Szabad-e a Nyugat-Európában élő iszlám vallású/hátterű kisebbség hagyományait, szokásait, életmódját, politikai beállítottságát bírálni, mint ami sokszor ütközik a nyugati demokratikus társadalmak értékrendjével és gyakorlatával?
Szabad. Ez mégiscsak a mi Európánk, és fordítva is igaz: a Közel-Kelet az övéké. Próbáljon csak valaki keresztény templomot építeni Szaúd-Arábiában, vagy pláne az ehhez való jogát mint természeteset hangoztatni. Nem igaz, hogy a világon bárhol bármit lehet csinálni. Aki valahova bevándorolt, alkalmazkodjon. Tény, hogy nekünk jobbaknak kell lennünk, emberségből jobb példát mutatni, többet eltűrni és megengedni, hiszen azért vagyunk büszkék az Ó- és Újtestamentumra, melyek ilyesmit tanítanak. Vagyis: London és Berlin közepén lehessen mecset (van is), mert mi türelmesebbek vagyunk – csak nem vég nélkül vagyunk türelmesek.
Az egyre nagyobb számban Magyarországra érkező menedékkérők túlnyomó többsége iszlám országokból érkezik. Vajon – a szaporodó iszlámista merényletekkel a háttérben – szabad-e szóba hozni, hogy beáramlásuk további biztonsági kockázatot jelent Európa számára? Vagy a mostani nehéz helyzetükben csak a segítségnyújtás módjáról aktuális beszélni?
Szabad szóba hozni. Nagyon kell velük vigyázni: egészen más a felfogásuk az emberi élet értékéről (ahogy az emberi test épségéről is, lásd csonkítások), ezért a sok öngyilkos merénylő, a sok ártatlan áldozat (iskolabusz, vonat, piac). Nagyon résen kell lennünk – az amerikaiak ezt már bevezették; sok liberális barátom zúgolódik, hogy ujjlenyomat meg fénykép van az USA-ba belépéskor, de én helyeslem (persze nem örülök). Ne legyünk már balekok…
Bővebben: Szombat.org
Kép forrása: elte.hu