Eleve elveszített háború

face of war dalí

Háború és félelem: még egy apokaliptikus célnak is van racionális része. A dzsihadisták úgy számoltak, hogy a „keresztesek” és a „bálványimádók” bombázhatják a szíriai városokat, bekeríthetik az iraki vidéket, de sosem lesznek képesek tartósan elfoglalni az arab földet. Az Iszlám Állam ezen kívül arra is számít, hogy az európai támadások kiélezik a nyugaton élő muzulmánok elleni bizalmatlanságot és általánossá teszik a rendőri fellépést ellenük.

Ennek következtében nőnek majd az ellenérzések és egyesek készek lesznek csatlakozni a Kalifátushoz. Biztosan tudják, hogy csak nagyon kicsi kisebbséget képviselnek, de hiszen a dzsihádizmus szalafista janicsárjai nem akarnak választásokat nyerni! Ráadásul, az az igazság, hogy ha egy erősen muzulmánellenes párt nyerné meg a választásokat Franciaországban, ez kifejezetten segítené a terveiket.

Párizs az Iszlám Állam csapdájában?

„Franciaország háborúban áll” jelentette be szinte azonnal François Hollande elnök, november 16-án a Kongresszusra összegyűlt parlamenti képviselőknek. Az Elysée palota lakója már hosszú ideje harcba akar indulni a szír fronton, sőt megpróbálja ebbe bevonni az Amerikai Egyesült Államokat is. De az egyik hihetetlenül bizarr jelensége ennek az ügynek, hogy Hollande elnök jelenleg az Iszlám Állam ellen akar háborúba vonulni Szíriában, miközben alig két évvel ezelőtt, ugyanezzel a megszállott harciassággal, arról akarta meggyőzni Washingtont, hogy „meg kell büntetni” Bassár el-Aszad rendszerét.

Obama vajon képes lesz-e hosszú ideig ellenállni az „ostoba” háborúnak, amibe Párizs be akarja vonni? A nyomás annál is inkább erős, mivel az Iszlám Állam célja ebben épp megegyezik Párizs elképzeléseivel… Mint azt Pierre-Jean Luizard kutató elmagyarázta néhány hónapja, az első fázisban minden úgy történt, „mintha az Iszlám Állam szorgosan összeszedte volna mindazt, ami sérti a nyugati közvéleményt: a kisebbségek, közte a nők jogainak durva megsértése – például a kényszerházasságok propagálásával – a homoszexuálisok kivégzése, a rabszolgaság visszaállítása, és persze a lefejezések és a tömeges kivégzések nyílt bemutatása”. Amikor ez a hátborzongató sorozat már nem hatott eléggé, vagy legalábbis kezdtek elcsitulni a felháborodás hullámai, akkor az Iszlám állam úgy döntött, hogy elvágja a nyakát egy amerikai túsznak, vigyázva hogy a felvételt minél szélesebb körben terjessze, majd megszervezett több párizsi gyilkos lövöldözést. A „keresztesek” válasza nem maradhatott volna el.

És való igaz, hogy egy államfő szinte kénytelen válaszolni az ilyen látványos akciókra. A politikai nyomás szinte felszólítja, hogy azonnal jelentsen be valamit, legyen az bármi. Például egy hangár vagy egy lőszerraktár megsemmisítését, vagy egy város bombázását. Legyen határozott. Ígérje meg új és szigorú törvények bevezetését, ágáljon a „müncheni” megalkuvók ellen. Harcias kijelentésekkel megtűzdelve beszéljen „vérről” és arról hogy „könyörtelenek” leszünk. Arassa le a lelkes tapsokat, majd népszerűségének 10 pontos növekedését. Mindez végül is gyakran elég rossz logikának tűnik, de sajnos csak utólag, több hónap elteltével. És a ráígérés csapdája egyre ellenállhatatlanabb, különösen jelenleg, az azonnali, felajzott és túlzó információ áradat korában, amikor úgy látszik, hogy semmilyen tett, vagy bejelentés sem maradhat azonnali válasz nélkül.​..​

 
Kép forrása: pinterest.com (Face of war/S. Dalí)​

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük