Európa szégyene

Keleti FF Kalmar

Annak ellenére, hogy több ezer menekült érkezik az országba, egy átlagos állampolgár alig észlel valamit ebből az egészből. Nagyobb pályaudvarokon látni ugyan afgán és szír embereket, de az emberek többsége a problémával nem szembesül közvetlenül. Egyszerűen azért, mert a hozzánk érkezők többsége néhány nap alatt elhagyja az országot. Hiába épített fel szisztematikus gyűlöletkampányt Orbán kommunikációs csapata, a társadalom jelentős, sőt folyamatosan növekvő hányada fordul szolidaritással a menekültek irányába. Szerencsére maradt valami abból a „felebaráti szeretetből”, amellyel egykoron a német, az erdélyi vagy a délszláv menekültek irányába fordultunk.

Nekünk magyaroknak ehhez az egészhez szinte semmi közünk. A menekültek közül szinte senki sem akar nálunk maradni. Ők Magyarországot egy tranzitállomásnak látják, ahonnan léphetnek tovább céljuk, Európa gazdagabb országai irányába. Európa humanista álarca mögül pedig ismét előbújik az a fasisztoid énje a kontinensnek, amelyről oly sok rossz rögzült kollektív emlékezetünkben.

Ebben a helyzetben tehát szinte senki sem az, amit gondolnak róla.

Európa nem a magasztosnak gondolt értékrendszerünk védőbástyája a világpolitika színpadán, hanem egy olyan szereplő, ahol a menekültek és az iszlám fundamentalizmus közé egyre szívesebben tesznek egyenlőségjelet, elsősorban azért, hogy morálisan felszabadítsák magukat a döntéshozók és súlyosabbnál súlyosabb döntéseket hozhassanak meg azokkal szemben, akik így vagy úgy, de a kontinens valamely országának állampolgárai kívánnak lenni. Európa magas falak, szögesdrótok mögé akarja bújtatni a jólétét akkor is, ha ez ellentmond mindazon humanista alapértékeknek, amelyeknek köszönhetően az egységesülés el tudott jutni arra a szintre, ahol most tart. Mélységesen mély zavarban vannak azok idehaza, akik Orbán Viktor elleni szövetségeseket vizionálnak tőlünk nyugatra. A helyzet sajnos az, hogy Európáról egyre nyilvánvalóbb, hogy díjazza azt a menekültellenes igyekezetet, amellyel Orbán igyekszik országától és egyben Európától távol tartani a „betolakodókat”. Szó sincs arról, hogy ők nem támogatják a déli szögesdrótot, a migráció kriminalizálását, a menekültek bebörtönzését, sőt kifejezetten örülnek mindennek, mert úgy gondolják, hogy egy olyan pontot zárnak le, ahol akadálytalanul áramolhattak az idei nyáron a menekültek az Európai Unió területére.

A helyzet az, hogy Európának szüksége van egy börtönzónára, amely elriasztja és fogva tartja az ide tartó migránsok tömegét. Orbán készségesen felel meg ennek az elvárásnak, ha nem akarna menekültet az országban, akkor szabotálná a dublini egyezményt. Egyetlen szerencsénk a mostani helyzetben az, hogy a magyar hatóságok egyszerűen képtelenek arra, hogy megbirkózzanak ekkora embertömeggel. Döcögve működik a nyilvántartás, a menekülteknek maguknak kell eljutniuk a kijelölt táborokba, amelyek köztudomásúan zsúfoltak és embertelenek, tehát akinek minimális tájékozottsága van, az nem megy oda. A hatóságok diszfunkcionális működésükkel elősegítik, hogy a migránsok fejében még kósza gondolatként se merüljön fel a helyben maradás. Azaz, a menekültek sem akarnak itt maradni, nemlétező munkahelyeket elvenni tőlünk. Ők is követni akarják a magyar fiatalokat, munkát és egzisztenciát keresnek Németországban vagy más gazdagnak gondolt országokban. Ha még Magyarországon lenne az a sok-sok tízezernyi ember, akik az elmúlt hónapokban ide érkeztek, akkor nem csak a Köztársaság téren lenne látványosság a néhány száz főnyi menekült. Ennek megfelelően a segítők sem azok, akik nálunk tartják a menekülteket. Többségünk boldog, amikor azt látjuk, hogy valakinek sikerült eljutnia valamely nyugati országba. Mert tudjuk, hogy ők nem ide jöttek. Őket a nyugati országokban rokonok, barátok, közösség várja, nálunk csak táborok, ahol a folyosó lépcsőfordulójában kaphatnak egy matracot esetleg.

A fentiek fényében elég egyértelműen látható, hogy akik ellene vannak annak, hogy a közterületeinken menekültek legyenek, azok közvetve azért küzdenek, hogy ezek a fiatalok és családok Magyarországon maradjanak. Minél hatékonyabban működnek nálunk a hatóságok, annál nehezebb lesz nekik nyugatra menni tőlünk. Én, mint önkéntes segítő talán érthető módon azt támogatom, hogy ezek az egyébként szimpatikus, keleti viszonyok közt középosztálybelinek számító emberek eljussanak oda, ahova indultak. Ezért tehát fontos, hogy a menekültek szabadon járhassanak közöttünk. Nem lehetünk az önmagába forduló öreg, beteg Európa „gulágja”. A kontinens védje meg magát, a jólétét nélkülünk. Mindaz a szégyen, ami ezzel együtt jár, vessen árnyat rájuk. A mi önkéntes csoportunk meleg étellel, segítséggel, fogadja a menekülteket. Sokan indultak útnak úgy tőlünk, hogy a magyarokra úgy gondolnak, mint az emberekre, akik mosolyognak és ételt hoznak. Bennük ez a kép marad meg és azt hiszem, ez mindennél fontosabb.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük