Caj Jing-ven. Egyedülálló nő egy szuperhatalom árnyékában

RáczG

Május 20-án iktatták be hivatalába Caj Jing-vent Tajvan újonnan megválasztott és egyben első női elnökét. Személyében egy ázsiai viszonyokhoz képest szokatlanul liberális szellemű és dinamikus egyéniség kerül egy konfuciánus hagyományokkal rendelkező ország élére. 

Megválasztásával új korszak kezdődik mind a tajvani demokrácia történetében mind a szoros-közi kapcsolatokban éppen ezért érdemes megvizsgálni eddigi életútját és politikai nézeteit.

Az 59 éves új elnök asszony 1956-ban született Tajvanon a főváros Tajpej Zhongsan nevű kerületében. Kilenc testvér közül Ő volt a legfiatalabb. Családja Hakka és Ho-ló kínai ősökkel rendelkezik de anyai ágon tajvani bennszülöttek is voltak az ősei között. Édesapja üzletember volt. aki ingatlanfejlesztéssel és autójavítással foglalkozott. Jelentős vagyonra tett szert. Caj apja mint jómódú kínai férfi felesége mellett még több ágyast is tartott. Egyesek szerint az elnök asszony édesanyja az egyik ilyen ágyas volt, bár a család ezt sohasem erősítette meg. A szülők fontosnak tartották, hogy minden gyermekük jó képzést kapjon és sokra vigye az életében. Tajvanon a Kuomintang uralma idején a született tajvaniaknak nem volt lehetőségük a közigazgatásban vagy a politikában jelentős karriert csinálni, mivel a vezető posztokat a kontinensről elmenekült kínaiaknak tartották fent. Ezért a tehetségesebb tajvaniak számára ebben az időben csak az üzleti életben volt lehetőség jelentős karriert befutni. Caj apja is ezek közé tartozott. Caj fiatal korában történész és régész szeretett volna lenni de apja kérésére végül a jogi pályát választott, hogy ezzel is segíteni tudja édesapja vállalkozását. 1978-ban szerzett jogi diplomát a Tajvani Nemzeti Egyetemen. Ezek után az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britanniában tanult tovább és szerzett PhD-fokozatot 1984-ben. Tajvanra való hazatérése után egyetemi tanárként jogot tanított több egyetemen is Tajpejben. Az 1980-as években meginduló demokratizációs folyamat hatására megindult a közigazgatás és a politikai vezetés „tajvanizációja”. Egyre nagyobb számban vonták be az ország vezetésébe a tajvani kínaiakat is.

Cajt a tajvani demokrácia atyjának is nevezett Li Teng-Huj, az ország első demokratikusan választott és egyben első tajvani születésű elnöke vonta be a politikai életbe. 1992-től mint tanácsadó részt vett az ország WTO-tagságáról szóló tárgyalásokban. A 90-es években számos szakmai és kormányzati szervezet munkájában vesz részt szakértőként. Ezek közül a legfontosabb a szárazföldi Kínával való kapcsolattartásért felelős Szárazföldi Ügyek Tanácsa, amelynek 2000-től ő volt az elnöke. Ez a szervezet felelős a mai napig is a két Kína közötti gazdasági és politikai kapcsolatok fejlesztéséért. A kelet ázsiai „fejlesztő államok”-ban az állami hivatalnoki karnak sokkal jelentősebb a politikai befolyása mint a nyugati demokráciákban. Az állami hivatali szolgálat maga is sokszor a politikai pálya előszobája. Ez Caj esetén is így történt. Bár a Cajt felfedező Li Teng-Huj a Kuomintang politikusa volt Cajról már a 90-es években is tudni lehetett, hogy az ellenzéki és függetlenségpárti DPP-vel szimpatizál. Li azonban maga is elnöksége utolsó éveiben egyre inkább a függetlenség pártiak felé kezdett közeledni, ami miatt ki is zárták 2000-ben a Kuomintangból. 2000 után a DPP-s Csen Suj-pien lett Tajvan elnöke. Caj pártpolitikusi karrierje Csen elnöksége idején indul.

Caj végül 2004-ben csatlakozott a Demokratikus Haladó Párthoz (Mínzhǔ Jìnbù Dǎng). A tajvani politikát meghatározó két legfontosabb politikai tömb a Kínával való egységet támogatok (Kék blokk) és a Tajvan függetlenségét pártolók (Zöld blokk) közül ez a párt az utóbbiba tartozik. A magyar politika viszonyaihoz szokott olvasók számára szokatlan lehet, hogy egy magát baloldalinak/liberálisnak definiáló erő a nemzeti függetlenség elnyerését tartsa a legfontosabb céljának, de Ázsiában a nemzeti függetlenség és a társadalmi gazdasági modernizáció ügye jól meg tud férni egymás mellett. A DPP liberalizmusa pedig inkább az amerikai Demokrata Pártot idézi, sem mint az európai liberális pártokét. Ugyanígy szokatlan lehet, hogy a magát jobboldalnak nevező blokk a „kommunista” Kínával való jó viszony ápolását tartja fontosnak, hosszú távon pedig a két ország újraegyesítését. A szélsőjobb pedig a kommunista Kínával való azonnali országegyesítés híve, bár a szélsőjobboldal pártja az Új Párt 2008-óta nem rendelkezik parlamenti képviselettel. Ennek a sajátos politikai felosztásnak az oka, hogy Tajvanon két különböző nacionalizmus – egy kínai és egy tajvani – egyszerre van jelen a társadalomban.

Csen kormányában Caj a Kínával való kapcsolatokért felelős miniszteri posztot töltötte be 2007-től pedig miniszterelnök-helyettes is volt. 2004-től parlamenti képviselő is volt. Csen – bár kétszer is megválasztották elnöknek – kormányzása nem volt problémáktól mentes. Markánsan függetlenségpárti álláspontja miatt a szoros-közi kapcsolatok holtpontra jutottak, a belpolitikában pedig a DPP-t folyamatosan korrupciós botrányok lengték körbe. Komoly probléma volt az is, hogy a DPP bár megszerezte az elnöki széket, nem rendelkezett többséggel a törvényhozásban, ezért mozgástere szűk volt. 2008-ra a DPP népszerűsége erősen visszaesett azért újra a Kuomintang jutott hatalomra Ma Jing-csiu vezetésével. Caj ezek után lett az immár ellenzéki DPP elnöke. Rá várt a feladat, hogy helyreállítsa pártja hitelességét a tajvani nép szemében. A feladat nem volt könnyű. Ma népszerű elnök volt, akinek sikerült növekvő pályára állítani a tajvani gazdaságot a 2008-as gazdasági válság után, és a Kínával való kapcsolatok is újra fejlődésnek indultak. Ráadásul az ő kormányzását már nem kísérték olyan korrupciós botrányok mint Csenét. A 2012-es választásokon Caj először indult elnökjelöltként, de a hivatalban lévő elnök ekkor legyőzte őt, bár a DPP sokkal jobban szerepelt a választásokon, mint 4 évvel korábban. A választási kudarc ellenére Cajnak sikerült a Csen-korszak korrupciós ügyei miatt megtépázott hitelességét visszaadni a DPP-nek, és nyilvánvaló volt, hogy a párt továbbra is fontos szereplője marad a tajvani politikának, és a legfontosabb pártja marad a függetlenségpárti ellenzéknek.

A Kuomintang kormányzását azonban végül pont az kezdte ki, ami kezdetben az erőssége volt: a Kínával való egyre szorosabb kapcsolatok. Tajvan számára már régóta a kontinentális Kína a legjelentősebb kereskedelmi partner és egyben a legfontosabb befektetési célpont is. A tajvani gazdaság számára pedig jelentős bevételt jelent az évente több millió Kínából érkező turista. Ezzel párhuzamosan azonban egyre erősebbek a tajvani lakosságnak azon félelmei, hogy az ország túlzottan függővé válik Kínától. A kínai gazdasági növekedéslassulása Tajvanon is érezteti hatását. A jelentős számú kínai turista megjelenése pedig paradox módon egyre inkább megerősítette a tajvaniak azon meggyőződését, hogy ők különböznek a kontinensen élő kínaiaktól. A 2010-ben a Kína és Tajvan között létrejött Gazdasági Együttműködési Keretegyezmény (ECFA)k ami teljes szabad kereskedelmet irányozott elő a két fél közöttk és annak folytatásaként 2013-ban megkötött Szoros-közi Szolgáltatási és Kereskedelmi Egyezmény (CSSTA) komoly belpolitikai vitákat váltott ki a szigetországban. Az egyezmények ratifikálása elleni tiltakozási hullám egy új civil mozgalmat szült meg: a Napraforgó Mozgalmat. Ez a mozgalom az Occupy Mozgalom tajvani szervezetének definiálta magát, 2014. március 18-án elfoglalta a tajvani törvényhozás épületét, és 23 napig megszállva tartotta. A tiltakozás hatására az egyezmény ratifikálást elhalasztották, és mára le is került a napirendről. A mozgalomból egy új politikai párt is született, az Új Erő Párt (Shídài Lìliàng), amelyik be is jutott a törvényhozásba a legutóbbi választáson. A párt radikális függetlenségi és szociálliberális társadalmi programot képvisel. A magyar politikában leginkább az LMP-hez lehetne hasonlítani. A CSSTA ratifikálását a DPP is határozottan ellenezte.

A tiltakozás hullám jól mutatja, hogy a tajvani választok – akik a magyar választókhoz képest sokkal pragmatikusabb megfontolásokkal szoktak szavazni – nem vevők a jelenlegi status quo megváltoztatására és a Kínához való gyors közeledésre. Az is érzékelhető, hogy a tajvani rendszerváltás után felnőtt új generációk körében egyre inkább erősödik a tajvani identitástudat, ami mint baloldali nemzeti radikalizmus jelenik meg a tajvani politikában. Az azonnali függetlenségnek azonban nincs realitása. A Kínai Népköztársaságban törvény van az elszakadás ellen, ezért a függetlenség kimondása azonnali katonai beavatkozást vonna maga után. Ezzel a tajvani lakosok is tisztában vannak, ezért inkább a jelenlegi status quo fenntartását támogatják. Caj elnök asszony sikere abban rejlett, hogy mérsékelt függetlenségpártiként az azonnali függetlenség követelése helyett úgy próbálja képviselni a függetlenség gondolatát, hogy közben a Kínával való normális kapcsolatok fenntartását is hangsúlyozza. Az elnök asszony a 2012-es sikertelen elnökválasztás után lemondott pártelnöki posztjáról, de 2014-ben újra őt választottál meg a párt elnökének és még ennek az évnek az őszén a párt jelentős sikereket ért el a helyhatósági választásokon ahol a megyei önkormányzatok több mint felében szerezték meg a vezetést a DPP helyi jelöltjei. Ez a siker stabilizálta Caj helyzetét a párt élén, és ezek után már biztos volt az is, hogy újra ő lesz a párt elnökjelöltje a 2016-os választásokon. Mivel Tajvanon az elnököt csak egy alkalommal lehet újraválasztani az is biztos volt, hogy Ma Jing-csiu nem indul a 2016-os választásokon ami – a DPP folyamatos erősödése mellett – megnövelte Caj esélyeit az elnöki szék elhódítására. Az idén február 16-án tartott általános választásokon Cajra leadott szavazatok 56%-át szerezte meg és párjának a törvényhozásban is sikerült megszereznie a többséget. A demokratikus Tajvan történetében így először egyértelműen függetlenségpártiak kezébe került az ország irányítása.

Az új elnök asszony több szempontból sem tekinthető tipikus politikusnak Ázsiában, de globális viszonylatban sem. Az ázsiai országokban nők csak ritkán tudtak a hatalom csúcsára jutni. Azok a női politikusok, akik Ázsiában jelentős politikai szerephez jutottak mint például: Indira Ghandi Indiában, Pak Kunhje Dél-Koreában vagy Ang Szán Szu Csí Mianmarban mind politikuscsaládból származtak, és mindegyikük apja korában az adott állam vezetője volt. Caj elnök asszony nem politikuscsaládból jött, így ő ebből a szempontból trendtörőnek számít. Meg kell azonban itt jegyezni, hogy az elnök asszony egy igen gazdag és jelentős üzleti kapcsolatokkal rendelkező családból származik. Sőt maga is vagyonosnak mondható. Saját vagyonbevallása szerint közel 18 millió tajvani dolláros ( nagyjából 155 millió Ft) vagyonnal rendelkezik. A mai mediatizált politikai térben egyre inkább a karizmatikus figuráknak mint például Abe Sinzo japán miniszterelnök vagy olyan celebpolitikusoknak, mint amilyen az amerikai belpolitikát felforgató Donalt Trump terem babér. Caj elnök asszony azonban egyik kategóriába sem tartozik. Sokkal inkább egy hagyományos 20. századi államnő jellemvonásaival rendelkezik. A hozzá közel állok ugyanakkor felkészült és megfontolt vezetőnek tartják. Saját bevallása szerint nagy tisztelettel tekint Margaret Thatcher volt brit és Angela Merkel jelenlegi német kormányfőasszonyra.

Nem egy celeb – Caj Jing-ven, Tajvan új elnöke

Szokatlannak számít az is egy női politikusnál – különösen Ázsiában –, hogy sohasem volt házas és nincsenek gyermekei sem. E miatt már el is kezdte őt támadni a kínai állami sajtó. Magánéletéről keveset lehet tudni. Balközép politikusként fontosnak tartja az állam részvételét munkanélküliség csökkentésében és az otthonteremtésben. Nyíltan támogatja feminista és LMBTQ-mozgalmakat. Választási ígérete szerint elnöki ciklusa alatt szeretné elfogadtatni Tajvanon az azonos neműek házasságát. Ha ez sikerül neki akkor Tajvan lesz az első ázsiai ország, ahol ezt bevezetik. Bennszülött felmenői miatt érzékeny a tajvani őslakosok problémáira is. Lelkes állatbarát. Két macskája is van. Megválasztása nyilván új lökést fog adni a nők nagyobb politikai szerepvállalásának Ázsiában és Tajvanon egyaránt. A választási veresége után ellenzékbe szorult Kuomintang is egy nőt választott meg új vezetőjének Hung Hsiu-csu személyében így most a két legfontosabb tajvani politikus egyaránt nő. Tajvanon egyébként létezik a női kvóta intézménye a parlamenti választásokon. A pártok pártlistáikon 50%-ban női jelölteket kötelesek állítani. A 113 fős új törvényhozásba 43 női képviselő került be.

Az új elnök  számára a legnagyobb kihívás azonban minden bizonnyal a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok fenntartása lesz. Az egy Kína-elvet szigorúan érvényesítő Kína már most is gyanakvással tekint az ezen elvet megkérdőjelező függetlenségpárti politikusnőre. Nyilvánvaló, hogy a Ma-korszakhoz képest ismét fagyosabbá fog válni a viszony Tajpej és Peking között. Az elnök asszony aki jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a szoros-közi kapcsolatok építése terén nyilván sokkal óvatosabb politikát fog folytatni Pekinggel szemben, mint DPP-s elődje, Csen Suj-pien, de aligha számíthat Peking jóindulatára. Kína már most jelentősen csökkentette a Tajvanra utazó kínai turisták számát, amit meg fog érezni a szigetország gazdasága. A kínai kormány közbenjárására és Tajvan tiltakozása ellenére Kenya nemrégiben nem haza, hanem Kínába toloncolt 45 tajvani állampolgárt, akiket Kína különböző bűncselekményekkel vádolt meg. Szintén Kína közbenjárására kitiltották Tajvan képviselőit a WHO és az OECD éves üléseiről. Az egy Kína-elv miatt csak nagyjából 22 afrikai, dél-amerikai és Csendes-óceáni ország ismeri el Tajvant önálló államként. Mivel azonban Kína gazdasági és politikai befolyása rohamosan növekszik ezekben a régiókban ezért várhatóan ezen országok száma tovább fog csökkenni. Legutóbb Gambia szakította meg diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, hogy Kínával létesíthessen hivatalos államközi kapcsolatot.

Tajvan számára Kína mellett az Egyesült Államokkal való kapcsolatok számítanak kiemelten fontosnak. Ebből a szempontból az ország számára nagy fontossággal bír a most még bizonytalan kimenetelű novemberi amerikai elnökválasztás végeredménye és az, hogy az új amerikai elnök – bárki is legyen majd az – milyen Kína-politikát kíván majd folytatni. Caj elnök asszony számára fontos, hogy amennyire lehet gazdaságilag ellensúlyozza a Kínától való egyre nagyobb függést ezért támogatja a Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Egyezményhez (TPP) való csatlakozását a szigetországnak. A TPP-hez való csatlakozásban egyetért a DPP és a Kuomintang, valamint a tajvani üzleti élet szereplői is támogatják a tervet, de a szigetországban komoly viták vannak az egyezmény kapcsán. A parlamentbe újonnan bekerült Új Erő Párt ellenzi a csatlakozást. Mivel az ország eddig nem volt tagja nemzetközi gazdasági szervezeteknek, ezért a honi jogi környezet sok mindenben elmarad a nemzetközi szinten elfogadott normáktól (például Tajvanon máig sincs csődtörvény, a banki és pénzügyi szabályok is hiányosságokat mutatnak), így az integrációnak számos területen lennének előnyei az ország számára. Ugyanakkor több gazdasági ágazatot is érzékenyen érintene a piacok megnyitása. Különösen kényes kérdés itt is az agrárium mivel Tajvanon ma is a kisbirtokok a dominánsak, akiket érzékenyen érintene az amerikai agrártermékek megjelenése az országban. Az egyezményhez való csatlakozáshoz pedig le kellene építeni a hazai vállalatok állami támogatását ami hosszú évtizedek óta meghatározó eleme az „ázsiai fejlesztő állam” modelljét követő ország gazdaságának. Ezen állami támogatások hiányában több eddig sikeres nagyvállalatról derülne ki, hogy nem tudnának versenyképesek lenni egy nyílt piaci versenyben a hasonló amerikai cégekkel szemben.

A belpolitikában is változás várható az új elnök asszonytól. Ázsiában sokfelé zajlott le demokratikus átmenet az elmúlt évtizedekben. Az új ázsiai demokráciákra azonban jellemző, hogy sokkal kisebb a törés a régi és új rendszerek között, mint azt Európában megszoktuk. Ezért számos kérdés, ami nálunk a 90 években volt téma, csak most kerül napirendre a tajvani politikában. (Meg kell persze jegyeznünk hogy Tajvanon a történelmi múlt sokkal kevésbé játszik szerepet a napi politikában, mint nálunk.) A Kuomintang vagyonát tekintve a világ egyik leggazdagabb politikai pártja, mivel állampárti korszakában jelentős vagyont halmozott fel, amit a rendszerváltás után is megtarthatott. Ezen vagyon átvilágítását nemrégiben tűzte napirendre az új parlament a DPP kezdeményezésére. A Kuomintang-diktatúra korszakának kormányzati dokumentumai pedig nagy részben a mai napig a párt magántulajdonát képezik, és így nem kutathatóak a történészek számára. Ennek a kérdésnek a rendezését is egyre többen szorgalmazzák. Caj elnök asszony maga is kifejtette, hogy fontosnak tartja a múlt feltárását és ebben a német és dél-afrikai átmenetet tekinti követendő példának. A tajvanizáció jegyében pedig vissza kívánja szorítani Szun Jat-Szen és Csang Kai-Sek hivatalos állami kultuszát.

Caj elnök asszonynak nem lesz könnyű dolga. Az egyre erősebb Kína nyomása és saját egyre inkább Kínától távolodni akaró szavazótábora között kell majd egyensúlyoznia. Megválasztása azonban újabb példája annak, hogy Ázsia már korántsem csak a despotikus diktatúrák földje. Sőt! Az elmúlt évtizedekben a térség számos országában indult meg a demokratizálódás folyamata. Caj elnöksége ezeknek a folyamatoknak akár új lökést is adhat.

Rácz Gábor

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük