiakat eddig elsősorban Sanders, és az ő demokratikus „szocialista” programja tudta mozgósítani.

Forrás: Népszava

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük