Búcsúlevél Orbán Viktor “halott országának”

valamerre

„Mert ez az ország halott, itt munkából nem lehet megélni, és önök nemhogy segítenék a Magyart, inkább elűzik az országból! Engem nem érdekel, hogy ki rontott el és mit, de ez egy gyalázat, ami ebben az országban folyik!”

Levelet írt a kormányfőnek Oláh Norbert. Valószínűleg először, és utoljára. A 37 éves kaposvári asztalos, bár meglehetősen felindultan fogalmazott, az országért haragszik, nem ellene. Megtörtségét szerintünk minden eddigi, és minden leendő kormányfőnek figyelemmel kell olvasnia. Írhatta volna mindezeket korábbi közjogi méltóságoknak is. De nem véletlen, hogy a jelenleginek írta. Soraiból ugyanis kiderül, hogy Orbán Viktor második kormányától várta a megoldást az ország, s benne elsősorban a saját családjának a problémáira, többször is odatette az ikszet a mai kormányszövetség neve mellé. Levelére nem vár választ, hiszen a döntését már meghozta, inkább csak felhívja a kormány figyelmét, hogy nagy baj közeleg.

„Ezúton figyelmeztetem, hogy a Magyar fiatalok tömegesen menekülnek az országból! Ki marad itthon! Kinek fognak kormányozni?”

Oláh Norbert néhány napja Münchenben dolgozik asztalosként. Visszavették oda, ahonnan hat évvel ezelőtt visszajött Magyarországra. Norbert, ahogy írja, Magyarnak született – nagy M-mel – 1975-ben. Iskoláit is itt végezte, szakmunkásnak tanult. „Édesanyámmal ketten éldegéltünk, mivel szüleim elváltak, de fel tudott nevelni! Ők még meg tudták tenni.” Aztán eljött a nagykorúság ideje, dolgozott, amivel nem is volt probléma. Tiniként azonban gondolt egyet, és elment külföldre szerencsét próbálni. Szép volt, jó volt, írja. Közben azonban megismerte a párját, s úgy gondolta, itthon alapít családot. Így is történt.

Hat éve vettek lakást, „természetesen svájci hitelre”, forintban hatmilliós kölcsönt vállalva. Akkor. Miért pont deviza?, teszi föl a kérdést Norbert, amit a kamatkülönbség ismert számaival indokol. Deviza: 31.600 Ft/hó, forint: 55.000 Ft/hó. „Ön melyiket választaná?”, kérdezi a miniszterelnöktől. Nem is volt semmi gondjuk addig, amíg el nem érték el az 55 ezres határt. Ez elég hamar eljött. Jelenleg 80 ezer forint a hitel törlesztőrészlete havonta, és 2031-ben jár le. Norbert fizetése 76 ezer forint – volt, párja is hasonlóképpen keres. Közben megszületett 2008-ban a kisfia, „Magyarnak!” Ez évre eljutottak odáig, hogy a folyószámlájuk mínuszba kerül. Itt érkezett el a pillanat a váltásra. Ismét az marad lehetőségnek, hogy külföldön vállaljon munkát.

„Itthon kell hagynom a 3 éves kisfiam és a páromat! Azt sem fogom látni, hogy megy először óvodába, és nem tudok részt venni a nevelésében sem!”

Oláh Norbert azt írja, nem hibáztat senkit, de hogy miért kellett mindezt átélnie, azt nem érti, és nem is hajlandó elfogadni. Úgy gondolja, hogy ha lehetősége lesz, viszi a családját is. „Menekülünk Magyarországról! Mert ez az ország halott…” A mesterember tudja, hogy nála százszor rosszabb helyzetben vannak magyarok százezrei, de mindezt már akkor sem tudta magában tartani. Nagyon nagy ötlet volt az árfolyamrögzítés, mi lesz utána, még egy hitel, írja nem kis éllel a szavaiban.

„Köszönöm neked Magyarország! Ismét három Magyarral lesz kevesebb!”

Az „egy megtört magyar családapának” – ahogy neve alá írta – az üzenetrögzítője már német nyelven kapcsol be. Megkeresésünkre elektronikus levelében azt írta, szeptember 12-én kezdte a munkát. Tizenöten vannak hazánkból, mindannyian fiatalok. 1300 eurót keres, amiért ugyan sokat kell dolgozni, de legalább pénzért teszik, és nem alamizsnáért, írja. Kéthetente tudnak hazajönni, de ő legközelebb csak egy hónap múlva fog. A családját még az idén szeretné kivinni, albérletet és a kisfiának óvodát keres. „Ha minden úgy sikerül, ahogy elterveztük, akkor mi már nem megyünk haza, csak rokonlátogatóba. Itt kezdünk egy új, élhetőbb életet…”

Az is megy, aki nem akart

Ötévente megduplázódik a külföldön dolgozó magyarok aránya. Jelenleg 100 ezren lehetnek. Harminc év után kapcsolhatnánk le a villanyt, ha a tempó maradna. De nem marad: a magyar az egyik legkevésbé mobil EU-ország. Aki akart, már elment, mondják a szakemberek. Ez nem teljesen igaz: az is megy, aki nem akart.
A külföldön dolgozó magyarok számát az ezredfordulón 25-30 ezerre tették. Az Európai Uniós csatlakozással 50 ezer fölé nőtt a számuk. Az osztrák és a német munkaerő-piaci korlátozás májusi feloldása nem tornászta fölfelé az arányt, a Foglakoztatási Hivatal most százezerre, az aktív népesség 2-2,5 százalékára teszi a külhonban boldoguló honfitársaink számát, ebből Ausztriában 26 ezren, Németországban 50 ezren dolgoznak, javarészt szakmunkások. Sokan az angol nyelvterületet részesítik előnyben, Anglia, Írország kedvelt célállomás, több tízezren dolgoznak ezekben az országokban is.

Meglepő trend, hogy a válság ellenére lassan, de folyamatosan emelkedik az elvándorlás üteme Magyarországról, miközben a többi új tagállamból jellemzően lelassult vagy visszafordult a munkaerő-kivándorlás. Tőlünk az elvándorlás minden irányba növekszik. Az elvándorlás EU-szintű fékezését, a munkavállalók megtartását egy uniós program segíti hét ország – osztrák, cseh, német, magyar, olasz, lengyel és szlovén – kutatóinak részvételével, 1,7 millió eurós keretösszeggel, írta a HVG a minap.

FORRÁS: Sonline

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük