Eközben Görögországban…

grgben 1

A hazai médiában sajnos alig olvasni valamit arról, mi zajlik ezekben a napokban Görögországban. Elvont elemzéseket, körülményes latolgatásokat közölnek az újságok, amelyeket jobbára külföldi forrásokból vesznek át, de olyasféle kezdeményezéssel én nem találkoztam, hogy valamelyik szerkesztő leült volna a telefonhoz és fölhívta volna Jorgoszt és megkérdezte volna tőle: te mi van veletek? Én megtettem.


Menekül a pénz

Görög ismerőseim egyike – kis kerámia-manufaktúra tulajdonosa – a következőket mondta el: – Az emberek, ha tehetik, semmit nem vásárolnak, nem adnak ki egy petákot sem, mert arra számítanak, hogy a drachma visszavezetése és azonnali leértékelése után a most félretett euró nagyjából kétszer annyit fog érni. Azaz bármilyen csekély összeget tudnak most félretenni, az holnapra megduplázódik. A bankok előtt hosszú sorok kígyóznak, mindenki veszi ki a pénzt, hogy otthon a párnacihában őrizgesse. A bankautomaták már régen kiürültek, és nem is tölti fel azokat senki. Nincs mivel.
A vállalkozókat mindez kétféleképpen érinti. Egyrészt ők is mentik a pénzüket, másrészt alig akad megrendelésük, mert a pénzmentés miatt most csak a legszükségesebb beszerzéseket bonyolítják a cégek. Barátom szerint: – Gyakorlatilag leállt a gazdaság. A vállalkozások, üzletek túlnyomó része bezárt, és mindenki nagyon tart attól, hogy belátható időn belül nem is indul újra.

Azért persze akad néhány üzlet, ami nyitva tart. – Az élelmiszerboltokban tolonganak az emberek és mázsaszám vásárolják a tartós élelmiszereket. Konzervek, liszt, cukor, minden fogy, amit félre lehet tenni, amit akkor is meg lehet majd enni, amikor leáll az egész ország. Mert a görögök most attól tartanak, a legrosszabb még hátra van.

Ha nincs áram

A megtakarítási szándék miatt ugyanis a közüzemi számlákat senki nem fizeti be. Mindenki abban bízik, hogy a drachma visszavezetése után, még a várható büntetéssel együtt is, olcsóbban fogják rendezni közműtartozásaikat, mint most. Csakhogy így a közműcégeknek semmi bevétele nincs. – Ez azért óriási gond – magyarázta barátom – mert Görögországban az áramot többnyire gázüzemű erőművekben állítják elő, s ha a szolgáltatónak nincs bevétele, akkor nem tud gázt vásárolni, és így természetesen termelni sem tud. Most tehát mindeni attól tart, hogy napokon belül leáll az egész országban az áramszolgáltatás.

És a legaggasztóbb az, hogy a holnaptól való félelem azokon is úrrá lett, akik nem a megtakarítási szándék miatt kerülték eddig a boltokat, hanem egyszerűen azért, mert nincs miből vásárolniuk. Most ők is aktívabban lettek: – Minden reggel arra ébredünk, hogy tucatnyi üzletet fosztottak ki az éjjel. Akinek nincs miből vásárolnia, az is tudja, hogy túl kell élnie a holnapot, és szerez magának, ahogy tud. A rendőrség, úgy tűnik, nem sokat tehet, mert a fosztogatók bandákban járnak, és elég szervezettnek tűnnek. Mellesleg a rendőrség sem tudja, mit kellene csinálnia. Ott is csak emberek dolgoznak, akik ugyanúgy félnek a holnaptól, mint a többiek.

Ugye akadnak még páran, akik emlékeznek az Egyesült Államok és Kanada egy részét érintő 2003-as hatalmas áramszünetre. Bár a New York nagyobbik hányada csupán egyetlen napra borult sötétbe augusztus 14. és 15. között, az áramkimaradás az USA északkeleti részén és Kanadában jelentős területeken négy napon át tartott, sőt a metropolison belül is voltak ilyen zárványok. A sötétbe borult helyeken gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt kiürült az összes üzlet. Sokan attól félnek, hogy, ha tényleg lekapcsolják az áramot, akkor a görög nagyvárosokban elszabadul a pokol.
Ilyen körülmények között sem a turistákra nem lehet számítani, sem az exportra termelő vállalkozások nem tudnak működni. – Hülye vagy? Hogyan termeljek áram nélkül? És ami a legrosszabb: ha néhány hónapig nem tudom kiszolgálni a külföldi vevőimet, akkor találnak helyettem más beszállítót. Percek alatt elveszíthetik a görög cégek a piacaikat.

A végeken

Vidéken és a szigetvilágban más a helyzet. Görögország jelentős területein élénk a kisüzemi mezőgazdaság, és még a külföldiek által látogatott helyek nagy részén is inkább afféle melléküzemág a turisták kiszolgálása. A parasztok pedig különösebben nem aggódnak: – Minden vidéki családban van valaki, legalább egy nagypapa, aki még mindig őrzi a hagyományos gazdálkodási rendet. Legelnek a kecskék, kapirgálnak a tyúkok, virágzik a veteményes… A gazdák többsége csak a vállát vonogatja. Azt mondják, majd előszedik a petróleumlámpát a padlásról, aztán megy minden tovább, mint ahogy kétezer évig ment. Azt hiszem, igazuk van.

Barátom szerint a görögök többsége lélekben már fölkészült Európa elhagyására. Úgy tűnik, tudják, mi vár rájuk és belenyugodtak a változással járó megrázkódtatások elviselésébe. – Nem vagyok valami nagy közgazdász, meg politikai szakértő – magyarázta ismerősöm –, de itt most mindenki elemzéseket olvas, holnapot latolgat. A többség, az általam érzékelt többség, úgy látja, ma már nem a görögökön múlik, hogy kilépünk vagy sem. Mi mennénk. Nekem az a benyomásom, mintha az EU ragaszkodna foggal-körömmel ahhoz, hogy maradjunk. Fenyegető elemzéseket írnak, mélységesen sötét jövőt jósolnak nekünk. De itt sokan úgy gondolják, ezek a szólamok csak az alkudozás részei. A hazai sajtó, különösen a baloldali újságok, ugyanis azt is megírják, hogy lehet saját útja Görögországnak. Olyan, mint Argentínáé. De hát ki tudja…

Ki tudja?

FORRÁS: Boldogok a sajtkészítők Blog

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük