Egyszerű ajánlat a baloldalnak

Tamas Gaspar Miklos

Semmi szükség rá, hogy kitűnő baloldali értelmiségiek alkalmazkodjanak a magyarországi médiavilág botrányos műveletlenségéhez és tájékozatlanságához, pláne olyan vitákban, amelyek NEM a liberális jobboldal vagy jobbközép, hanem a valódi baloldal megújításával, vagy inkább az újraalapításával foglalkoznak. Hiszen ez mindent végzetesen összekavar.

Nem lehet bármit bal- vagy jobboldalinak nevezni

A jobboldal – most és mindörökké – a társadalmi, kulturális és állami tekintély oldalán áll, a fönnálló pártja, a jelenkori (és mindenkori) hierarchikus rendé. Az ipari kapitalizmus idején – amikor hatalmas beruházásokra volt szükség, és amikor a „szabad” (rendi béklyókkal nem kötött) munkaerőt a bérmunka nem hagyományos rabláncára kellett fűzni – állambarát volt (etatista à la Bismarck, Witte, Tisza), a posztmodern globális kapitalizmus idején (ma) pedig, a tőke mai érdekeinek megfelelően, piacbarát, sőt: a tőkejavak körforgása, a csere tekintetében „libertárius” (kisajátítva evvel egyébként a korábban a latin anarchizmusra alkalmazott, szép, régi szót). A tőkés politika frakciói között vannak nézeteltérések – s ezek nem jelentéktelenek vagy elhanyagolhatók – , de nem róluk írok most.

A baloldalnak – s itt most nem a valaha baloldali gyökerű, de már régóta polgárivá vált olyan erőkről beszélek, mint pl. a franciaországi Szocialista Párt (PS), amely gazdaság- és szociálpolitikájában tisztán neokonzervatív-neoliberális, de a társadalmi többséggel szemben etatista és represszív, mellesleg diszkriminatív és fajgyűlölő, a flic, a hírhedt francia zsaru szellemét testesíti meg – van néhány alapvető jellegzetessége, amelyet ajánlatos mindig szem előtt tartani. Így alkalmunk nyílhat elkerülni, hogy a neoliberális, illetve a fasisztoid manipuláció áldozataivá váljunk, egyben arra is, hogy végre világosan és érthetően beszéljünk.

Több mint kétszáz esztendeje – a francia forradalom óta – alakul a „baloldal” szó jelentése, ez a jelentés 1848-ra szilárdult meg, és azóta minden lényegi vonatkozásában állandó (és ezen sehány árulás – volt jó sok – se változtat).

A baloldal

(1) antikapitalista,

(2) egalitárius,

(3) internacionalista,

(4) feminista,

(5) evilági.

Szociológiai értelemben a baloldal

(1) az alsóbb osztályok, az elnyomottak és kiszolgáltatottak pártján van, ezért

(2) ellenséges a burzsoá elitek kulturális preferenciáival szemben,

(3) kritikus a hagyománnyal szemben,

(4) a plebejusok körében van otthon. A baloldal hívei jellegzetesen szegényebbek, mint ellenfeleik, és nem érdekeltek a status quo fönntartásában.

A baloldalnak köztudomásúlag több áramlata volt és van, a szociáldemokrata reformizmustól az anarchokommunista forradalmiságig – de ezek a vonások közösek.

Az „örök jobboldal” mindmáig legnagyobb alakja, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, azt mondta, hogy az emberiség mindeddig Bábel tornyát építette az ég felé, de ő attól tart, hogy a szocialisták – a baloldaliak – le akarják hozni a mennyet (a boldogságot és az erkölcsi tökéletességet) a földre. Ez igaz. Ebből fakadnak a baloldal dilemmái, nehézségei és históriai bűnei.

De ezek a problémák és ezek a vétkek nem téveszthetők össze a tekintély, a hagyomány, a szokás – mai nyelven: „a piaci spontaneitás” – okozta bűnökkel, a hierarchia, a megkülönböztetés, a szolgaság és az elnyomatás bűneivel. Mindannyian bűnösök vagyunk, hiszen emberek lennénk vagy mi a szösz, de bűneink különbözők.

Így majd nem kell avval piszmognunk, hogy ismételten elutasítjuk a liberális jobbközép hibáit, mintha ezek a mi hibáink lennének, holott nem azok.

Bővebben: Kettős Mérce

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük