Éhségmenet előtt…

eszikbence

Pár nap múlva én is elindulok az Alföldi Éhségmenettel Budapestre. Elindulok, mert fontosnak érzem, hogy tiltakozzak.  Nemcsak azért, mert demokrataként, szocialistaként én magam is kivételesen jelentősnek tartom az olyan megmozdulásokat, amelyek visszásságokra, hibákra vagy bűnökre rámutatva, a demokratikus szabadságjogok megnyirbálásával, korlátozásával vagy sárba tiprásával szemben mutatják ki a protestáló közakarat erejét. De itt és most többről van szó!


Itt, most egy ország munkájáról, kenyeréről és megélhetéséről beszélünk! Én magam nem panaszkodhatom: van állásom, minden nap van étel a tányéromon, fedél a fejem fölött, az egyre inkább leszakadó nagyátlaggal szemben pedig meg sem szólalhatok…

De csak körbe kell néznem Kiskunfélegyházán, a Bács-Kiskun megyei településeken, ahol élek, és, amelyért elsősorban is dolgozni, cselekedni szeretnék, és máris látom, hogy a bajok óriásiak.

Ha csak azt nézem, hány fiatal hagyta itt az országot a baráti körömből, s hogy ismerőseim között nincs egy sem, akinek legalább egy rokona, barátja ne cselekedett volna ugyanígy…

Sokan, meg sem kezdték tanulmányaikat a felsőoktatásban vagy el sem jutottak a diploma megszerzéséig, s máris úgy döntötték, hogy külföldi intézményekben tanulnak majd tovább, vagy az ottani munkaerőpiacokon próbálnak szerencsét.

Mert a magyar felsőoktatás ehhez nem sok segítséget nyújt.

A jól tanulókat röghözkötéssel, az általuk megszabott átlagnál pedig egy kicsit is rosszabbul teljesítőket magas, mondhatni, megfizethetetlen tandíjakkal “jutalmazza”. Nem véletlen, hogy egyre kevesebben jelentkeznek az egyetemekre – fizetni sem tudnák az “önköltségeket”.

Diploma nélkül pedig még nehezebb elhelyezkedni (pedig diplomával sem könnyű!) a környéken, hiszen a munkahelyek száma az elmúlt években egyre csak apadt. Már nincs olyan ágazat, ahol tömeges foglalkoztatottságról lehetne beszélni.

Nemcsak üzemeket zártak be, nemcsak megfosztották a várost kórházától, az embereket munkahelyeiktől, nemcsak a munka tisztessége, becsülete lett oda, de a térség legfontosabb megélhetési forrása, a mezőgazdaság is leépült az utóbbi időben, köszönhetően az ezen a téren megjelenő és teret nyerő “új oligarchiának”, amely a családi gazdaságok tönkretételében kulcsszerepet játszott.

A munkanélküliség arányszámai lesújtóak, a mélyszegénység mutatóinak drasztikus növekedése pedig, ha nem is félegyházi, Bács-kiskun megyei szinten mindenképpen jelentős.

Országos szinten pedig végképp elmondható, hogy sokan, nagyon sokan, most szó szerint a kenyérért menetelnek. Éhezők, csüggedő és az állam által teljesen magára hagyott, tisztességüktől, bérüktől, lehetőségeiktől megfosztott munkanélküliek indulnak útnak hazánk minden szegletéből, hogy Budapesten találkozva olyan erőt demonstráljanak, amely dacolni akar a szociális összeomlás tehetetlenségi erejével.

Elég volt a mélyszegénységből, a munkanélküliségből, az egészségügyben dolgozók kivándorlásából, a szociális ellátórendszerek leépüléséből, a munkahelyek megszüntetéséből, iskolák, kórházak, üzemek bezárásából és az ilyenkor könnyű szívvel leírt százak és ezrek alkotta “járulékos veszteségekből”.

Mert a “járulékos veszteségek” most összeadódtak…

S az azokat számba nem vevő kormány maga is elcsodálkozhat azon, a növekvő indulat milyen drasztikus erejű fellépésre sarkallhatja az embereket!

A kormány, mondtam, hiszen itt minden hibának origója és fókuszpontja, mértani és számtani középpontja a kormány. A kormány köti röghöz a fiatalokat, a kormány sújtja őket tandíjjal, a kormány termeli a munkanélküliséget, a mélyszegénységet, a kormány számolja fel a szociális ellátórendszereket, az iskolákat, a kórházakat és a kormány írja le az így keletkező veszteségeket is.

Magyarország kormánya, a 2010 óta ténykedő második Orbán-kabinet három év alatt elérte, hogy soha nem látott mélységekbe süllyedjen az általa oly sokat propagált és hangsúlyozott “nemzet” állapota.

Ez a szűk elit, amely állandóan “nemzetről”, “nemzetstratégiáról”, “nemzeti együttműködésről” beszél, egyszer csak azon kaphatja majd magát, hogy rá kell jönnie: a “nemzet” megindult ellene.

Az a bizonyos “nemzet”, amelyről a magyar baloldal széles tömegeit képviselő MSZP náluk mindig is keveset beszélt, viszont, amelynek érdekeiért mindig jóval többet tett, mert tudja, hogy a cselekedetek többet érnek a szavaknál…

És ezért indulok el most el én is.

Sok baloldalival, de más politikai érzelművel együtt is, megyek: munkáért, kenyérért, megélhetésért, iskolákért, kórházakért, fiatalokért és azokért is, akik nem jöhetnek velünk – a kormány ellen, most, 2013. februárjában, Magyarországon.

Magyarországért…

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük