Éhségmenett 2.0 Miskolc-Budapest, 1. nap

menet2013miskolc

Miskolcon már hagyománya van az Éhségmenetnek, tavaly innen indult az egyetlen, de ez az idén jelentősen kibővült köszönhetően az azóta jelentősen leromlott esélyeknek a bérből és fizetésből élők számára. Sajnos azóta még nagyobb lett a szakadék a valóság, és a kormány által annyira hangoztatott sikerpropaganda között, így ebben az évben már országossá vált a tiltakozás azok részéről, akik nem hajlandók elfogadni azt a tényt, miszerint meg lehet élni abból a már 49 ezer forintból amire a Fidesz mint ugródeszka hivatkozik. A menetekben résztvevők számára világos az erről az ugródeszkáról való érkezés, amit a munkahelyek számának csökkenése és a nehéz munkával megszerzett fizetés által vásárolt áru csökkenése csak a zsákutcát jelenti.


Reggel a csapat a gyülekezés helyén már régi ismerősként üdvözölte egymást. A Miskolcról induló menet résztvevői közül sokan már tavaly is végigmentek azon az úton, amit most ismét megtenni készültek. Aktualitását nem vesztette az Éhségmenet, de ismerősökkel az ember azért kicsit könnyebben viseli el a fáradalmakat, amit már előre lehetett tudni nem fogunk elkerülni. A többi meneten már megszokott sajtóérdeklődés leküzdése után neki vágtunk a Miskolcról kivezető útnak. Első időkben kicsit csodálkozva néztek ránk az emberek, de felismerve a zászlókat, már el tudtak helyezni bennünket az ellenzéki tiltakozás palettáján. Megkezdődött a véleményformálás, ami dudálás, és gratuláció formájában kezdett el kifejeződni. Azért néha meg kellett köszönni némi komcsizást, de helyén lehetett kezelni a beszólókat. Nem voltak sokan, és nem is ez volt a jellemző. Közben azért tapostuk a kilométereket, és megdöbbentően azonos dolgokról beszélgettünk. Hiszen mindenki szinte azonos cipőben járja a kormány által annyira jónak mondott mindennapi életet, csak a tapasztalatai mások ennek a valóságáról. Kiérve Miskolcról, a főúton már rutinosan vettük fel a kettes oszlopot, és feküdtünk neki az emelkedőknek. Még a szél is hidegebb volt miután kiértünk a lakott helyről, de nekifeszülve sikerült leküzdeni a hideget, meg különben is tél van, ilyenkor hideg szokott lenni.

Alföldi gyerekként kicsit zokon vettem az emelkedőket, és a vádlim is ezen a véleményen volt, de a társaság is küzdött hasonló problémákkal, így ez nem is lett általános téma. A kisebb településeken áthaladva sokkal nagyobb érdeklődést lehetett tapasztalni a menet iránt, és jelentősen megnőtt a szimpátia is irányunkban. Hiába, a városban még lehet ciki egyetérteni, de ahol a szomszédok még szinte együtt élnek, ott kiállnak a kapuba együtt szurkolni, és kicsit félteni is bennünket. Félúton sikeresen összeért két menet, összekapcsolódott az észak-magyarországi lakóhely hátrányával induló menetek két része, de csak a menetek indulásának a helye volt más. A problémák azonosak. Ez a további út során kiderült, miután a menetek résztvevői beszélgetni kezdtek egymással. Egyszerű emberek beszélgettek egy kormány által nem értett nyelven, amint pont az Ö döntéseik tettek ennyire érthetővé egymás számára, és ez nem válik az előnyére annak, aki miatt erről beszélget az azonos sorsú. Nincsenek a beszélgetésekben tündérmesék, nincs pávatánc, a nyelvezet is elég szabatos, de ez az egyszerű ember nyelve, ezen ért, és ezt használja ha nem értik meg.

Beérkezve a szállásra már összeszokott csoportként tudtunk viselkedni. Az azonos gondok a legjobb közösségformáló, és az azt megélők kimondatlanul is társakká válnak. Itt nem számít a származás, a végzettség, a műveltség, egy dolog köti össze ezen az úton az embereket, dolgozni akarnak. Ennyit, és semmi többet, de már nem üres ígéretet szeretnének, hanem bizonyosságot, és ennek akarnak hangot adni. Már nem is annyira a jelenlegi kormány hazug ígéreteit kérik számon, a következőnek szeretnének üzenni.

FORRÁS: Banditablog

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük