Botorkálok az ózdi éhségmenettel

ozdimenet

Aradi Pál áll legelől, a zászlót tartva…

Döntöttem és otthon hagyva mozgásképtelen oldalbordámat, a mindennapi küzdelmet a fűtéssel összefüggő gondokkal, megyek menetelni. Én, aki 67 %-os rokkant vagyok, de akaratban, lélekben fitt, elindulok, mert van félelmem, van üzenetem! Félelmem van – amit megerősítettek külföldi és hazai elvtársaim-, mert az egész éhségmenetet egy olyan párt támogatja, amely 20 évvel ezelőtt nem mivelünk, a gengszterváltás áldozataival, hanem a népáruló liberálisokkal kötött politikai házasságot. Most nem lehetne éhségmenet, nem mozdulhatnánk, ha nem támogatna egy olyan párt minket, amely az ország 20 éves tönkretételében részt vett és amely most ezen szégyenletes múltja után”talán” új utat és partnert keres bennünk, a 3 millió koldusban, a szociális gettólakókban.

Félelmem van, mert én inkább nem az MSZP-ben, a szóforgató és szófosó, szemforgató, aljas liberális, nehéz seggű, vagy ficsúr, a szegénységet még csak nem is sejtő fiatal vezetőiben hiszek. Ők végleg leírták magukat és nem többek, mint a jobboldal bármely képviselője, közéleti figurája. Az is igaz most, hogy a Parlamentben az egyetlen párt az MSZP, amelynek vannak olyan képviselői, akik rájöttek valamire, és az a mi ügyünk. Főleg a borsodi Gúr Nándorról, vagy Nyakó Istvánról beszélek és kevés társaikról, akik már több mint sejtik, hogy mi az a szociális gettólét, hogy az ebben élő tömegek sorsa meg van pecsételve.

Botorkálok a menettel, s remélem nem hiába, mert üzenhetek.

– Üzenhetem azt, hogy a szociálisan, mentálisan és fizikailag nyomorultak nem liberális demokráciát, hanem szabadságot, biztonságot, emberhez méltó életet és az egyetemes emberi jogait követelik.

– Üzenem azt, hogy a különböző menetek eddigi szónokainak, pl. a közmunkabér 60 ezer Ft-os felemelésének követelése csak üres liberális beszéd. Mi, a közmunkások nem alamizsnát követelünk, és azt, hogy az több legyen, hanem azt, hogy a közmunka ne legyen szegényt megalázó büntetés, a bére pedig megélhetést biztosítson!

– Üzenem azt, hogy a szerzett jogok, közte a rokkantakat megillető jogok elvonását kövesse a kormány jóvátétele, minden becsületesen szerzett jogot adjon vissza.

– Üzenem azt, hogy a bankdiktatúrának vessen véget a mostani és a mindenkori kormány. Vezesse be a kormány a valódi uzsoratörvényt és ne kivételezze a bankokat és az uzsorakölcsönöket osztogató, majd családokat fosztogató pénzintézeteket. Szüntesse, illetve semmisítse meg a kormány a bankok által 2010 előtt kötött valamennyi devizakölcsön-szerződést, amely a napnál világosabban törvényen kívüli volt, törvénytelen!

– Üzenem azt, hogy a munkaadók és a munkaközvetítő fedőnevet viselő, foglalkoztatási állami támogatásokat kijátszó ügyleteket, az országon belüli aljas emberkereskedelmet a kormány azonnal vizsgálja ki és szüntesse be. A versenytörvényt is súlyosan érintő, azt sértő vállalati összefonódást és a már említett emberkereskedelem kézen fogható példája az amerikai illetőségű JABYL és az ugyancsak amerikai KELLY cégek közötti machináció, amely egyre undorítóbb, és amely csak egyik példája a munkaerő totális, aljas kizsákmányolásának.

Egyelőre ennyit üzenek, és hogy elmondhassam, elindulok. Pedig tudom, mint eddig is, minden kis gödörrel, kaviccsal, emelkedővel triplán nehezebben küzdök meg, mint az egészséges társaim. Akaratom, célom ösztökél, viszont le akarom győzni azt az aggodalmamat, hogy a menetet visszatartom botorkálásommal, netán akadályozom a haladásukat.

Én, őszintén remélném, hogy a fenti gondok, csak az én gondjaim, és hogy ez a nép olyan jól él, hogy elegen vagyunk mi áldozatkész menetelők ennyien is, harcolva a szegénységünk ellen! Vagy nem?

Remélem, hogy az áldozatom/áldozatunk, az akaratom/akaratunk a cél érdekében győzni fog!

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük