Cserbenhagyottjaink

A poszt címét a Rózsaszín Pitbull zenekartól loptam. Tavaly írtak egy nagy botrányt kavart számot ezzel a címmel, mely arról szól, hogy mekkora vész fenyegeti Magyarországot és Európát a keletről idemenekülő muszlimok miatt. A szám gyakorlatilag egy fasiszta szellemiségű, gyűlöletkeltő nóta, és mint minden ilyen, hazugságokon alapszik.
A nóta a címében és a szövegében is arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a menekültek segítése helyett inkább a saját rászorultjainkkal kellene foglalkozni. A klipben kissé erőltetve, de hajléktalanokat játszanak el, akik a lakótelepeken, boltok környékén kukáznak, és koldulnak, felhívva a figyelmet arra, hogy a közvetlen környezetünkben is sokan vannak rászorulók, akiket cserbenhagytunk, hagyjuk őket éhen dögleni és helyettük idegen országból idevetődött ellenségeket segítünk. Legalább is néhány olyan félnótás mint én.
A zenekar ezzel a számmal belépett az információhiányra épülő, szélsőjobbos butaságokat, hazugságokat terjesztő gondolkodásmentes övezetbe. Amikor megjelent ez a szám, már akkor terveztem, hogy írok erről. Sajnos hozzájárultak ahhoz, hogy a menekülteket “zabával, takaróval” segítő embereket, a magyar rászorulóktól szándékosan elforduló, az országot idegen hatalomnak kiszolgáló hazaárulóknak tekintsék.
A zenekar, ezzel a hozzáállásával egyértelműen bizonyította, hogy fogalma sincs arról, hogy miről van szó. Egyszerűen csak meggondolás nélkül felült egy hazug propagandának, ami akkor, és azóta is folyamatosan próbál beépülni a köztudatba, sajnos sikerrel. Ahogy ők, úgy a magyar társadalom jelentős része támadott a menekülteket segítő csoportokra, és rám is, hogy miért nem a magyar rászorulókon segítünk, miért nem velük foglalkozunk, miért kell olyan idegeneken segíteni helyettük, akikhez semmi közünk? Az országban hirtelen úrrá lett a szolidaritás, és mindenki a magyar rászorulókat, hajléktalanokat sajnálta, és felháborodottan követelték, hogy a segítők, a migránsok helyett, a saját nélkülőzőinkkel foglalkozzanak.
Ezzel szemben az az igazság (amit itt már tavaly leírtam), hogy “Kik segítenek nekik, és miből? Olyan önkéntesek, akik a saját szabadidejüket szánják a migránsok megsegítésére. Munkájuk mellett végzik. Ráadásul nem az égből pottyantak ide, hanem már évek óta hajléktalanokkal és más rászorulókkal foglalkoznak. Tehát nem igaz az, hogy a rászoruló magyarok nem érdeklik őket. A migránsok mellett, a környékbeli hajléktalanok is kaptak az ennivalóból. A fészbukos kommentek között, azok tanúskodtak a legnagyobb szűklátókörűségről, melyek felháborodottan kérték számon a segítőket, hogy miért nem a rászoruló magyaroknak segítenek. Természetesen olyanok voltak a számon kérők, akik még sosem segítettek hajléktalanokon, vagy más rászorulókon.”
Tehát a menekülteken olyan emberek segítettek, azok adtak nekik “zabát és takarót”, akik ebben a munkában már sokéves tapasztalattal rendelkeztek, a helyi rászorulóknak (hajléktalanok, nehéz helyzetben élők) való segítségnyújtásban. Ezek a csoportok, önkéntesek nem tettek mást, mint kibővítették a már meglévő infrastruktúrájukat és a segíteni kívánt csoportok közé bevették a külföldről érkezett éhes embereket IS. Ezzel szemben azok, akik hangosan követelték, hogy a menekültek helyett, a saját “cserbenhagyott” rászorultjainkon segítsünk, jobbára olyan emberek voltak, akik a rászorultakon soha nem segítenek, és inkább a társadalomba nem kívánatos elemeknek tekintik őket.
Én is sok fészbuk ismerősömtől megkaptam a keserű vádat, hogy a “kecskebaszók” helyett miért nem inkább a környezetemben élő rászorulóknak segítek. Ezeket a vádakat sok esetben olyan maró gyűlölettel vágták a számítógépem monitorára, hogy gyakran úgy éreztem, felér egy halálos ítélettel a vád. De a valóság az, hogy én már évek óta segítem azokat a rászorulókat, akik a környezetemben élnek. Saját forrásaimat, lehetőségeimet felhasználva próbálok enyhíteni mások problémáin. Időközönként a fészbukon felhívásokat teszek közzé, hogy miben lehetne segíteni, akár adománnyal, akár egy kis fizikai munkával, de a magyar rászorulókért annyira aggódó hazafiak közül, még eddig senki sem jelentkezett. Ugyanazok segítenek, akik a menekültekkel is szolidárisak. És akik a menekültekre gyűlölettel tekintenek, azok a magyar rászorulókat is lenézik.
Az igazság az, hogy a menekültek megsegítése nem valami aberrált, gusztustalan vágy kielégítése, mint ahogy ezt néhányan hiszik. Azok, akik segítettek rajtuk, nem a szírt, afgánt látták bennük, akik iránt valamilyen perverz vonzalmat éreztek, hanem az EMBERT. Azt az embert aki éhes, és nincs hol aludnia. És aki így tekint egy emberre, annak mindegy, hogy a nélkülöző milyen nemzetiségű. Az származástól függetlenül segíteni fog. Ahol én segítettem néhány napig tavaly a menekülteknek, az egy olyan hely, ahol már korábban is jártam, és ahol a Vlll. kerületi rászorulóknak főztek ételt, biztosítottak meleg tartózkodási helyet. Ők nem tettek mást a menekült válság alatt, mint egy kondér meleg étel helyett két kondérral főztek, hogy jusson a magyarnak is, és a külföldinek is.
A Rózsaszín Pitbull zenekar, és mások, akik agresszíven támadták a segítőket, ezzel persze nem voltak tisztában, mert a magyar rászorulókat addig ők se vették észre. Fogalmuk se volt, hogy kik gondoskodnak róluk. Egyszerűen csak felültek a gyűlölethullámra, és meglovagolták azt. Mint oly sokan. Sajnos

Forrás: sefatis blog

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük