Ferge Zsuzsa: Honnan, hová?

fergezsuzsa

Az országnak számtalan súlyos problémája van. Az én szakmám szemszögéből különösen nagy bajnak látszik az egyenlőtlenségek és ezzel együtt a szegénység növekedése. Az egyenlőtlenségeket már a tekintélyes nemzetközi szervezetek is sokallják. Fennáll annak a veszélye, írják, hogy „alternatívák hiányában a globális gazdaság olyan lefelé menő spirálba kerül, amelynek motorja a protekcionizmus, a nacionalizmus és a populizmus”. A probléma magyarországi arcát néhány részlettel érzékeltetem.

Jövedelem – szegénység

A jövedelmi egyenlőtlenségek nőnek, de továbbra is a nemzetközi középmezőnyben vagyunk. A rendszerváltáskor a két szélső népességtized között 4-5-szörös volt, ma 7-8-szoros a különbség. Ez 2009-ben a szegény 1 milliónál havi 25 ezer Ft/főt jelentett, a leggazdagabb 1 milliónak havonta/fejenként közel 200 ezer Ft jutott. A szegények aránya a definíciótól függ, attól, hogy a nyomorgók, a küszködők vagy a léthatáron (létminimum alatt)élők arányát keressük-e. Íme néhány becslés 2009-ről:

600 ezer körül lehetett a mélyszegénységben, havi 20 ezer Ft/fő alatt élők száma,

1,2 millió fő, 12% élt az EU közös, nemzetközi összehasonlításhoz kidolgozott mutatószáma szerinti szegénységi küszöb, azaz körülbelül havi 32 ezer Ft/fő alatt,

már 4 millió felé jár azok száma, akik a Központi Statisztikai Hivatal által számított létminimum, havi 60 ezer Ft/fő alatt éltek. Az ezen szint alatt élők száma 2000 táján 3 millió, az évtized közepén 3,2 millió körül volt. Vagyis ma a középosztálynak is mind nagyobb része küzd elemi megélhetési gondokkal.

Munkanélküliség

A „nyílt” munkaerőpiacon dolgozók száma Magyarországon 1990-ben 4,5 millió, 1996-ban 3,5 millió volt. Azóta 3,6-3,8 millió körül ingadozik. A 15–64 évesek közti aktivitási arány Európában Magyarországon a második legalacsonyabb, 57 %. Az EU-27 átlaga 66%. A munkahely hiánya a tanulatlanok, a cigányok, a kistelepülésen élők mellett ma a fiataloknak okozza a legnagyobb nehézséget – különösen nálunk. A 15–24 évesek közel 40 százaléka talál munkát az EU-ban, nálunk pedig – és ezzel messze sereghajtók vagyunk – 20 százalékuk.

A munkahiány miatti közfelelősség az utolsó 20 évben fokozatosan gyengült. 2012-re az OECD-tagországok közül Magyarországon vált a legszűkmarkúbbá a munkanélküli-járandóság: 3 hónapig tart, és összege legföljebb a minimálbér. Ugyanígy vált mind fukarabbá és egyre megalázóbb feltételekkel nehezítetté a segélyezés. A segélyösszegek folyamatosan zsugorodnak, a problémától függően ma 25 és 42 ezer forint között mozoghatnak. A közmunkások száma nagy, nettó bérük azonban teljes munkaidő esetén is lecsökkent a korábbi 60 ezer forintról 47 ezer forintra.

Iskola

Az iskolával összefüggő egyenlőtlenségek a családban gyökereznek, de az iskolában – régóta köztudottan – inkább erősödnek, mint csökkennek. Annak ellenére, hogy a középiskola, sőt a felsőoktatás is egyre többeket ért el Magyarországon, az egyenlőtlenségek megmaradtak. Noha szinte minden gyerek papírforma szerint elvégzi a 8 osztályt és elkezd valamilyen középfokú iskolát, hosszú ideje minden korosztály mintegy 20 százaléka úgy hagyja el az iskolát, hogy semmilyen piacképes képzettsége nincs. Többségük funkcionális analfabéta, amikor „kilép az életbe”. Az új törvények, például a 16 éves korhatár még távolabbra visznek a „tudásalapú társadalom” álmától.

Az iskolai kudarcok mögötti egyik legfontosabb tényező nálunk az iskolarendszer tartós képtelensége arra, hogy a gyerekek közötti induló társadalmi különbségek hatását tompítsa. Az OECD-n belül messze nálunk a legerősebb a társadalmi indulás és iskolai eredmény kapcsolata. A tehetetlenség egyik oka az iskolai szegregáció és az ehhez kapcsolódó, nemzetközileg szokatlanul nagymérvű színvonalkülönbség az iskolák között. A hatékonyabb iskola két elengedhetetlen feltétele közül az egyik a kevésbé szelektív, kevésbé tagolt, a tanulók képességei, társadalmi háttere, származása szerint vegyesebb, integráló iskola, a másik feltétel pedig a társadalmilag és szakmailag megbecsült, szuverén és jól fizetett pedagógus. E feltételek megteremtésétől is távolodni látszunk.

Hogyan tovább?

Tények alapján állítom, hogy a mélyszegénység és nyomor ma nagyobb Magyarországon, mint amit az ország forrásai indokolnának, a munkaerőpiac és az iskolarendszer torzulásai pedig a hozzánk hasonló fejlettségű és sorsú országoknál súlyosabbak. Sokan keresik a kiutat – stratégia és megváltó terv már kazalnyi készült. Csak három feltétel kellene ahhoz,hogy valami megvalósuljon belőlük:

központi forrás, amiből kevés van, de még abból is túl sok herdálódik el korrupcióra és nem igazi prioritásokra;

kormányzati elköteleződés, erős politikai akarat, amelyből leginkább szép dokumentumokat és szimbolikus gesztusokat látunk;

s végül a polgárok szolidarisztikus támogatása az integráltabb társadalomért, amelyet a mediatizált politika inkább gyengít, mint erősít. 

Szerző: Ferge Zsuzsa, akadémikus. 15 könyv, mintegy 300 tanulmány szerzője. Számos civil szervezet alapítója, tagja, vezetője volt. 2005 óta a gyerekszegénység elleni munkában vesz részt, az MTA Gyermekeszegénység elleni Nemzeti Program Iroda vezető szakértője.

Írásunk a „Marczius Tizenötödike – A nemzeti kiútkeresés” – című alkalmi kiadványban jelent meg, a Szabad Magyar Sajtó Napján, 2012-ben

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük