Felébredt a medve!

Nos, akkor arról, hogy egy átlagos középosztálybeli orosz dolgozó hogyan látja ezt az egész ukrajnai speciális műveletet.

Régóta ismerősöm, Ő jelölt be Facebookon, posztszovjet romantika alapján. Velem ellentétben egyáltalán nem kommunista, mondjuk talán úgy- mérsékelt demokrata, messze a liberalizmustól – azt Oroszországban nagyon nagy százalékban nem is tolerálják – de kora alapján még sok benne a “szovjet romantika”.

Nem fogom megnevezni, mert az internet nem biztonságos. Az ukrán díványharcosok pedig bosszúállóak és figyelnek. Nevezzük őt úgy – N. Anno a Nagy Honvédő Háború idején a híradásokban a települések neveit és a hőstetteket végrehajtó alakulatok jelöléseit az N betűvel pótolták. “N egység N faluban ezt vagy azt a hőstettet hajtotta végre” stílusban. Így az ellenséges hírszerzés nehezen határolta be, hol, milyen alakulat által történt az esemény.

N- egy középkorú voronyezsi asszony. Kórházi asszisztens. Elvált, egy felnőtt gyereke külön családban él. N- értelmes, művelt, tipikus képviselője a szovjet egészségügyi dolgozónak, akit a szovjet időkben úgy neveztek – “trudovaja intyelligencija” – vagyis dolgozó értelmiségi.

Átmenet a munkás és az értelmiségi közt, félig fizikai, félig szellemi dolgozó. 

Nem akartam zaklatni ezzel. De aztán annyira elegem lett a nyilvánvaló fake news- ból- már nem nézek mást, csak állami orosz tévét, emiatt mindenki szerint véleményem erősen szubjektív- hogy végül vettem a bátorságot és első kézből kértem tájékoztatást. Olyantól, aki ott lakik, nem messze a harccselekményektől. És orosz szempontot képvisel.

Eredetileg mindössze két kérdést tettem fel N-nek:

Mennyire támogatja az orosz nép az elnököt és a kormányt? Mennyire támogatja a hadsereget?

N válasza- szó szerint idézve (a téma azért ugrál, mert a beszélgetés közben még néhány aktuális kérdést tettem fel): 

“Őszintén mondva, nálunk nem szeretik Putyint. És a kormányt sem szeretik. De megértjük, hogy nem lehet törölni a műveletet. Támogatjuk. Az emberek többsége természetesen a kollektív nyugat feletti győzelem mellett áll. Megértjük, hogy nem Ukrajna ellen folyik a háború, hanem minden ruszofób ellen. Az USA ellen és a kollektív nyugat ellen. Én nagyon sajnálom az ukránokat. Szégyen az emberek előtt.

De. Akinek volt lehetősége, az első napokban megszökött. A szerencsétlen szegények Kelet- Ukrajnában a harccselekmények zónájába kerültek.

Mi és az ukránok gyűlöljük egymást. És ez nem február 24- n kezdődött. Hanem 8 évvel ezelőtt. De talán még korábban.

De általánosságban támogatjuk ezt a katonai műveletet. Bár mindenki a háború ellen van. De a dolgot végig kell vinni.

Látjuk, mi maradt Ukrajnából. Fájdalmas nézni. Lehet hogy nem kellett volna elkezdeni ezt a háborút. Nem tudom… De nem fordulunk vissza.

Azok az ukránok, akik most Európában elrejtőztek, mindenhol, ahol csak tudnak, marhaságokat írnak rólunk. És a mi liberális söpredékünk segíti őket. Liberális szemszögű ember nálunk mindig is sok volt. Ma kevesebben vannak, mert sokan Európába szöktek. Az kiváló. Maradjanak is ott.

Oroszországban most az emberek többsége egyenes és hazafi. De szar is sok van. A díványelemzők nagyon bosszantanak. De a háborúba menni egy sem akar. De most mind elemzők vagyunk. Egyszerűen nagyon várjuk ennek a háborúnak a végét.

Az élelmiszerárak 30- 50 %- al nőttek. A ruha és a technika is… Persze az emberek dühösek. Kinek tetszik az ilyesmi? Szankciók… De semmi baj, áttörünk.

Nálunk is sok a menekült. Donbasszból valók. És megesik belövés ukrán területről. Kevés a jó dolog. Voronyezs 280 kilométerre van Ukrajnától. Légvonalban.

A területünk délen Ukrajnával határos. Márciusban kétszer lőttek át hozzánk. Egyszer nem találtak el semmit. A másodikat a mieink lelőtték. Csak nagy volt a zaj. Megijedtek az emberek.”

Kérdés: Én a Belgorodi és a Kurszki területekről hallottam.

N: “Igen és a Brjanszki terület is kapott. Egyébként nekik jutott a legtöbb.”

Kérdés: Civileken akarnak bosszút állni?

N: “Nem. Csak gyűlöletből. A háború mindig nagyon rossz.”

És ekkor következett valami, amit én magamtól nem vetettem volna fel. De mivel N is kórházi dolgozó, akárcsak én, szinte természetszerűen vetődött fel a téma. Tényleg nem én kérdeztem. Magától mondta el. 

Az orosz híreknek ebben a tekintetben nem is akartam hinni. Pontosan- nem akartam. De most már első kézből tudom, hogy sajnos igaz.

Már körülbelül egy hónapja is lehet, hogy egy “lelkes” ukrán “orvos”- én inkább úgy nevezném, egy helyi Mengele – felajánlotta, hogy kasztrálja az orosz hadifoglyokat ingyen és bérmentve. Ez már akkor vérlázító volt. Ismerjük az ukrán tévébemondó esetét, aki a náci Eichmann példáját hozta fel, miszerint elsősorban az orosz gyerekeket kell kiirtani. 

A legendás, iszonyúan realista szovjet háborús filmet sokan láttuk, melynek címe “Jöjj és láss”, ebben a fasiszta tiszt fejtegeti, hogy először az orosz gyerekeket kell megölni, hogy az orosz népnek ne legyen jövője…

Én nem akartam elhinni, hogy a 21. században létezhet hadifogolycsonkítás, mint a legsötétebb középkorban. Én a közel harminc éves kórházi tapasztalat alapján tudom, milyen embertelen személyes tragédia férfi számára a kasztrálás pusztán betegségek okai folytán is. 

Emiatt nem viselem el, nem tűröm el az ezzel való “viccelődést”, az amerikai “vígjátékok” durva altesti “humorát”.

És akkor most beszéljünk a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezményekről, arról, hogy az ukrán hadifoglyokat az oroszok a saját sebesültjeik szintjén látják el?

És mit kapnak cserébe az orosz hadifoglyok? Pontosan azt a fasiszta módszert, mely megakadályozza, hogy gyerekük legyen. És azt még nem is tudjuk, ezt milyen módszerekkel követik el rajtuk. Altatásban, műtéttel, vagy… “csak úgy, tábori körülmények közt”??

N ezt mondta a témáról (ismétlem, nem én kérdeztem rá):

“Múlt szombaton tértek haza a mi voronyezsi srácaink. Többek közt fogságból. Erősen gúnyolódtak ott rajtuk.”

(Ez egy kis magyarázatot kíván: az izgyevatyelsztvo szót használta- gúnyolódás. Háborús időkben ez alatt konkrétan a kegyetlenkedést értik.)

N: “Több, mint 10 embert kasztráltak. Most kórházban fekszenek. Nem akartam erről írni. De tudom miről beszélek.

Igaz. Ezek fasiszták. Pontosan. Nem emberek. Nem is az USA. Hoholok. Nem Biden kényszerítette erre őket. Ők maguk élvezettel gúnyolódnak az embereken. Egyértelmű, a nyugat lelkesíti őket.

(Hohol- az ukránok régi gúnyneve az oroszok által.) És ez csak a voronyezsi katonákról szólt. És sok város van Oroszországban. 

N: “És hogy fog erre a mi a társadalmunk reagálni? Közös gyűlölet lesz mindörökre.”

Nálam itt már elszakadt a cérna, bíróságot és kivégzést emlegetve. N csak annyit válaszolt: “Ki fog bíráskodni? Nem tudok erről többet beszélni.”

Itt búcsúztunk el,nem szerettem vona még több fájdalmas kérdésbe belemenni. Mégiscsak kórházas, akkor is kolléga, ha távol van, ő ott jobban látja az emberi fájdalmat. Én itt békeidőben látom, betegségek miatt. Neki ott ezerszer rosszabb, háborús okok miatt…

Száz szónak is egy a vége: az orosz társadalom, mely általánosságban egyáltalán nem áll teljes mellszéllességel a Putyin- rendszer hazai kapitalizmusa mellett, egy dologban teljesen egységes a kommunistáktól a demokratákon át a feltámadott monarchistákig: 

Az ukrajnai orosz lakosságot fel kell szabadítani, meg kell szabadítani a náci-fasiszta rezsimtől most már bármi áron. Az orosz történelem teli van egyfajta bezárkózással, gyakran kényszerültek elméletileg teljesen elszigetelve fennmaradni. Mindig sikerült. Most is sikerülni fog nekik.

Csoki és cukorka. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy jelenleg, a mai napon is Oroszország a világ 59 államába exportál édesipari termékeket. Nem úgy hangzik, mint valami teljes elszigeteltség. Ukrajnába, Németországba (csökkentett szinten) most is megy az orosz gáz. Az afrikai államok többsége ugyanúgy nem csatlakozott az oroszellenes szankciókhoz mint Kína, India vagy a NATO- tag Törökörszág…

Ukrajna gyarmatosítása az USA által nem sikerült. Meglátjuk, hogy alakul, sok szenvedés fog még következni, de a medve felébredt téli álmából és a “világ csendőre”, az USA megrettent. Hegemóniája veszélybe került. 

De semmit nem fog sajnálni azért, hogy Oroszországot meggyengítse, darabokra szabdalja. 1200 év alatt ezt már sokan megpróbálták. Senkinek nem sikerült. Pedig Oroszország- vagy a Szovjetunió- ellen mindig is a világ legerősebb hadseregei és koalíciói harcoltak Napóleontól Hitlerig (és ezek előtt is).

Az oroszországi polgárháború (1918-22.) előtt az Orosz Császári Birodalom a Föld nevű bolygó szárazföldjei területének egy ötödén terült el. A polgárháború és intervenció idején a vörösök által birtokolt terület a középkori Moszkvai Fejedelemség méretére zsugorodott össze.

És abból is talpraálltak. A Szovjetunió, fénykorában már a bolygó szárazföldjeinek egy hatodán terült el.

Be lehet tiltani az orosz kultúrát ideiglenesen, lehet kígyót- békát dobálni rájuk, be lehet tiltani a Z betűt, mint Németországban (bajban lehetnek az Opel- tulajdonosok), lehet a megveszekedett ruszofóbia tombolásába süllyedni- mindez ugyanúgy ideiglenes lesz, mint mindig a történelemben.

Retteg az USA. Porrá zúzza vazallusa, az EU gazdaságát, nehogy az az oroszokkal összefogva megdöntse az egypólusú világrend hegemóniáját. Persze mellékesen gazdagodik a fegyvermágnás, az olajmágnás, kit érdekel, hány embernek kell meghalnia a zöldhasú dollár uralmáért.

Én nem vagyok Oroszország- szakértő. Csak egy senkiházi munkás vagyok. Kicsit tudok oroszul és a tudás- hatalom. Számomra egyébként nem léteznek Oroszország- szakértők. Egy amerikai sokdiplomás egyetemi professzor, akit Oroszország- szakértőnek neveznek, nekem ugyanúgy nem az, mint a magyarországi “szakértők”.

Az oroszokhoz csak egyvalaki ért. Maguk az oroszok. Sőt. Olykor még ők maguk sem értik önmagukat, és ezt anno olyan szépen megfogalmazta Fjodor Ivanovics Tyutcsev (1803-1873.) költő, mindössze négysoros versében:

“Oroszországot ésszel meg nem érted,
Közönséges rőffel meg nem méred:
Különösségét abban látod-
Oroszországban csak hinni lehet.”

E vers filozófiai elemzői a lényeget az úgynevezett “orosz irracionalizmusban” illetve a “mániákus orosz irracionalizmusban” látják. 

Mely szerint az oroszok maguk sem értik, államuk minden háborús és gazdasági katasztrófa ellenére hogy maradhatott fenn ilyen sokáig. 

Talán azért, mert hittek benne. Folyamatosan. 

Oroszországon belül “Ukrajna” speciális helyet töltött be első megalakulása, a 17. század óta. U krajinah- a végeken. Valaha határvidék volt. Még sokkal azelőtt, a középkorban a Kijevi Rusz az egyik első óorosz állam volt, a történelem úgy hozta, hogy Kijev már nem volt rusz, hanem ukrán lett. 

Az első Ukrajna leghíresebb vezetője, Bogdan Hmelnyickij maga kérte felvételét az orosz birodalomba, megunva hogy országát hol a lengyel, hol a török akarja megszállni és éléskamrának használni.

Aztán jöttek a svédek, lementek Poltaváig, hogy ott csúfos vereséget szenvedjenek, és hányszor jöttek a németek… A rövid békeidőkben Malorosszija (Kisoroszország) és Novorosszija (Újoroszország) területén mindent az orosz császárok, majd Szovjet- Ukrajna idejében a szovjetek építettek fel. Mindent. 

Infrastruktúrát, városokat, ipart. A rendszerváltás utáni Ukrajna ezt herdálta el a privatizáció idején, jöttek az oligarchák és jött a szegénység. És persze jött a nyugati neokolonizáció, az újragyarmatosítás, az új kizsákmányolók, és kiszolgálója, a nacionalizmus.

A többit tudjuk. Majdan, 2014, kisebbségüldözés, törvénytelenségek, mészárlás, Biden fiának biofegyverlaborjai, a NATO keleti bővítése, hogy teljes határa legyen Oroszországgal, harmadik világháborúval fenyegetve.

És ekkor ébredt fel a medve.

Herceg Roland

  •  
  •  
  •  
  •