Ez a csőd éve volt! Évértékelő 2022

Nem volt egyszerű év 2021, reméltük, hogy majd az idei jobb lesz, hát nem igazán jött be ez a várakozás.

Itthon legnagyobb pofára esést kétségtelenül a fanatikus ellenzékiek könyvelhették el 2022-ben. 2021 őszén még biztosra vették, hogy a hatalmas összefogás majd legyalulja Orbánt, azonban elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy vásári majom is alkalmasabb lett volna miniszterelnök-jelöltnek, mint Márky-Zaj Péter. Azon legalább röhöghettünk volna, így viszont csak sírni támadt kedvünk. A hatalmas összefogás olvasztótégelye ráadásul elemésztette az ellenzéki pártokat, sőt előállt az a helyzet a Mi Hazánk bejutásával, ami miatt össze kellett fogni. Újra van centrális erőtér, azaz van a Fidesz és van vele szemben 2 egymást gyűlölő ellenzéki tábor valami. Ezúton is csak gratulálni lehet a Jobbik, az MSZP és az LMP politikusainak, mert nekik köszönhetően Gyurcsány lett a prímás az ellenzéki oldalon és bejött mellé új erőnek a Momentum, egy tehetségtelen elitista senkikből álló gittegylet, akiktől idegrángást kell kapjon minden balos és egy vegytiszta náci társaság, a Mi Hazánk. 

Szóval az ellenzék totális győzelem helyett a totális vereségbe menetelt, felszámolódott, nincs, földet rájuk. Ez a kudarc persze nagyon jól jött Viktor führernek, mert a szomszédban zajló furcsa háború miatti válságot igy könnyebben tudja menedzselni. Olyan választás utáni inflációt kaptunk a nyakunkba, hogy pislogni is elfelejtettünk. Dupla, tripla árak a boltokban és közben meg a TV-ben azt hazudják, hogy nem annyi az annyi, nyilván rosszul látunk. És a szociális válságot enyhítendő feltalálták nekünk a hatósági árat. Megmondták, hogy mit mennyiért kell adjanak nekünk a boltokban. Talán még jó ötlet is lett volna, ha nem lennének azóta is a meghatározott termékek hiánycikkek szinte mindenhol. Mindeközben meg ment az óriási trükközés. Amig az átlag Fidesz szavazó nyugd í jas kapargatta a húst az orbánáras csirkefarhátról, addig a háttérben minden más termék ára az egekbe ugrott. Egy darabig mindezt ellensúlyozta a hatósági áras benzin, sajnáltuk a körülöttünk lévő országokban élőket, akiknek nem adatott meg ez a csoda, a 480-as benzin. Azt hittük, hogy ez a történet egy romantikus film, amiben a szerelem örökké tart, aztán jött az ukáz Brüsszelből, hogy ha hatósági ár van, akkor nincs lóvé és erre Orbán el is engedte az egészet, persze egy gagyi komédiában még statisztáltunk kicsit, álltunk pár órát a kutakon. És az igazán nagy átvágásra csak akkor jöttünk rá, amikor rápillantottunk arra, hogy mennyi is lett az annyi. A hazai benzinár nem csak utolérte, hanem jól el is hagyta a környező országok árait. Amit buktak a hatósági áron, azt most duplán vasalják be rajtunk. Immár újra mehetünk a környező országokba tankolni, sőt vásárolni is. Ez lett hát a szabadságharcból, amiben mi elbuktunk, de Viktor persze győztesként adja el magát.

Összefoglalva tehát szociális szempontból csőd volt ez az év. A jövedelmek értéke csökkent, az árak az egekben és semmi sem utal arra, hogy helyére billenjenek a dolgok. A 2023-as béremelési kilátásokat látva az elszegényedés tovább fog tartani. Egy év alatt buktuk a fizetések és nyugdíjak értékének negyven százalékát és jó esetben visszakapjuk 15 százalékát, de örüljünk, ha a valóságban ebből majd lesz 10 százalék, mert például a közszférában az emelés csak az alapbért érinti, azaz a jövedelem felét nem.

A nemzetközi területen is egy katasztrófa lett 2023. Szintet ugrott az ukrán háború. Az addig amerikai hátszéllel küzdő ukránok és az orosz hátszállel küzdő szakadárok küzdelmébe nyiltan beleállt Oroszország, aztán őket követte az USA, Nagy-Britannia és az Európai Unió is. Utóbbiak hivatalosan nem küldtek katonákat, de minden mást igen és nyilvánvalóan a NATO irányítja az ukrán haderőt. 

A kezdetben gyorsnak tűnő háború szépen el is húzódott. Kiderült, hogy Putyin Oroszországa nem a Szovjetunió, katonai bénázások hosszú sorát láthatjuk már hónapok óta. Európa pedig beleállt egy kretén szankciós politikába, aminek köszönhetően az ide érkező kőolaj és földgáz ára brutálisan megnőtt. Ez szinte mindenhol érezhető szociális válságot idézett elő és súlyosan rontja az EU tagállamok gazdaságainak versenyképességét. Agyonadóztatott, azaz drága munkás drága nyersanyagból nem fog tudni olcsó terméket előállítani. Logikusan még olcsóbb lesz minden, amit Kínában vagy Indiában gyártanak, azaz néhány év ilyen bátor gazdaságpolitikával és az iparnak nyoma sem marad Európában. Az USA és az EU utolsó ukránig tartó háborúpártisága miatt nem lettünk egyértelműen putyinisták. Ez már csak azért sem lenne egyszerű, mert mi balosok emlékszünk arra a Szovjetunióra, ahol békében éltek a népek egymás mellett és nem voltak a nacionalista indulatok által fűtött háborúk. Na jó, voltak ukrán nácik, akiket ki kellett füstölni, de az mondjuk az teljesen rendben is volt. Szóval mi Lenint szeretjük és nem Putyint, aki a cári rendszert hozta vissza és a műve olyan is lett, amilyen az volt.

Mire számíthatunk 2023-ban? Egy ilyen szinten csődközeli év után reménykedhetünk, hogy talán jobb lesz. Ennek azonban nagyon kicsi a valószínűsége, mert nem csak a háború van a nyakunkon, hanem Orbán is. Amíg az ő kezében az ország, addig bizony itt jobb nem lesz csak rosszabb. Remélni tehát nem nagyon van mit, de azért jó lenne, ha mondjuk a tanárok kicsinálását abbahagyná a rájuk szabaditott Pintér Sanyi,  kapnának normális minisztert és nettó párszázres fizuemelést. Ez mondjuk minden melósnak jól jönne, a 400 ezer minimálbér ma már egy olyan összeg, aminél kevesebbet nem kellene keresnie senkinek és aki ledolgozta a negyven évét, az kapjon legalább 300 ezer forintos nyugdíjat. Mindezt ráadásul jó lenne úgy elérni, hogy a forint nem értéktelenedik el az euróhoz és dollárhoz képest, mert úgy könnyen ad Orbán, hogy másnap el is veszi Matolcsy.

Persze mondhatja erre, aki olvassa, hogy “álmodik a nyomor”, de egy komcsi ha mást nem is tehet, legalább álmodni merjen Orbánisztánban! 

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •