Egyenesen, arcba…

anger

(Ezt az írást nem azért közöljük, mert annyira egyetértenénk a profán stílusával, és nem is azért, mert 100% egyetértünk minden állításával. Az írást azért közöljük, mert azt mutatja, hogy mi játszódik le az egyszerű emberek fejében, még akkor is, ha történetesen nem mondják ki. Eme írás szerzője kimondta, és már ezért elismerést érdemel. A csúnya szavakat és kifejezéseket direkt nem pontoztuk ki, mivel úgy gondoljuk, hogy ezzel csorbítanánk az írás érzelmi töltését, ezért aki érzékeny az ilyesmire, az kérjük ne is olvassa tovább. De aki nem az, annak kötelező darab. – szerk -)

Nos, most jött el az a pillanat, mikor azt mondom, hogy a faszom tele van. De annyira van tele ezzel az egész „utáljuk-a-kormányt-de-mégsem-értünk-egyet” divattal, hogy ha lenne nagykönyv erről, akkor abban külön fejezetet kapna. A DK-nak nem tetszik itt egyik-másik kép. Erre fenyegetnek valakit? A Kékszalagosoknak nem tetszik, hogy néha én mondom ki rendkívül profán kontextusban a dolgokat. Az Esztergomos csoportnak ez nem tetszik, a Millásoknak meg az nem tetszik. De mindenki osztja itt az okosságot minden csoportban, hogy március 10.- én mekkorát kell tüntetni, de mindenkinek és minden csoportnak van egy elképzelése erről.

Mert ezt így kell, meg úgy kell és nem akarunk alpáriak lenni, nem akarunk konfrontációt és nem akarunk törvényt sérteni. Hát az a magasságos atyaúristen nyomkodja a faszát már bele, főzőkanál nyéllel, azzal! Milyen törvényről beszéltek? A kibaszott törvény annyit ér, mint amennyit a mögötte állók. Az jelenleg a kutya faszával egyenértékű. Mégis mit akarnak? Megint verselni, Himnuszt énekelni és kifejezni azt, hogy tele a faszunk? Hát akkor én most kifejezem!

Ne akarjon senki semmiféle változást úgy, ha cserkész-szakkört akar formálni emberekből, de ugyanakkor megosztja és leszabályozza az akaratukat és az akaratuk kinyilvánításának a módját. Most konkrétan gondolok például Dániel Péterre akinek minden bizonnyal kibaszottul imponál az, hogy a nemzet Maci Lacijának szerepét akasztották rá, mert összekent kaszinótojással meg ketchuppal NENYI-t és Alaptörvényt meg az ő Asztalát. Kibaszottul szép dolog volt, elismerem. Tetszett, imponált nekem is. Gondoltam itt van egy fasza gyerek aki nem szarja össze magát, aki elindított valamit amiből talán lesz egy lavina és végül fölé nő, eltemeti-elsöpri ezt a szart amiben most leledzünk. Bátor és derék dolog volt!

De azóta mi lett abból a remek kis szellemiségből? Semmi. Kimondják egy nap ötvenszer, hogy mekkora keményfaszú demokraták vagyunk, milyen kibaszottul szolidárisak voltunk a Munkát, kenyeret! résztvevőivel, nagyon helyes csak így tovább, mert ugye Bibó is megmondta – vagy nem mondta – hogy az a demokrata, aki nem fél. Nos ha ez így igaz, akkor jelenleg a kormány és az általa képviselt hatalmi szerveződés sokkal inkább demokrata. Mert ők azok akiknek semmiféle félelmük nincs. Nem félnek. Nem. Mert mitől is kellene félniük? Mitől lenne bennük a félelemnek még csak a csírája is?

Hogy felmegy Pestre pár ezer ember, akik tüntetgetnek kicsit, aztán virrasztanak a Clark Ádám téren, azt remélve, hogy Orbán ettől rosszabbul alszik? Vagy attól, hogy nagyjából ezer diáknak teleszalad a zsákja és körülnéznek kicsit az ELTE egyik auditóriumában, ahova egyre kisebb az esélyük, hogy valaha is beülhessenek? Esetleg attól a néhány, a legmélyebb tiszteletet megérdemlő embertől, akik végső elkeseredésükben étlen-szomjan, hóban-fagyban feltalpaltak a Parlamenthez és csatlakozott hozzájuk 3-400 ember? Vagy a Millásoktól, akik összedobtak egy százezres tüntetést, hogy aztán némi szavalókör és éneklés után hazamennek? Mert betartják a törvényt?

Tudom, sok vád ért engem is, hogy miért dumálok, ha se nem ketchupoztam, sem nem virrasztottam, de még a millás tüntetésen sem voltam ott. Akik ezt mondják, igazuk van. De miért mentem volna? Tánc- és illemtanfolyamra járhatok Pécsett is, ha éppen olyanom van. A 2006-os októberi események, vagy az általam az egykori Nagy Imre-beszéddel azonos súlyt és őszinteséget, tisztességre való törekvést jelentő őszödi beszéd után történtek során ki tartotta be a törvényt?

Az égvilágon senki. Senki. Persze most megint lehet jönni azzal, hogy radikális vagyok, és zavargó vagyok. Lehet anarchistának nevezni. Egész nyugodtan lehet. Ha ez nem lenne elég, elárulom: kicsit kancsal is vagyok. De egy szóval sem mondom, hogy autókat kell felgyújtani, hogy székházat kell foglalni. Nem mondom, mert nem is kell. De ha már ott vagyunk, akkor hazamenni sem kell. Ne azért menjünk, mint ahogy egy nyaralásra, egy új munkahelyre – ha van még olyan azon az egymillión kívül, amit éppen most teremtenek -, de egy új párkapcsolatba sem megy úgy bele az ember, hogy azt lesi mikor megy haza, mikor mond fel, mikor szakít.

Akik 2007-ben a Kossuth téren rendeztek kempinget, sokkal demokratábbak voltak. Mert ők sem féltek. Mert tömeget tudtak alkotni, tömeggé tudtak válni. Mert kibaszott jó balhé az “ország terén” karneválozni, sátorozni, olcsón kajálni, összepisálni a füvet, de még mobilvécéjük is lett végül. Ha demokratának lenni annyit jelent, hogy nem félni akkor ők demokraták voltak. UTE-drukker a Fradi-drukkerrel együtt ment, nyugdíjas a fiatallal, radikális a konzervatívval, vak a világtalannal. De egy volt az akaratuk, amit kifejeztek. Hogy a Gyurcsány ugye takarodjon. És Gyurcsány eltakarodott. És nem azért, mert félt. Hanem azért mert egy okos, belátó ember, aki felismerte, hogy a széllel szembe nem lehet. Mint ahogy egy tüdőrákost sem lehet meggyógyítani, ha dohányzik, ahogy egy hipertóniát sem lehet karban tartani, ha valaki tíz kávét iszik naponta.

Ha Orbán és a kormánya nem hülye, akkor nekik is fel kellene ismerni ezt. De maguktól nem ismerik fel, míg meg nem mutatjuk nekik. Azt, hogy ha nem félnek, akkor mi sem félünk. Nem azért nem félünk, mert demokraták vagyunk. És nem azért vagyunk demokraták, mert nem félünk. Emberek vagyunk, egy ország polgárai. Diákok, dolgozók, rendőrök, tűzoltók, pékek, orvosok, tanárok, asztalosok. És nem félünk. De aggódunk. Aggódunk a munkánk, a tanulmányaink, a nyugdíjunk, a jövőnk, a gyerekeink jövője miatt. És aggódunk, mert nem tudjuk, de el bírjuk képzelni, hogy mit tartogatnak még a számunkra. Nem egy élő példa van előttünk, de elég csak Görögországra nézni.

És ha mindezt átgondoltuk, akkor lehet félni. De ez a fajta félelem nekünk erőt kell adjon, míg a kormányzó hatalomban pedig félelmet kell keltsen. És addig kell erőt merítenünk, addig kell összefognunk, addig kell tömeget alkotni, egységes erőt, népakaratot képviselve saját magunkért és – félretéve minden ellentétet – egymásért kiállni, míg lehet. Mert mi tudjuk, hogy “honnét uszulnak ránk új, ordas eszmék” és tudjuk, hogy már fő az új méreg is a miközénk hatol… Ez pedig a szélsőjobb, a kirekesztés, a megbélyegzés, az erőszak és az elnyomás eszméje. Akik a Fidesz mögött ott állnak, a hatalom hűséges vazallusai, ma még a láncon tartott vérebei. És nem lenne ezt jó megvárni. Mert ha mi nem harcoljuk ki a változást, ha megosztottak maradunk, akkor a tőlünk elpártoló, a bennünk csalódott, valóban változást akaró emberek tömegeit ők fogják maguk mellé állítani.

És ők ki fogják harcolni, mert a napnál világosabb, hogy nekik sikerülni fog. Mert ez a Fidesz jól felfogott érdeke. Teret nyerni a szélsőjobbnak, belőlük új Messiást faragni, meghatározó politikai erővé növeszteni. És akkor megjósolhatom, hogy kuss lesz itt mindenkinek. És ők sem fognak félni, de nem azért mert demokraták, hanem azért mert a demokraták voltak gyávák. Emberek! Térjünk végre észre és tegyünk azért, hogy ez ne így legyen!

Forrás: FACEBOOK

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük