Close

sorry close

A hétvége legfontosabb eseménye volt, hogy vasárnapra bezártak a boltok. Sokan siránkoztak és sokan bosszankodtak. Mindennapjaink legfontosabb kérdésévé vált, hogy mikor vásárolhatunk. Bosszankodtak azok, akik mindig háborognak, ha sorba kell állni a kasszánál, akik fellökik a másikat, hogy egy perccel hamarabb végezzenek a vásárlással. Bosszankodtak azok, akik elvárják, hogy a már 12 órája dolgozó eladó csicskaként szolgálja ki őket, hétköznap, vasárnap, éjjel és nappal.

Tiltakoznak sokan, hogy miért korlátozzák a szabadságukat. Tiltakoznak, hogy sokan elvesztik munkájukat. Azért nem tiltakozott senki, hogy miért nem fizetik meg tisztességgel a hétvégén is dolgozókat. Azért sem áll ki senki, hogy a bolti eladók ne legyenek kiszolgáltatva a munkáltatójuknak, hogy ők dönthessék el akarnak-e hétvégén dolgozni vagy sem. Azt sem kérdezi meg senki, hogy miért munkaerő kölcsönzőkön keresztül foglalkoztatják a kereskedelmi cégek az alkalmazottaikat. Nem tiltakozott soha senki a kizsákmányolás mai formái ellen, az ellen sem, hogy a hivatalosan hat órában dolgozók sokszor 10 órát dolgoznak.

A hétvégi boltbezárás elleni tiltakozás érvei ugyanolyan álszentek és önzőek, mint a bezárás mellettiek. A szolidaritás csírája sem mutatkozik meg az ellenzők érveiben. Úgy tesznek, mintha mások munkáját féltenék, de közben csak a saját kényelmüket féltik. Többségnek tűnnek, pedig csak a hangos és jó érdekérvényesítéssel bíró fogyasztói középről van szó. Azon vidékiek hangja nem hallatszik, akik mozgóboltosoknál vásárolnak hetente egyszer. Azoké sem, akik plazát csak tv-ben láttak, akik új ruhát csak gyerekkorukban hordtak, akiknek a munkaruha a hétköznapi öltözetük. Az ő hangjuk sehol nem hallatszik! Velük nem foglakozik senki!

Egyszerű kérdéssé vált a vasárnapi boltbezárás, pedig nagyon összetett. Nem egyértelmű, mert nem normális, hogy csak hétvégi munkával lehet annyit keresni, hogy úgy-ahogy megéljen valaki. Nem egyértelmű, mert itt Magyarországon nincs választása a dolgozónak, hogy akar-e hétvégén dolgozni. Nem egyértelmű, mert a hihetetlen alacsony bérek miatt a kereskedelmi dolgozóknak esélyes sincs, hogy a hétvégéiket értelmes kikapcsolódással töltsék. Nem egyértelmű, mert valamikor a kereszténységtől függetlenül fontos volt a munkásoknak, hogy legyen legalább egy nap, amikor együtt van a család. Nem egyértelmű, mert ma az új „polgárságnak” a fogyasztás a fontos, nem a múzeum, a színház, a sport. Az új „polgárok” szimbóluma a terepjáró, a márkajelzéses nejlonszatyor és a vásárlás.

Mielőtt végleges választ adunk a hétvégi boltbezárásra, előbb gondoljuk át, hogy egy elszegényedő országban a hétvégi boltbezárás-e a legnagyobb probléma? Nem kellene előbb normális fizetés, munkavállalói szabadság és majd utána a korlátlan fogyasztás? Nem kellene a vasárnapi nyitva tartással együtt a bolti dolgozók jogaiért is kiállni?

Legyen hétvégén minden bolt nyitva, ha az ott dolgozókat semmi nem kényszeríti erre, se szükség, se munkáltató, se állam!

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük