Egy antikommunista művészfilm kritikája

Május utolsó napjának kora estéjén került sor az Uránia dísztermében a Forradalom: Az orosz avantgárd születése című dokumentumfilm bemutatójára, melyre a Munkások Újsága is meghívást kapott.

A vetítés előtt beszédet mondott Kun Miklós Oroszország szakértő aki röviden felvezette a filmet, melynek elején elhangzik, hogy Oroszország népességének 80%-a paraszti sorban tengődött és szörnyű körülmények közt élték mindennapjaikat a cárizmus elnyomó diktatúrája alatt. A korától évszázadokkal elmaradott Orosz birodalomban általános volt az elégedetlenség és a forradalom a küszöbön állt.

forradalomA film nem tér ki pontosan az avantgárd születésére ahogy az a címben szerepel, de az hangsúlyosan szerepet kap, hogy virágzott az első világháború alatt és a belőle kinövő absztrakt művészet is fénykorát érte. Ekkor tört ki a forradalom Oroszországban. A kor legnagyobb avantgárd és absztrakt művészei mint Malevics, Chagall, Kandinszkij, Kusztogyijev, Liszickij, Rodcsenko a forradalom ügye mellé álltak és lelkesen támogatták a bolsevik hatalomátvételt és a proletárforradalmat. A sikeres forradalom után a film szerint Lenin és az új szovjethatalom fel akarta használni propagandájához a művészetet. Több neves művész vezető pozíciót is kapott az új szovjet kormányban (Chagall például művészeti népbiztos is volt rövid ideig).

Pár mondatban azért kitérnek arra, hogy a kommunista hatalomátvétel után az addig elnyomott nők és a zsidók (akik addig a városokba be sem tehették a lábukat) teljes jogú polgárokká váltak és a művészetben is alkothattak szabadon. A forradalmat követő polgárháború káoszában, mikor az új munkásállam még meg sem tudott szilárdulni, és az ország távoli térségeiben nem tudtak az új vívmányoknak érvényt szerezni a megfelelően szervezett apparátus hiányában, nehéz komolyan venni a film állítását, hogy Lenin és a bolsevikok az éhező, háború sújtotta városokban grandiózus építkezésekbe kezdtek, szocialista mintavárosok létrehozása érdekében. Erre sem emberük nem volt, sem az ilyen nagyszabású építkezésekhez és városformáláshoz szükséges anyagi, emberi és adminisztratív háttérnek nem voltak birtokában. A polgárháború ideje alatt a szörnyű pusztítást látva a művészek egy csoportja emigrált Oroszországból nyugatra és ezt a film kizárólag a kommunisták nyakába akarja varrni. Mintha a fehérgárdista erők kegyetlen mészárlásai, pusztításaik, népirtásba hajló tömeggyilkosságaik és a hírhedt fehérterror meg sem történt volna. Állításuk szerint milliók ábrándultak ki a forradalomból és Leninből a kegyetlen háború miatt, arról azonban nem tesznek említést, hogy a polgárháborút lényegében véve a külföldi intervenciós erők és velük szövetséges a cári hatalmat restaurálni akaró fehér hadurak indították a munkásállam ellen.
leninsovietsoldadosEnnek megnyerése után a kommunisták elkezdték újjáépíteni a romokban heverő, végletekig kimerült Szovjetuniót. Lenin halála után Sztálin került hatalomra és ez rányomta a bélyegét a művészetre is. A szocialista realizmus lett az uralkodó irányzat melynek lényege a valóság mélyebb megragadása konkrét képekben és a marxista esztétikán alapszik. A film itt átmegy a rendszer hibáját bíráló, a sztálini terrort és önkényt részletesen taglaló mindenre kiterjedő vádiratba. A művészek egy része az új realisztikus alkotói módszer szerint dolgozott tovább és fényes karriert futott be (Rodcsenko), mások a 2 világháború áldozataivá váltak (Filonov) és voltak akik mint Malevics a szuprematizmus atyja, elfeledve, szegénységben haltak meg. A Sztálini önkény és a nagy tisztogatás tombolásának hangsúlyozása adja a film gerincét és olyan részleteire térnek ki melyeknek a művészethez semmi köze. A film témájának ábrázolásához semmi szükség rá. Sztálin halála után természetesen a legtöbb letartóztatott művészt szabadon engedték, míg a terror áldozatainak nagy részét rehabilitálták, erre azonban csak néhány sor felirattal hívják fel a figyelmet a film legvégén. Tagadhatatlan a diktatúra romboló hatása a művészetre és a túlkapások általános elterjedése a Szovjetunióban Sztálin vezetése alatt, de ennek taglalására kismillió film készült már kifejezetten evvel a célzattal. Szándékos öncéllal bírálják a kommunizmust és azt szembeállítják a művészetekkel, mintha a kettő összeegyeztethetetlen lenne egymással. A Forradalom: Az Orosz avantgárd születése nem más mint egy antikommunista propaganda film némi művészi mázzal bevonva.

 

Bottka Roland

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük