Betétesek pénze és a banki rulett

rwheel

 

Bírósági tárgyalásokon számtalanszor elhangzik a pénzintézet részéről: a bank a betétesek pénzének védelme érdekében szükséges, hogy kellő keménységgel járjon el a végrehajtás alá vont ügyfelekkel szemben. Természetesen a betétesek pénzét minden lehetséges eszközzel meg kell védeni, ez a bank és az állam közös felelőssége; ha ez nem így lenne, akkor nyilván az egész banki rendszer romba dőlne.

Jó néhány pénzintézet azonban csak szavakban fordít kellő gondot a betétesek pénzének védelmére. Az üzleti magatartásuk ennek sok esetben gyökeresen ellentmondott, első sorban akkor, amikor az elvakult piaci versenyben felelőtlen hitelezési magatartások széles tárházát mutatták be és alkalmazták. Nemzetközi példák sokasága és a közelmúlt banki eseményei bizonyítják, hogy néhány bank stabilitása megkérdőjelezhető. A sorozatos amerikai bankcsődök, vagy az angol Bering Bank példája jól mutatja, hogy a felelőtlen banki hitelezési magatartás hová vezet, de nyilván több magyar példát is tudnánk említeni. Nem lehet vita tárgya az a tény, hogy a hitelválságot első sorban a pénzintézetek felelőtlen magatartása okozta.

A legextrémebb példák közül néhány, amely úgy látszik, eddig elkerülte mind a PSZÁF mind a pénzügyi kormányzat figyelmét:

A Pénzintézeti törvény a prudens működéssel kapcsolatos szabályai közül szemezgessünk néhány – jól idevágó- példát, hogy milyen módszereket alkalmaztak és hogyan tartották be a pénzintézetek a hitelkockázat mérséklésére vonatkozó szabályokat, melyek be nem tartása egyértelműen a pénzintézetek hibája. Ez magával rántott több százezer hitelest.

Első és legfontosabb, hogy hitelkockázati fedezet tárgyaként olyan vagyontárgy ismerhető el, amely likvid és értékálló. Ezt a szabályt csaknem minden pénzintézet durván felrúgta. A fedezetbe bevont ingatlanok túlnyomó része se nem likvid, se nem értékálló. Kinek kellett volna előre látni az ingatlanpiac ilyen mértékű eltorzulását? A pénzintézetnek, amely sok esetben 100-150 éves tapasztalattal rendelkezik, vagy az ügyfélnek, aki még a banki szerződési feltételeket sem tudta értelmezni? A túlértékelt ingatlanok, a magas arányban finanszírozott hitelek, a jövedelmi viszonyok figyelmen kívül hagyása, amely gyakorlatilag a fedezet része, azt mutatja, hogy a pénzintézeteknek nem lett volna szabad tisztán ingatlanfedezet alapú hiteleket kibocsájtaniuk.

Másik óriási hiba, amit a pénzintézetek elkövettek a működés során: a jogszabály értelmében a fedezetként elfogadott eszköz értéke és az ügyfél hitelminősítése közötti korreláció (különbség) nem lehet jelentős. A durván elnagyolt ügyfélminősítések vagy az ügyfélminősítések hiánya hozta magával, hogy a fedezetek értékét a hitel mértéke sok esetben már jóval meghaladta, főleg azokban az esetekben, ahol a hitelek már bedőltek. Így fordulhat elő, hogy 8 millió Ft. felvett hitelre a bank már 24 millió Ft-ot követel. De az is előfordul, hogy egy kis összegű hitel felvétele esetén ha az ügyfél azt rendesen fizeti, a bank egyből prémium-ügyfélnek minősíti, és a hitelkeretet mindenféle hitelminősítés nélkül a többszörösére növeli. Nyilván felmerül a kérdés, hogy a bank mennyire vigyáz a betétesek pénzére? Miért sokasodnak a banki veszteségek? Egész biztos, hogy ezeket a veszteségeket az ügyfeleknek kell megfizetniük? Vajon a PSZÁF mennyire ellenőrzi a bankok prudens működésével kapcsolatos szabályok betartását? Mert ez egyre inkább hasonlít egy banki rulettre, mint felelős hitelezési magatartásra.

Magyarországon működő objektív minősítési eljárása.

A hitelkockázati mérséklési eljárások a bankok belső szabályzatát képezik. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezeket melyik pénzintézet hogyan tartotta be, illetve ezek valóban prudensek voltak-e?

Sajnos semmilyen információval nem rendelkezik egy fogyasztó, hogy neki, mind betétesnek melyik pénzintézetnél van a pénzének a legjobb helye? Ezért a betét elhelyezése inkább szerencsejátéknak tűnik. A Magyarországon működő pénzintézeteket néhány nemzetközi minősítő intézeten kívül semmilyen hazai szervezet nem minősíti. Lehetetlen eldönteni, hogy az ügyfél által elhelyezett betét melyik pénzintézetnél van a legnagyobb biztonságban? A banki reklámok sokszor hamisak, és megtévesztőek. Ha valaki csak arra támaszkodik könnyen porul járhat.

Szükség van egy objektív országos banki minősítési eljárásra.

A PSZÁF-nék van kellő mennyiségű információja arra, hogy ezeket a banki minősítéseket elvégezze. Összehasonlító táblázatokkal megállapítható lehetne, hogy az adott pénzintézeteknek milyen volt a pénzügyi mérlege az elmúlt időszakban. Nyereséges vagy veszteséges volt? Van-e belső minőségbiztosítási szabályzata? Milyen arányban dőltek be kihelyezett hiteleik? Miért és hány alkalommal kapott fogyasztóvédelmi bírságot? A befektetési alapjaik milyen hozamokat értek el? Illetve még néhányan szempont alapján lehetne a pénzintézetet minősíteni. Ezeket az adatokat nyilvánosságra szükséges hozni, sőt a banki ügyfélminősítés eredményeit be kellene mutatni a banknak azoknak az ügyfeleknek a részére, .akik betétet kívánnak elhelyezni az adott pénzintézetnél. Ezekből az adatokból egyből világossá válna, hogy a bank gazdálkodási szabályai megfelelnek-e az előírásoknak, azok mennyire hatékonyak, mennyire érezheti magát biztosságban az ügyfél?

Ezek az adatok elősegítenék a piac tisztulását, a felelősebb hitelezést. Sőt a betét-biztosításokat is külön pénzintézetekre kellene szabni, és az állami garanciát is pénzintézetenként kellene meghatározni, hogy az adott pénzintézet betétállományára milyen pénzügyi védelmet biztosítana az állam? Ez elősegítené egy tisztességesebb piaci verseny kialakulását, és a korrektebb pénzintézeteket versenyhelyzetbe lehetne hozni.

Ezeket a szabályokat a biztosítótársaságokra is érvényesíteni kellene, ahol szintén nem egy korrekt piaci verseny bonyolódott az utóbbi időben.

A pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánljuk, hogy vizsgálják ki, mely bankok nem tartották be a prudens működéssel kapcsolatos szabályokat, és nyújtottak nem megfelelő fedezetekkel hiteleket, mert ez alapos indok lehetne arra, hogy bizonyos szerződések esetében megvizsgálják az „elsétálás”, vagy a „tiszta lappal történő kezdés” lehetőségét, és a pénzintézetek ne tarthassak igényt a fedezet értékénél nagyobb összegre.

Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak
Fogyasztóvédelmi Egyesület

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük