Bojkott!?

21szam

2013 március 17-én egy nagyon fontos beszéd hangzott el a budapesti belvárosban. Tamás Gáspár Miklós barátunk megtette azt, amit idáig a többség csak kelletlenül kerülgetett. Kimondta, hogy orbán viktor – hangsúlyosan kisbetűvel – művét befejezte és mindenkit aki nem vele egy pályán mozog a siker legkisebb reményével sem kecsegtető kényszerpályára kényszeríti. Mit lehet tenni egy perverz alak által szétkefélt országban? Beállunk a bagatellizálók sorába, akik arról beszélnek, hogy mindez tán nincs is annyira szétkefélve? Hazudunk másoknak, magunknak, mindenkinek, hogy van miért küzdeni, amikor rohadtul egyértelmű, hogy 300 baromarcú, akiket 3000 talpnyaló és 300.000 hülye vesz körül, viszik a teljes szétesés irányába ezt az országot és mindenki más statiszta nemzetieskedő paródiájukban?

Tény, sokkoló tény, hogy Magyarország könnyek és vér nélkül nem fog tudni megszabadulni ettől az átkozott, szerencsétlen vircsafttól. Egy rakás hülye jogász, akik paragrafusokból emeltek áthatolhatatlan falakat maguk, szánalmas birodalmuk köré. Azt gondolják, hogy néhány géppuskafészek és néhány kötetnyi jogszabály örök időkre garancia, hogy ne legyen változás ebben az országban. Úgy tesznek, mintha nem ismernék a történelmet, nem látnák maguk előtt azokat a szerencsétlen diktátorokat, akiket feldühödött tömeg üdvrivalgása közepette pusztítottak el miközben acélos izmú testőreik patkányként menekültek a pusztulás elől.

Nem vagyok ösztönzője annak, hogy a feldühödött tömeg tépje darabokra orbánia – hangsúlyosan kisbetűvel – ma oly stabilnak tűnő világát. Egyszerűen csak megmutatom az ostoba embereknek, hogy miként végezhetik, ha a kísérletük tovább halad abba a zsákutcába, amelybe teljes gőzzel mennek és viszik az országot.

Igazából nem is hozzájuk szólok.

Igazából azokhoz, akiket Tamás Gáspár Miklós is megszólított. Azokhoz, akik demokratának mondják magukat egy antidemokratikus rezsim által uralt országban. Hőbörgő ellenzékiek, morgolódó szakszervezeti vezetők, könnyes szemű demokrata civilek. Kik ők? Mi a funkciójuk? Fügefalevelek orbán viktor – hangsúlyosan kisbetűvel – csunyáján. Amíg ők rázzák az öklüket, hőbörögnek következmények nélkül, addig nyugodtan mondhatja a miniszterelnök, hogy mifelénk demokrácia van, ellenzékkel és minden más demokráciára jellemző kellékkel.

Karl Kautsky marxista gondolkodó száz esztendővel ezelőtt mondta, hogy tömegmozgalom nem elképzelhető a siker, a győzelem ígérete nélkül. Hát, ki tud itt győzelmet ígérni követőinek? A parlamenti patkó valamely sarkába szorított ellenzéki gittegylet? A hatalom pöröje által folyamatosan sorozott és ezért állandóan ingadozó ellenzéki sajtó és média? A folyamatos önmeghatározási válsággal küzdő ellenzéki civilek? A pincsivé szelídített szakszervezetek? Egyik sem.

Egyértelmű?

Egyértelmű.

Akkor miért nem fogadják meg Tamás Gáspár Miklós tanácsát? Miért merült fel a javaslat után szinte azonnal, hogy TGM tulajdonképpen egy szélsőbaloldali fantaszta, akit azért nem illik komolyan venni? Hát azért kedves olvasóink, mert ebben a közegben nem demokratikus harc folyik, még csak nem is valami modern osztályharc, hanem egyszerű kenyérharc. Fontos dolog a demokrácia, de még fontosabb, hogy a zsebet ott melengesse az a pár százezer forint, amiből finanszírozni lehet az ország általános lecsúszása közepette is a polgári elithez vagy legalább a középosztályhoz méltó életet. És abban az országban, ahol az összes pénzt, a nyomatékosság kedvéért leírom még egyszer, szóval az összes pénzt az állam osztja, az a főnök mindenhol, aki az államot a kezében tartja. A főnök pedig ebben a keletiesen gusztustalan áldemokráciában orbán viktor, hangsúlyosan kisbetűvel. Itt százmilliók mennek a parlamenti képviselőknek, százmilliók a parlamenti pártoknak, százmilliók a szakszervezeteknek. Szó sincs arról, hogy ilyen-olyan tagok vagy akár titkos mecénások támogatnának dolgokat. Itt minden pénzen rajta van ennek a rohadék hatalomnak az újlenyomata, a bűze.

Mit lehet tenni? Valóban megoldás a Tamás Gáspár Miklós által szorgalmazott bojkott? Igen. Valóban ez az egyetlen megoldás. Nem, szó sincs arról, amivel ellenzői támadják. A bojkott nem egyenlő a tétlenséggel és a lemondással. A bojkott és a vele párhuzamosan zajló alternatív Magyarország felépítése egy olyan feladat, amelynél kevés fontosabb dolog van ma társadalmunkban. Meg kell mutatni, hogy mit akarunk, hogyan akarjuk és legfőképpen azt, hogy ha lehetőségünk lenne rá, tudnánk is csinálni azt, amit ma nem tud a kormányhatalom. Igenis lehet és kell egy új és reményteli világot mutatni ennek a jóra és szépre oly nagyon kiéhezett magyar népnek. Embernek lenni annyit tesz, mint a gondolatot követő tettekkel formáljuk a világot magunk körül. Itt a lehetőség! Fel kell találni az új Magyarországot, ideje lerakni a stabil alapokat, amelyre minden korábbinál masszívabb, igazságosabb és szolidárisabb társadalmat építhetünk. Mennyivel kreatívabb, szebb, nemesebb feladat ez, mint ülni szemben egy szavazógép köré szervezett biodíszlettel és asszisztálni a kormányzati mélyrepüléshez? Sokkal. Ideje elkezdeni, ideje megcsinálni. Büszkék leszünk majd rá, hogy mi voltunk az úttörők, akik neki mertünk vágni a zord és hideg ékszakának, hogy elhozzuk ennek az országnak a remény pislákoló lángját, egy jobb és szebb világ apró fényét!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük