Elveszett jelentés

A magyar baloldal sértett és indulatos. Az övétől eltérő valóságértelmezések meglétét mereven elutasítja, ideológiai korlátfáit ellentmondást nem tűrő módon veri le saját igazságainak határvonalainál, és miközben önnön létezésére a politikai racionalitás legegyértelműbb megnyilatkozásaként tekint, cinikusan és gúnyosan pislog ki a maga emelte szellemi barikád mögül.

A magyar baloldal – Majakovszkij nagyszerű szóleleményével élve – önagyonülésező. A politikai cselekvés számára még mindig a politikai piac adu ászának tekintett kommunikáció. Mintái visszakövethetőek és pontról pontra megfeleltethetőek egy másik politikai kultúra által kitermelt beszédmódnak. Ha ezek a hazai viszonyok között csak nyögve-nyelve működnek, ez a magyar baloldalt nem önvizsgálatra készteti, hanem csak sértettségét és gőgjét fokozza. Politikusainak nyakába gitárt akaszt, szakállukat leborotválja, és végső elkeseredésében lengő bajszú műparasztként csinál hülyét belőlük a Facebookon.

A magyar baloldalnak nincsenek víziói, csupán illúziói. Világképe nem korrelál a valósággal, de ez a magyar baloldalt nem zavarja. Témáit maga választja meg, miközben a racionálisan gondolkodó kisebbségre hivatkozik, lemondva arról, hogy a szerinte irracionálisan gondolkodó többség mindennapi problémáira választ és megoldást találjon. Saját intellektuális felsőbbrendűségének vélt tudatában önmaga színes-szagos – de kétségtelenül nagyívű – álomvilágában érzi csak otthon magát, és innen prekoncepciói miatt nem csupán az alapvető kulturális jogaiktól megfosztottakat igyekszik száműzni, de a devizahiteleket nyögőktől kezdve az életüket a kis értékben elkövetett sorozatos lopások miatt élhetetlennek érző falusi gazdákon keresztül a saját erejéből boldogulni képtelen vidéki középosztályig sok mindenkit. Ha ezek a rétegek aztán elfordulnak a magyar baloldaltól, az újra csak növeli a magyar baloldal sértettségérzetét.

A magyar baloldal, miközben paradox módon a fogyasztás felsőbbrendűségét hirdeti, képtelen megérteni a fogyasztásból kirekesztettek érzéseit és indulatait. Képtelen elfogadni azt, hogy a fogyasztás csak akkor emancipál, ha a fogyasztandó javak minősége nagyjából ugyanaz lenn, mint fenn. Miközben a magyar baloldal bizonyos kulturális mintákat fetisizál, lenézi azokat, akik ennek a kultúrának csupán pótlékait (a kínai piacról beszerzett cipőket, az anyai szeretetről és gyermeki ragaszkodásról szóló, könnyzacskófacsaró mulatós nótákat, a létért folytatott küzdelmet mímelő valóságshowkat) fogyasztják. Eközben a magyar baloldal – briliáns érzékkel – saját kulturális javaira új fogyasztási struktúrákat dolgoz ki, amelyek romkocsmákban, hurokra kötött, mintás sálakban, rozéfröccsökben, és, jobb híján, facserjék jól fényképezhető ültetésében realizálódnak.

A Jobbik sikere egy válságtünet, amelynek több, egymástól látszólag elkülönült, de végeredményben egymással szorosan összefüggő alkotóeleme van.

Mindezt persze lehet a politikai racionalitással magyarázni, csakhogy ebben a versenyben ritkán osztanak díjat „leghitelesebb színész” kategóriában. Arról már nem is beszélve, hogy egységes kommunikációhoz koherens, a mindennapi cselekvés szintjén is dekódolható világkép és adekvát mondás szükséges. Ezzel pedig a mai magyar baloldal mindmáig adós.

A Jobbik ezen felül – tetszik, nem tetszik – vidéken beágyazott, régi mozgalmiságát a helyi politikai cselekvés szintjén megőrző (adománygyűjtés, árvízi védekezés, a Betyársereg falusi járőrszolgálata) párt. Ami mozgalmiság és beágyazottság a baloldalból réges-régen kiveszett. És ebből következik a harmadik probléma is: a baloldalnak – a Jobbikkal ellentétben – nincs önálló nyelve. Nem teremtette meg magának. A mai magyar baloldal jelentések és szimbólumok hálózatába veszve maga sem tudja, mikor és mit mondjon választóinak. Világképének fogalmai – az európaiság, a nyugatiság, és a többi – konkrét jelentések nélkül szóvirágokként csupán a színes álomvilág dekorációjaként, egyfajta vágyott, de soha el nem érhető életminőség kifejezéseként funkcionálnak. A magyar baloldal az eljövendő bőség bűvöletéről beszél, merthogy abban él. A Jobbik az itt és most realitásában.

Bővebben: Dinamó BLOG

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük