Egy (halálraítélt) cukorbeteg írása

insulin

Nem írták fel tegnap az inzulinom János kórházban. Megvásárolhatom havi 25 ezerért. Amit nem tudok, anélkül pedig nem élhetek autoimmun inzulin dependens diabetesesként. Mert 8,3 az átlag értékem és nem 8 alatt, tehát a törvény szerint nem működöm együtt, biztosan nem tartom a diétát és mozgást. Pedig betartom, és sosem ittam, nem dohűáényzom, 21 évet versenyszerűen sportoltam,….nem azért, mert így helyes, hanem azért, mert így akarom, így érzem jól magam.

És a diéta, mozgás mellett fontos befolyásoló tényező a hormonok, időjárás, stressz,….Nem, a törvény mást állít, és a kezelő orvosom is. Nincs inzulinom, csak jövő keddig. Megyek másik diabetológushoz, hátha. Ha nem, akkor meghalok.  Hogyan játszhatnak inzulinnal, ami pótolhatatlan, és ilyen autoimmun állapottal?

15 év alatt beállt 8,1-8,9 átlagra, nem tudták beállítani. Hát orvos az ilyen? Pénzért biztosan felírta volna, de megmondtam neki, hogy amúgy is egy lassú halálhoz asszisztál, amiben én vagyok a kulcsszereplő, és nekem tiszta a lelkiismeretem az életmódomat tekintve, mindent megtettem, megkérdeztem, neki tiszta-e a lelkiismerete így 15 év után. Ő az, aki inzulinra állított, és tömtem pénzzel egy évtizedig hiába. Majd közöltem, remélem, mindezen tette után jól alszik, mint ember és orvos.

Megkérdeztem erre esküdött-e fel?

De csak költői kérdés volt, mert a tettei beszélnek helyette. Majd mindent leírattam vele, amit gondol, hogy miért nem írja fel ingyen, indokolja. Ha marad erőm és életben maradok, meggondolom, hogy hagyom-e, hogy pokolra jussanak, vagy hozzásegítem, megteszek mindent, panaszt mindenfelé, hogy van egy kivétel a törvényben, ahová beleférek: a 18 év alattiakra nem vonatkozik és azokra, akiknek többször van alacsony vércukorszint miatti rosszullétük. Persze az utóbbiba férek bele, és mégsem írta fel az inzulint. Ráadásul megfizetni sem tudom inzulint, mert csökken a fizetésem. Sakk, matt. Strasbourg-i ügy végéig sem bírom, de fiaim hagyatékként megkapják, amit majd nyerek, amit addig veszítettem. Persze az állam nem pótolja az anyjukat.

Én akarok dönteni arról, mikor halok meg vagy rontom az állapotom, a szemem. Nem pedig törvények, vagy olyanok, akik orvosnak mondják magukat, de embernek is kevesek.

Miközben szétbőgöm magam ismét, folyton két vállra fektetnek, már nem bírom. A megoldásra koncentrálok. Először szerzek inzulint valamelyik diabetológustól, közben OEPnél panaszt teszek és Szócska Miklóshoz el akarok jutni. Minden úton életemre törnek, s meg akarják rövidíteni. Minek éltem én becsületesen? Értelmetlen? Miközben másoknak is igyekszem segíteni,
burn-out.”

A szerző ismeretlen, forrás a Facebook

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük