Boross Péter, a szélsőjobboldali machinátor

boross

 

Soha többet baloldali kormányt Magyarországon. Ezt a méretes blődséget Boross Péter mondta ki Balatonfüreden, kivezényelt iskolások előtt. Véleménye szerint azóta rossz itt minden, amióta demokratikus választást tartottak az országban, amióta földet osztottak a nincsteleneknek és felépítették romjaiból az országot. Persze érthető, hogy Szálasi önkéntesének savanyú szőlő. Ők valami egészen mást képzeltek el, amikor fiatalon az ország jövőjét tervezgették a revizionista suliban.

Boross Péterről nagyon régen tudjuk, hogy a rendszerváltás utáni időszak egyik legkártékonyabb embere. Vallásos hittel üldözi a kommunizmus eszméjét, kígyót-békát kiált Kádár rendszerére, ugyanakkor ő tesz a legtöbbet azért, hogy azon rendszer sötét oldalát, a megfigyelők, feljelentők, spiclik világát NE ismerjük meg. A titkosszolgálati múlt immár csak Magyarországon nem megismerhető, kutatható teljes terjedelmében és ezen az egyébként szintén antikommunista Fidesz sem kíván változtatni.

Miért? Egyértelmű a kérdés. Sajnos a válasz is. A magyar közéletben, de fogalmazzunk bátran, a magyar jobboldalon mindmáig meghatározó pozícióban vannak azok az emberek, akik már évtizedekkel ezelőtt is túl stabil támaszai voltak egy diktatúrának és ma is kiváló szolgálatot tesznek. Nem csak Pozsgayról vagy Szűrős Mátyásról van szó, hanem a Boross Péterhez hasonló szürke eminenciásokról, akik elég magasra tudtak jutni abban a rendszerben, gyakorta annak ellenére is, hogy elméletileg a rendszer ellenzékének számítottak. Elég csak a nemrég meghalt Csurkára gondolni, aki Kádár kulturpolitikusának, Aczél Györgynek volt a kegyeltje. Érdekes Boross Péter pályafutása is ebből a szempontból. Az ötvenhatos forradalmár hasonló utat jár be, mint legtöbb forradalmár társa, aztán történik valami…

Történik valami. 1965-ben már a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, 1971-től igazgatója lett. Mi ez, ha nem ékes bizonyítéka annak, hogy Boross jó partnere volt az előző rendszernek? A sztori izgalmas része azonban csak itt kezdődik. Boross az első MDF kormány titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere lett. Elképzelni is nehéz, hogy az ereje teljében lévő, befolyását féltő elnyomó hatóságtól milyen információk juthattak az MDF-ben csupán néhány hónapos múlttal rendelkező Boross Péterhez. Egy zavaros, átmeneti időszak igencsak kedvezett azoknak, akik a zavarosban akartak halászni abban az időszakban,

A politikai ellenfelei által „hóbagolynak” elkeresztelt politikus 1993-ban miniszterelnök is lett. Ezen időszakra esik a rendszerváltás utáni közélet első jelentősebb antikommunista boszorkányüldözése. Az MSZP erősödését pufajkázással próbálta ellensúlyozni a Boross irányította kormányzati hazugsággyár, sikertelenül. Az MDF megsemmisítő veresége után látszólag háttérbe vonult Antall József bukott utódja, azonban igazából olyan pozíciót foglalt el, amelyből alapvetően tudta befolyásolni az ország sorsát. Többek között ő egyengette Orbán útját a jobboldalra, nem csoda, ha 1998-tól miniszterelnöki tanácsadó is lett.

Sajnos mindez a sok-sok fura dolog, fordulat nem minden. Vannak Borossnak még sötétebb titkai is. A magát 2009-ben büszkén horthystának valló közember – gondoljunk bele, milyen hatása lenne, ha egy meghatározó baloldali ma kádáristának vallaná magát – ettől jóval jobbra is kacsingatott. A nevéhez köthető egyik gyalázat éppen az, hogy a szárnyait bontogató skinhead-mozgalom bölcsőjénél ott volt. Ezek a szélsőségesek voltak azok, akik megakadályozták befütyülésükkel 1992. október 23-án, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök elmondja ünnepi beszédét. Ekkor tűnt fel először a világháború idején nyilas jelképpé silányult árpádsávos zászló nyilvános eseményen. A nyilas szimpátián ne lepődjünk meg, a fiatal Boross 1944 végén megszökött a hadapródiskolából, hogy Szálasi oldalán harcolhasson a felszabadítók ellen. Erre mindmáig büszke is.

Volt tehát érzelmi alapja ahhoz, hogy a rendszerváltás után önmagukat újraszervező nyilasokkal kifejezetten jó kapcsolatot alakítson ki. Közös munkálkodásuk legnyilvánvalóbb bizonyítéka az Új Köztemető 298-as parcellájában kialakított antikommunista, nyilas kegyhely. Ide a második világháború után, jelöletlen sírba temették el azokat, akiket a felszabadulás után végeztek ki, emberellenes tettek, háborús bűnök miatt. Koncepciós perek áldozatait jellemzően nem ide temették. Kiket temettek ide? Például Szálasi Ferencet vagy azt a Kun Pátert, aki bestiális kegyetlenséggel mészárolt le egy kórházra való beteget, orvost, nővért. Tette még a győztes hatalmak kegyében bízó Szálasinál is kiverte a biztosítékot, ezért Kunt már ők börtönbe dugták. Szóval ennek a parcellának a feltárása és nemzeti kegyhellyé való kiépítése kezdődött el Boross belügyminisztersége idején látszólag magánpénzből, gyakorlatilag állami felügyelettel. A „civilek” vezetője nem más volt, mint a nyilas emigráció ismert szereplője Bosnyák Imre, annak a Bosnyák Zoltánnak az unokaöccse, aki mániákus antiszemita volt, kitalálója és vezetője a háború alatt működő zsidókutató intézetnek. Annak a Bosnyák Zoltánnak, aki elfogása után felajánlotta szolgálatait Rákosiéknak is, akik egy darabig használni akarták a „szaktudását”, azonban végül felakasztották 1952-ben bűnei miatt.

Ebben a 298-as parcellában a mai napig díszsírhelye lehet olyan gazembereknek, akik például keretlegényként a halálba zavarták Radnóti Miklóst, de van egy sír Lukács Ferenc néven, amelyen mindig van friss virág és koszorú „nemzetvezetőnk tiszteletére” felirattal. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy Boross titkolta a nyilasokkal való eme együttműködést, annak meg kell lepődnie. Orbán Viktor kormányzása alatt ez a „kegyhely” állami fenntartásba került és azóta is abban van. Ott rendszeresen fejet hajtanak jobboldali politikusok, rendszeresen visznek oda diákcsoportokat, akiket az  nyilvánvaló hazugság fogadja az egyik emléktáblán, hogy Magyarországon 1945-től kommunista diktatúra volt. Csak kemény civil, antifasiszta ellenállási akciókkal lehetett elérni, hogy a hősök neveit feltüntető táblákról levegyék a háborús bűnökért jogosan elítéltek neveit, illetve az érintett sírokról eltávolítsák a nemzet tiszteletét kifejező címert és nemzeti szalagot.

Nincs tehát csodálnivaló azon, hogy a kádári éra kegyeltje, Orbán tanácsadója, a nyilasokkal nyíltan együttműködő Boross ilyen szinten antikommunista. A szomorú az, hogy ő a legfőbb őrzője a magyar emlékezetnek. Évek óta ő vezeti a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot is. Több milliárdért dönti el, hogy kik méltóak az utókor emlékezetére és kik nem. “Üdvös” működése alatt arra is volt példa, hogy a nemzeti emlékezetről kiírt ifjúsági pályázaton egy olyan pályamunkát díjaztak sok-sok pénzzel, amelynek írója Orgovány nagyjaiként, a fehérterror prominenseit méltatta. A községben 1919 őszén rengeteg embert mészároltak le Horthy különítményesei, a helység azóta is példaképe a politikai indíttatású tömeggyilkosságoknak. A békemenet harcos aktvistája Bayer Zsolt nem véletlenül mondta egy évvel  ezelőtt, hogy „keveset ástunk nyakig a földbe Orgoványnál”.

A nem tisztességben megőszült Boross Péter a mérsékelt jobboldal emblematikus figurájának tűnik, az igazság azonban az, hogy sokkal szélsőségesebb és sokkal radikálisabb, mint akár Csurka István volt. Utóbbi legalább a nyilasoktól próbált minimális távolságot tartani, Borossból ennek a távolságtartásnak még a minimuma is hiányzott.

Boross szerint soha többé baloldali kormányt, szerintünk meg soha többé Borosst, Orbánt és Vonát! Ami a történelem szemétdombjára lett egyszer vetve, azt ne hozza vissza onnan senki!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük