Csak mi vagyunk sokan, nagyon sokan, mégis kevesen

menet04

Számomra is, mint sokak számára, akik ott voltak 2013 február 11-én, hétfőn a Kossuth téren szakadt ketté az ország végérvényesen, és nem jobbra vagy baloldalra, hanem gazdagra és szegényre, hanem a kormánypártra az ő mindenkori ellenzékével parlamentjével együtt és a népre, az ez ellen tenni akarókra és az apátiába, a beletörődők, a tehetetlenségre kárhoztatott milliókra.

Ez az, amit jól kiforraltak ellenünk. Immáron tehetetlenül, feltett kézzel állunk az úr színe előtt, egy olyan országban, ahol a felsőbb rend annyi jövedelmet tesz zsebre egy hónapban, mint az alattvalók egy év alatt sem. Erőt akarunk demonstrálni egy olyan rendőrállamban, ahol legalább kétszerannyi rendőr zár körül minket, mint ahányan összesen vagyunk a tüntetésen. Erőt szeretnénk demonstrálni, pénz és paripa, összefogás nélkül, erőt, azokkal szemben, akiknek milliárdjaik vannak arra, hogy megalázzanak, zsemlével dobáljanak, többet költsenek akár egynapi ellátmányukra, transzparenseikre, cinikusan békemenetnek nevezett provokációikra ahol a ‘vendég illetve, pontosabban a bértüntetők még magyarul sem tudnak, mint amiről mi álmodni sem merünk. Nincsenek szervezeteink, nincsenek képviselőink a parlamentben, a hatalomban, semmink sincs, csak mi vagyunk, sokan, nagyon sokan és mégis kevesen!

Az Orbán- kormány rárakta a pontot az i-re, a “nemzet-kormány”, valóban, ahogyan Ők mindig is akarták, befejezték a rendszerváltást.

Ez az Ő szabad országuk!
Ez az Ő parlamentjük!
Ez az Ő alkotmányuk!
Ezek az Ő törvényeik!
Ezek az Ő rendőreik!
Ezek az Ő pártjaik!
Ez az Ő demokráciájuk!

Ez a magyar balsors: most éppen itt az ideje, hogy újrakezdjük!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük