Gábor Andor verse

gaborandor
 GÁBOR ANDOR

A páncélautók felvonultak,
robogják, hogy már nincs nyomor.
Most kuss, rossz-szagú nyomorultak,
és csend legyen,korgó gyomor!
Ha szád kitátod,int a káplár,
s bekaptad már a kék babot,
amely a föld alá letáplál,
ahol már nincsenek rabok.

Mi kéne? Munka? Nincs. Kenyérke?
Az sincs. Mi még? Egy kis remény?
és EZT harapd, bármíly kemény.
Ne menj uccára lődörögni,
ne menj, mert póruljársz csunyán:
a páncélautó kezd dörögni,
s golyó üt rést a rossz gunyán.

Az utcát hadd! és hadd a lármát!
Ne emlegesd a jogaid’!
Ki most nem némán vonja jármát,
könnyen otthagyja fogait.
A páncélautó könnyen mozdul
a gépfegyver könnyen pereg,
ne kívánkozz hát ki a koszbul,
óvd testedet, amíg meleg!

Kihűtik ők, ha nem vigyázol,
s trágyázzák véle rendjüket;
a páncélautó sírba gázol,
s ki néma volt: lesz most süket.
A lázadók ha sírba hullnak,
itt újra béke s rend honol:
A páncélautók felvonultak,
Robogják, hogy már nincs nyomor.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük