Feri megcsinálta!

kapaszkodj

Három év után újra “összekapaszkodva”

Néhány napja még azt gondoltam, hogy feladta. Hónapokon át semmit sem hallottunk róla, pártocskája szépen elmerülni látszott, mindenki elintézte már egy legyintéssel. Aztán egyszer csak betoppant az egyik leggusztustalanabb bulvárműsorba, zavarodottan habogott valamit a demokráciáról és éhségsztrájkról. A minap egy marcali devizahiteles édesapa, akit utcára tettek a családjával együtt, szintén éhségsztrájkba kezdett. Nem tudom mi van vele, mert szeretett balliberális médiánk nagy ívben tett éhezésére és arra a hatalmas társadalmi problémára, amelyre megpróbálta felhívni a figyelmet akciójával.

Miközben ők, a milliós tömeget alkotó devizahitelesek senkit sem érdekelnek, politikai és gazdasági sarlatánok áldozataiként vergődnek, aközben Gyurcsány Ferenc egy elegáns lépéssel visszalépett a politikai porondra. Nyáron pihent. Nem ment el a rokkantak Hősök terén tartott demonstrációjára, nem volt ott az antifasiszták tüntetésén a Deákon. Megjelent a Kossuth téren és elvárta, hogy mindenki színe elé járuljon.

És az emberek elindultak a szent ember elé, mindenki csinált is egy képet és nem akarok személyeskedni, de minden képről a “mi Ferink” oly jellegzetesen ripacsos, fájdalmas arckifejezése tükröződött. Szomorú szemeivel üzente a világnak, hogy ő most szenved a népéért. Az Atv és a balliberális média pedig adta alá a lovat, versenyt lelkendezve adtak hírt eme történelmi tettről és a történelmi szereplőről, aki ugyebár szerintük nem megkerülhető, de át sem ugorható szereplője a demokratikus oldalnak.

Szóval az a nagy helyzet, hogy visszajött. Ült otthon megint egy kicsit, valószínűleg unatkozott is és ebben a nagy unalomban megint rájött, hogy tovább kell játszania a politikát. Nagy szomorúság ez nekünk, mert sajnos ki kell mondani, hogy ez az ember egy nagy nulla. Nincs és nem is volt semmiféle politikai víziója. Nem azért bukott meg, mert az ármányos Orbán furmányosan kicsinálta, hanem ezért, mert gőze sem volt, hogy mit is kellene csinálnia. Próbálta koppintani Schröder vagy Blair politikáját, magába szívta az SzDSz kiskátéját, de ez látványosan kevés volt. Ezért voltak a szánalmas cikcakkok miniszterelnöksége alatt és ezért állt fel akkor, amikor pedig maradnia kellett volna. Még azt sem értette meg, amire még személyesen is figyelmeztettem őket 2009-ben a Népszabadságban, hogy a miniszterelnök váltás egy évvel a választás előtt katasztrófát idéz elő a baloldalon. Igazam lett.

Az ügy pikantériája, hogy Ferivel hosszú időn át iszapbirkózó szocialistáknak egy sikeresnek tűnő flashmob is elég volt, hogy reálisan felvetődjön körükben a megerősödni képtelen DK-val való összeborulás lehetősége. Őket meggyőzte pár száz aktivista és néhány elkötelezett liberális, az MSZP-t gyűlölő ember Kossuth téri jelenléte. Engem nem győzött meg. Ez az egész a magamutogatás egy hete volt. Ebben nem volt semmi előremutató, nem indítottak népszavazást, nem hirdettek polgári engedetlenségi mozgalmat, nem történt semmi. Készült néhány száz facebook kép Ferivel és felsóhajtott pár tucat egzisztenciáját féltő politikus, hogy visszakapaszkodtak a politikai süllyesztőből és minden jel szerint találtak maguknak (megint) egy pártot, amire rácsimpaszkodva folytathatják azt, amire nagyjából a mindenkori szavazók 1-1,5 százaléka kíváncsi.

A legviccesebb, hogy már ezzel együtt beindult a régi reflex, a kibeszélők, az egyet nem értők elleni harc. Aki most “lelkesedni rest”, azt támadják, megbélyegzik, az összefogás kerékkötőjének tartják a baloldalon. Sokan emiatt nem mondják el őszintén, amit gondolnak. Én nem tartozom közéjük. Nem vagyok lelkes híve egy olyan összefogásnak, amelyben alkalmatlan emberek iránymutatóak akarnak lenni és mindenki mástól azt várják el, hogy felzárkózzanak mögéjük. Nem, 2014 nem ilyen egyszerű meccs lesz. Ennél sokkal bonyolultabb feladat Orbán elzavarása.  

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük