Ellenzéki kerekasztal vidéken

round

Mindig azt hallom ismerőseimtől, hogy mindenki csak beszél, senki sem cselekszik! Annyi már a kerekasztali ellenzékieskedés, hogy van aki oda sem fér. Annyi szépet és jót beszélnek a politikusok az összefogásról, hogy a Szolidaritás-Csepel sziget néhány tagja ezt nagyon megunta, és arra gondolt, ne a nagypolitika szabja meg a helyes irányt, hanem legyünk már egy kicsit civilek, és hívjuk meg az ismerőseinket egy beszélgetésre, legyenek azok bármilyen párt, vagy szervezet tagjai, csak ne szélen álljanak.

A helyszín: Szigethalom, egy kisváros Budapesttől délre. Itt szokott találkozni minden hónap utolsó péntekén a helyi Szolidaritás aktivistákból alakult Csepel-sziget csapat, akiket nem rázott meg a Szolin belüli feszültség, bár kevesebben lettek, de céljaik határozottak, és tesznek is azért, ne csak a száját tépje az ember, ha már az ellenzékről beszél.Az előzményekhez tartozik az a tény, nemrégen járt lakossági fórumon ugyanitt Schiffer András, és sikerült is beszélnie néhány tucat helybelivel. Az éppen Tökölön tartózkodó Árok Kornél, aki a SZEM munkáját szervezi,és annak alapító tagja szintén ott volt ezen a találkozón. Kérdésére Schifferhez, miszerint hajlandó-e az LMP akár az MSZP-vel is összefogni, határozott választ kapott:”Az LMP, az emberekkel fog össze!” Gondoljon  erről mindenki amit akar. Folytatva a történetet, rá egy hétre, a vidéki kerekasztalon megjelent résztvevők közül, akik a Csepel-szigeti aktivista invitálására jöttek össze, az LMP aktivista ott ült a helyi MSZP aktivista mellett teljes egyetértésben. Megjelent még a polgármester is, aki mint független személy, az ötödik cikluson keresztül vezeti a várost, bár helyzete ahogy megfogalmazta egy kicsit az Esztergomban tapasztaltakra hasonlít, a kormánypárti képviselő testület miatt. Ott ültünk a szimbolikus asztal körül, sokan még nem is ismertük egymást, mindenkit valaki más hívott meg, de az volt a lényeg, gyorsan sikerült összehozni kicsiben azt, amiről a nagyok csak beszélnek, és állandó kivételeket, kritikákat fogalmaznak meg az abban való részvételről. A kölcsönös bemutatkozás után szinte egymás szavát folytatva helyeseltünk abban, mit is akarunk mi ezzel az összefogással. Megállapítást nyert azon tény is, bennünket nem érdekelnek a nagypolitikában dúló ellentétek, a demokratikus erők szavazat szerzési mániája, a vezető szerepe kérdése fel sem merült, mi azért vagyunk itt, mert itt élünk, és itt is akarunk maradni, de tenni is akarunk azért megvalósítsuk azt, amiről a pártok prominensei csak feltételekkel beszélnek.Nem is volt vita a megjelentek között, megállapítást nyertek még az olyan magasztosnak tartott dolgok amit az ellenzéki pártok programnak neveznek, hogy azok között bizony alig van eltérés.

Szerintem is tök mindegy mennyi változtatást, és mikor hogyan lehet megtenni, most az első és legfontosabb, minél több embert felrázva, azoknak példát mutatva,és alternatívát állítva megértetni velük, a kormányzó párt által ránk kényszerített szabályok miatt, minél több embernek el kell menni szavazni a kormány ellen. Lesz is kire, legalábbis itt helyi szinten, arról megegyeztünk, azt a személyt közösen fogjuk kiválasztani, és támogatni, miután meggyőződtünk arról, valóban a választókat fogja képviselni. Voltak személyes beszámolók is a megjelentek részéről, de egyik sem szólt a másik ellen sőt, egymást kiegészítve beszélgettünk, teljes egyetértésben. Voltak a pártok és szervezetek részéről rossz nyilatkozatok, személyeskedések, itt ezek fel sem merültek, a megjelentek között mindenben nagy egyetértés mutatkozott, ebből esetleg lehetne tanulni a politikusoknak is, milyen az, ha alulról szerveződik valami, amit aztán ők sikeresen tönkre tesznek a parlamentben. De itt inkább egész másról folyt a társalgás. A lehetőségekről, a további bevonandó személyekről szervezetekről, hiszen mindenkinek van ismerőse azok között, akikkel együtt kellene dolgozni ha sikert akarunk elérni. Hétköznapi emberek egyeztettek olyan kérdésekben, amikkel nem is kellene foglalkozni, ha sikeresen működött volna a parlamenti munka az elmúlt öt ciklusban. Képviseltünk szervezeteket, de inkább saját magunkat, és ki merem jelenteni ez volt a legjobb összekötő kapocs, nem kellett megfelelni olyan szabályoknak, amikkel nem értünk egyet, mert azt csak felülről megpróbálják ránk kényszeríteni. De ilyen nem is nagyon volt, ez nem hivatalos pártprogram jellegű egyeztetésnek indult, így sikeres volt, mert tudtuk mit is akarunk, és azt is hogyan. Ebből azért lehetne tanulni valamit azoknak is, akik állandóan erről beszélnek, de nem csinálják, vagy rosszul,és pont a parlamentben, ahol az egésznek kezdődnie kellene.

Nem volt még teljes a létszám, de ez csak az idő rövidségével magyarázható, valamint azzal, sok szervezetnek és pártnak még nem értük el a helyi emberét, ilyen a DK például. De abban sikerült megegyezni, a legközelebbi városi nyilvános eseményen már egy területen állítjuk fel a pavilonunkat, ehhez a polgármester azonnal helyet biztosított, aki  egyébként mindvégig támogatott bennünket az elképzelésünkben.Ez már csak három hét! Valahogy így kellene csinálni a felsőbb szinteken is, van olyan helyzet amikor a személyeskedés nem lehet szempont mikor a háttér nyitott minden résztvevő számára, és még ráadásul olyasmire hivatkozni pártok esetében amely dolgok változtatás alatt vannak akár személyi kérdésben, akár múlt lezárásában. Ha ott fent, a nagypolitikában erre képtelenek a prominensek, lehet az alsó szintnek kell helyre rakni őket.

FORRÁS: BanditaBlog

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük