Egy csepp könnyet sem…

A világ baloldali érzelmű emberei számára kevés ellenszenvesebb figurája volt a közelmúlt történelmének, mint a most elhunyt Margaret Thatcher. Nevét Ronald Reagan-nel vagy Augusto Pinochettel emlegették, és olyanok dicsérték, mint a késő-kádári technokrácia figurái, vagy a Bokros Lajoshoz hasonló „demokraták”…

2013-04-09thatcher

A l’Humanité több cikkben idézi fel rossz emlékű működését, a bányászok sztrájkjának brutális szétverésétől kezdve a börtönben segítség nélkül meghalni hagyott IRA-aktivistákig, annak a pénztőkének a korlátlan szabadjára engedéséig, amely azután az immár ötödik évében járó válságot szabadította a világra. Ahogy az egyik alábbi cikk írja, egy könnyet sem kell érte ejteni, és Alzheimer-kórja abban a szerencsében részesítette, hogy fel sem foghatta katasztrofális működésének késői hozadékát, a neoliberalizmus által szétrombolt Európát…

Ő végre eltűnt, de brutális hagyatéka az uniós bürokrácia „gondozásában” ma is nyomasztó valóság Európa népei számára. Az alábbiakban a l’Humanité két róla szóló cikkét közöljük.

Margaret Thatcher halála: egy szál vörös szegfű Bobby Sands-nek

Ő, Margaret Thatcher volt ez is: egy vaslady, aki képes volt hagyni meghalni a börtönben 66 napos éhségsztrájk után Bobby Sands-et, az ideiglenes IRA 27 éves aktivistáját, akit képviselővé választottak az Egyesült Királyság alsóházában.

Harminckét évvel ezelőtt, 1981 május 5-én, hatvanhat napos éhségsztrájk után meghalt Bobby Sands, az észak-írországi Maze börtönében. Ez a börtön, amelyet a Royal Air Force korábbi bázisán rendeztek be és Long Kesh-nek hívták, korábban olyan foglyok gyűjtőhelye volt, akiket a brit hadsereg tárgyalás nélkül bezárhatott azért, mert ellenezték a brit jelenlétet. Így 1971-ben a «Démetrius» akciónál, Belfast katolikus negyedéből 450 embert tartottak ott egy H-alakú épületben (a H-blokkokban), igen mostoha körülmények között. Bobby Sands huszonhét éves volt. A halálát követő napokban kilenc másik politikai fogoly halt meg, akik példáját követve végzetükig vitték a tiltakozást.

2013-04-09bobby-sands-codetenus

Bobby Sands és társainak halála zavargási hullámot indított el az ír katolikus népesség körében és a temetésén 100 000 ember vett részt. Franciaországban még azok között is akik nem osztották az IRA stratégiáját és taktikáját, ez a hír élénk érzelmeket keltett.

A munkásosztály gyermeke

Bobby Sands, aki egy szerény körülmények között élő családból származott Newtownabbey-ből, korán abbahagyta az iskolát, hogy karosszéria-lakatos ipari tanuló legyen. „Csak egy munkásgyerek voltam egy nacionalista gettóból – írta egy börtönben született emlékezésében. De az elnyomás volt az, ami a szabadság forradalmi szellemét megszülte bennem.” 1972-ben, tizennyolc évesen csatlakozott az IRA ideiglenes szárnyához, amelynek aktív tagja lett. Ugyanabban az évben a lojalisták (az angol koronához hű protestánsok) arra kényszerítették családját, hogy elhagyják lakásukat és egy másik negyedben, Twinbrookban, Belfast nyugati részén telepedjenek le. Első ízben 1972-ben ítélték el Bobbyt négy év börtönre fegyvertartás miatt. Kevéssel szabadulása után, 1976-ban több társával újra letartóztatták egy autóban, az ulsteri királyi rendőrséggel való tűzharc után és tizennégy évi börtönre ítélték. 

2013-04-09bobby-sands-hq2

A börtönben hamarosan az IRA tagjainak hivatalos parancsnoka lett és hozzájárult ahhoz, hogy újrakezdjék a harcot, hogy politikai fogolynak ismerjék el őket, hogy vessenek véget a rossz feltételeknek (a verés és megaláztatás folyamatos volt az őrök részéről), a látogathatási jogért és azért, hogy polgári ruhát viselhessenek. Az angol hatóságok által támadott makacs elutasítás vége előtt a foglyok először olyan módszert alkalmaztak, amit „lepedő-tiltakozásnak” hívtak. Elutasították, hogy az elítéltek uniformisát hordják, és 300-an közülük elhatározták, hogy állandóan meztelenek lesznek, vagy csak egy lepedővel takaróznak, a börtönben levő hideg ellenére.

A piszkos tiltakozás

Ezután megkeményítették mozgalmukat. Ez volt a „piszkos tiltakozás – Dirty protest”, avagy a «No wash protest», ami annyit jelentett, hogy a foglyok elutasították, hogy mosakodjanak, sőt szétkenték ürüléküket a falon… Thatcher továbbra is süketnek tettette magát, ezért elhatározták, hogy egyikük a másik után éhségsztrájkba kezd, olyan módon, hogy ha egyikük meghal, a másik folytatja. De a „Vaslady” elutasította, hogy engedjen… Ez a mozgalom nagy visszhangot keltett. (Minden időben, minden helyen a mártíromság a harc egyik formája. Evidens módon ez különösen hatékony azokban az országokban, ahol a vallásos érzület erős, mint a korábbi katolikus Írországban vagy ma a muzulmán világban. De ez azok számára is értékes, akik Prométeusz útját választják, ezt a fajta „vallást”, vagy minden esetben az emberben való hitet, mint a kommunizmus. Elegendő Rosa Luxemburg, vagy Che Guevara példájára utalni…)

2013-04-09bobby-sands-emeute


Fogoly és jelölt

1981 áprilisában, egyik képviselőjük halála után a köztársaságiak elindították Long Kesh-i foglyukat a részleges törvényhozási választáson. És Bobby Sands-t megválasztották. Ez arra indította Thatcher kormányát, hogy megváltoztassa a törvényt, és megtiltsa, hogy foglyok jelöltek lehessenek. Thatchernek az éhségsztrájk alatt mutatott hajthatatlansága, valamint az a cinizmus, amelyet utána tanúsított („Ő maga választotta azt, hogy eldobja az életét. Ez egy olyan választás, amit az ő szervezete nem adott meg az áldozatainak.”) nem kis mértékben járult hozzá a halálukat követő érzelemnyilvánításokhoz.

2013-04-09bobby-sands-belfast

De Bobby Sands és társai elhatározottsága, valamint meggyőződésük ereje is sokat jelentett a mozgalmukat övező szimpátia felkeltése számára. Bizonyos szempontból Bobby Sands nem csak a brit büntetés-végrehajtási rendszer áldozata, de egy olyan harcos is, akit és harcai okát meg lehet érteni. „Nem fogok megállni addig – írta – míg Írország nem lesz köztársaság, független és szocialista.”

Életében legyőzve, Bobby Sands halálában nyerte el az erkölcsi győzelmet és vált a szabadság mártírjává.


Egy könnyet sem Madame Thatcher-ért

José Fort, a l’Humanité korábbi Monde-rovatvezetője. Nem fogjuk siratni Mme Thatchert. Ez a fűszeres lány egész politikai életét annak szentelte, hogy tönkretegye a munkások életét, hagyja meghalni az ír hazafiakat, előjogokat adjon a gazdagoknak és tönkretegye a szegényeket.

grevemineurs

A Reagan módjára gyártott ultraliberalizmus eme dühöngőjének az atlantista politikája nem úgy fog bevonulni a történelembe, mint „a Vaslady”, hanem inkább, mint a „piszkos trükkök élmunkása”.

Renaud jól látta ezt, amikor egyik híres szövegében ezt írta:

“A gyilkosok mind férfiak

Egy nő sem versenyez velük,

Kivéve talán madame Thatchert”

Vagy még inkább :

“Kutyává változom, ha a földön maradok

és mint naponta a gázlámpát

lehugyozom madame Thatchert”

Miss Maggy de Renaud http://www.youtube.com/watch?v=0NhzTdyZOxY

Ha a korábbi brit miniszterelnök fotóját nézem, több kép tolul emlékeimbe. A „Virtuózok” c. Marc Herman film, és a munkanélkülivé vált zenészek. Thatcher asszony a gazdasági liberalizmus nevében szétverte a brit ipart a pénztőke érdekében. Teljes régiók váltak katasztrófa sújtotta területté, bányászok feledésbe merült kisebb szellemvárosai, üldözött szakszervezetisek, leépített közszolgáltatások.

Emlékeznek a harcoló ír hazafiakra? Bobby Sandsre, akit hagytak éhendögleni a cellájában 66 napos éhségsztrájk után, anélkül, hogy Mme Thatcher egy emberi gesztust tett volna ?

Emlékeznek a Malvin-szigeti háborúra, egy gyarmati expedícióra, amelyet szerencsétlen módon támogatott a francia politika?

Emlékeznek az arroganciájára és a világ és a mozgalmi emberek iránti alig leplezett gyűlöletére ?

Azt mondják, hogy Alzheimer-kórban szenvedett. Ez legalább lehetővé tette számára, hogy elfelejtse baljós politikai karrierjét.

José Fort

Forrás: http://www.humanite.fr/royaume-uni/pas-une-larme-pour-mme-thatcher-519703

Renaud dalának angol nyelvű változata:

Women of the world or street

So very often just the same

I love every one I meet

Have they fame or be they plain

Down to the last stupid crow

I praise with every word I utter

I’m disgusted by men now

With their morals from the gutter

‘Cause there’s no woman in this land quite so stupid as her brother

Nor so vain or underhand except, maybe, Madame Thatcher

Lady I love you now, I do

‘Cause when a sport becomes a war

There’s no girls, or very few

Amongst those fans who yell for more

Those with no marbles left to lose

Up to here with hate and beer

Deifying fools in blue

Insulting bastards with a sneer

There is no female hooligan, imbecilic, filled with murder

No, not even in Britain except, for sure, Madame Thatcher

I love woman just because

When she’s sitting at the wheel

There’s no man-like sense of loss

No urge to kill is yours to feel

For a slightly damaged headlight

Or for two fingers in the air

There are those who wish to fight

To the death if they but dare

An “up yours” their favourite sign there’s no woman so vulgar

To use this symbol all the time except, perhaps, Madame Thatcher

How I love you, dear woman

You don’t go to war to die

Because the vision of a gun

Does not make you pant and sigh

Amongst those hunters of the night

Who jump on creatures that are frail

And occasionnally an Arabite

I’ve yet to see a female

There is no woman low enough to spit and polish a revolver

Just to feel so bloody tough except, for sure, Madame Thatcher

The atom bomb was never made

By a human female brain

And no female hand has slayed

Those U.S. peoples of the plain

Palestinians or Armenians

Bear their witness form the grave

That a genocide is masculine

Like a SS or a Green Beret

In this bloody mass of man, each assassin is a brother

There’s no woman to rival them except, of course, Madame Thatcher

And lastly Woman, above all

I love hour gentleness so mild

A man draws strength from his own balles

Wich like his gun he shoots from wild

And when the final curtain draws

He’ll join the cretins in the harvest

Playing football, playing wars

Or who can piss the farthest

I would join the doggic host and love my days on earth

As my day to day lampost I would use Madame Thatcher

 

Forrás:http://transform.hu/index.php/hirek/kulfold/172-egy-csepp-konnyet-sem

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük