Fotelforradalmárok és egyéb megmondóknak

fotelforradalmr

Ezt az írást simán kimásoltam a FACEBOOK-ról. A szerzője: Medvegy Máté /MATTEO/ Ha egy Köztársaság nélküli elnök megteheti, akkor nekem sem okoz gondot, viszont nem teszek hozzá semmit, csak közreadom a teljesség igénye nélkül. (Szerk: Mi pedig Banditától vettük kölcsön a “nyílt forráskód” nevében. Köszönjük mindkét forrásnak!)

A lenti dolgok a képzelet szüleményei, minden hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve. A benne szereplő résztvevők nem valóságos személyek, egy képzelt világ teremtményei. Ha valaki magára ismer ne kérjen jogdíjat a szerepeltetéséért, gyakorlatilag is csődben vagyok.

Olvassátok, és ismerjetek magatokra!


– Szia Jenő! Hogy s mint?
– Háj, Tamás! Kösz megvagyok. És te?
– Én is… hallottad?
– Mit?
– A média törvény. Lenyúlják az MTI-t, a köztévét, tisztára kormány
szócső lesz. Jön a cenzúra.
– Hüm… És mit lehet tenni? Ő dolguk!
– Csak tüntetni kellene, hát megfosztják az embert a tájékoztatástól!
Honnan tudod majd így, hogy ha tenni akarsz valamit, hogy azt hol,
miként teheted?
– És? Nem érdekel, nem nézek tévét. Ja, megyek gyorsan, mindjárt
kezdődik a sorozat, még azt megnézem!



– Szia Tamás!
– Szia Jenő. Hallottad, hogy a magánnyugdíj pénztárt elveszik?
– És? Úgy is sok pénz van ott. Nekem nincs, mit érdekel?
– De hát az magán vagyon! És ha a te spórolt pénzed vennék el?
– Miért vennék már el! Úgy se merik megcsinálni!
– De, megcsinálják! Ott a törvény!
– Ugyan már! Nem lesz belőle semmi!



– Szia!
– Szia! Na, mit vagy letörve, mint a bili füle?
– Képzeld, az asszony magánnyugdíj pénztári lóvéját elvették, a hozamot
is lenyúlták!
– Ugye mondtam!
– De mit lehet tenni?
– Lesz a jövő hét végén egy tüntetés, gyere már, leszünk sokan.
– Az kéne! Elzavarni ezeket a rohadtakat! Körbevenni, utat zárni! Ezt
nem lehet! Asszony is kapott volna nyolcszázezer hozadékot, de azt is
lenyúlták! Nem adtak, csak ötvenezret!
– Jössz?
– Persze hogy megyek! Szétcsapunk! Sokan leszünk!



– Szia!
– Szia! Nem jöttél a tüntetésre!
– Te! Nem tudtam menni, mert az asszony testvérének kislányának mumpsza
volt, és le kellett ugranom a boltba.
– Szegény kislány.
– De Képzeld, most kaptam egy levelet, hogy a házunkra felemelték a
település fejlesztési adót, az eddigi havi ötszáz helyett fizessünk
kétezret!
– Hát bizony, mondtam, hogy gyere tüntetni!
– Minek? Ott voltatok ötvenezren, aztán nem csináltatok semmit!
– Jöttél? Nem! Ha te is ott lettél volna…



– Szia!
– Szia! Na, mi van?
– Hát wazze! Beszart a tűzhely, hívom a szerelőt, hát azt mondja, nem
dolgozik, megy ki Németországba. Hívom a másikat, az beadta az ipart,
nem csinálja. A harmadik meg csak jó ismeretség okán jött ki. Hát mi
lesz itt?
– Mi lenne, majd legközelebb megcsinálod házilag!
– De hát ez nem járja! Anyám is bent van a kórházban, alig tudtam mit
tenni, nővér egyedül négy kórteremre, de nem műtik, mert nincs orvos,
négyen kimentek olaszba.
– Lesz egy kis tünti itt a városban. Tudod, munkavállalói jogok, a
jogbiztonság, demokrácia…
– Az jó! De nem tüntetni kellene, hanem elzavarni! Mindegyiket
számon-kérni, aztán le kell zárni az utakat, aztán maradni, amíg nem
takarodnak.
– Látod, ez a beszéd! Gyere, megszervezzük, holnap megbeszéljük a
többiekkel a Kétlépcsős presszóban.
– Rendben! 



– Szia! Nem voltál a tüntin, meg a megbeszélésen sem.
– Te, dolgom volt, a sógorom szomszédja munkatársa disznót vágott, és…
– Pedig jó lett volna, ha jössz!
– És, mi értelme van. Hallom, hogy még nem kergettétek el, hát én mit
tegyek akkor?



– Szia!
– Cső… képzeld. A feleségem kirúgták.
– Na, mi történt?
– Hát hogy átvette a plébánia az óvodát, az asszony helyett meg
felvették azt a hülye szentfazék Julist, pedig annak nincs is
szakképesítése.
– Mondtam ugye! De két hét múlva felmegyünk Pestre, lesz egy nagy tünti!
– Úgy van! El kell zavarni, sztrájk, Útlezárás!
– Igazad van, sokan leszünk, megtesszük!
– Helyes! Össze kell hozni a civil szervezeteket, pártokat, megbeszélni,
és árnyékkormány, program…
– Na, ezért gyere, megbeszéljük, ott el is mondhatod!
– Megyek!



– Szia.
– Szia. Te, ne haragudj, nem tudtam menni, mert a tévében volt egy film,
és azt akartam megnézni, és különben is káposztás cvekedli volt az ebéd….
– Sejtettem.
– De hát úgy sem lehet mit tenni… Csak itt várunk, és közben ti meg
nem kergettétek el…
– Mondtam, hogy gyere!
– Nem érek én rá ilyesmire! Anyósomnál kikapcsolták a villanyt, most
megyek petróleum lámpába olajat venni.



– Szia!
– Szia! Na, mi van? Csak öt deka parizer?
– Most mit vagy úgy oda? Felvágsz, mert te húsz dekát vettél?
– Nem vágok fel, csak kérdezem. Uzsira elég a munkahelyen.
– Ugyan már! Kidobtak! Létszám leépítés, meg megszűnik az üzem. Azt
mondta a tulaj, hogy rengeteg adót kell fizetni, nem tud eltartani
senkit, és akkora adó van a termékeire, hogy nem tudja eladni!
– De ha múltkor eljössz azokra a tüntetésekre, sztrájkokra…
– Minek? Úgy se lesz semmi! Minek menjek? Kis éneklés, dalolás… Szét
kell csapni a kormányt!
– Gyere, jövő hónap második szombatján lesz egy tüntetés a Hivatalnál,
és ha sokan leszünk…
– Nem érek rá, mert akkor lesz a keresztanyám munkatársa lányának a
bérmálkozása, és…
– De ha te is jössz, akkor változtathatunk!
– Persze, megyek!



– Szia.
– Szia… Na, mi van? Nem jöttél!
– Nem tudtam menni, mert az északkeleti szél esőfelhőket sodort a
szomszéd város felé, és itt sem sütött a nap…
– Jaaa! Azt hittem az a bérmálkozás, vagy mi lesz…
– Milyen bérmálkozás?
– A múltkor azt mondtad!
– Az még sem volt. Most ez az eső… De képzeld el, a bátyámtól elvették
a rokkant nyugdíjat! De mit is tudnék csinálni?
– Dögölj meg, bazmeg!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük