Ellenállók

Sztehlo Gábor

Nem tudom, hogy van vele a kedves Olvasó, de személy szerint mindig elcsodálkozom a magyar ember butaságán. Egész Európa megünnepli május 9-ét, a II. világháború európai befejezését. Az egykori győztes hatalmak mellett a németek is emelkedetten hajtják emlékezésre fejüket: nem felejtik el minden idők legpusztítóbb zsarnokságát, büszkén dobban meg szívük Stauffenberg és társai áldozatán. Nálunk nemcsak díszmagyarban, de veszedelmesen félreértelmezetten áll a jobboldali kurzus önidentitása. Nálunk az antifasizmus ügye a kádári békeidők folyományaként lenézett, körberöhögött, szerencsésebb esetben zsidó hitbizomány.

Nem tudom, hogy van vele a kedves Olvasó, de a rohadó kapitalizmus országaiban hatalmas felháborodás kísérné mondjuk, ha a német kormány a megidézett Stauffenbergről elnevezett köztereket változtatná át szorgosan. Párizsban furcsállanák az emberek, ha „bizonyos okok miatt” a Sztálingrád sugárutat hirtelen lecserélnék „Gyümölcsoltó Boldogasszonyra”.

Az alábbiakban négy rövid portéval szeretném köszönteni az antifasizmus győzelmét és egyben fejet hajtok a magyar ellenállás bátor harcosai előtt. Nem voltak szuperhősök, a francia és az orosz partizánmozgalomhoz képest meglehetősen „csipet csapat”, de ők a legdrágábbat adták vagy kockáztatták, amilye az embernek csak lehet: az életüket egy boldogabb, felszabadultabb Európáért. Hiszem, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló.

Sztehlo Gábor (1909-1974)

Sztehlo lelkészként a református „Jó Pásztor” Bizottság és a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével, valamint anyagi támogatásával 32 budapesti búvóhelyen a vészkorszak alatt 1700, többségében zsidó származású gyereket mentett meg. Alakjáról mintázták a Valahol Európában című film muzsikusát. Helytállásáért 1972-ben Izrael állam a Világ Igaza-díjjal tüntette ki.

 

 

 

 

Nagy IlonaNagy Ilona (1924-1944)

Tízéves (!) kora óta állandóan dolgozott, előbb péksegédként, később varrónőként. Tagja lett a szabók szakszervezetének, minden háborúellenes megmozduláson aktívan közreműködött, így a Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-i háborúellenes tűntetésére is elment. Tizenegy szabó és varrónő társával 1944 januárjában átszökött a jugoszlávokhoz, hogy fegyverrel harcolhasson a fasiszták ellen. A Belgrád-Zágráb vasútvonalért vívott harcokban esett el. Mindössze 20 éves volt.


Szőnyi MártonSzőnyi Márton (1918-1944)

Kispolgári családból származott. Az erős fizikumú és jó sportoló fiatalembert szenvedélyesen vonzotta a repülés. Olaszországban képezték ki vadászpilótának, az orosz frontra zászlósi rangban érkezett. Gépét 1941 augusztusában lőtték le, a szovjet hadifogságban vált antifasisztává. 1943 őszétől Ukrajnában harcolt, hősiességért I. osztályú partizánérmet kapott. 1944 augusztusában 12 fős osztagával átdobták Magyarországra, ám egységét partizánvadászok lepték meg. Neki ugyan sikerült elmenekülnie, közel egy hónapig bujkált, végül a hangonyi csendőrökkel vívott tűzpárbajban esett el. Élt 26 évet.

 

 

 

Variházy OszkárVariházy Oszkár (1897-1959)

Katonaként megjárta a Don-kanyart, hazatérte után bekapcsolódott a Kiss János altábornagy és köre által szervezett kiugrási kísérlet előkészítésébe. A Nyilas-puccs után ezredparancsnoki rangjától megfosztották, a 10. hadosztály személygyűjtő törzséhez helyezték át. Hivatalát arra használta, hogy lepecsételt katonai papírokat adjon át az üldözötteknek. Pest feladása után a 6. gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1945. február 10-én este meggyőzte tiszttársait, majd a teljes legénységét a további harc értelmetlenségéről. Másnap, február 11-én egész ezredével átállt a szovjetekhez. Managarov altábornagy kérésére még aznap megszervezte a Budai Önkéntes Ezredet, feladatul a Várnegyed megtisztítását kapták. A német kitörés megállításában ezrede példás helyállást tanúsított.

 

 

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük