Győzelem az Operánál

op07

(Szubjektív szerkesztői beszámoló)

Nem tudom, hogy mi volt a nagyszínpadon. Voltak ismerősök, akik panaszkodtak, mert kevesebbet kaptak, mint amennyit vártak. Én végig az Opera mellett voltam, mert azért mentem oda, hogy ellenük, az önmagukat milliókból ünneplők ellen demonstráljak. Jelentem, megcsináltuk! Elvettük a kedvét a nercbundás társaságnak attól, hogy kéjes vigyorral tolja befelé a kaviáros szendvicseket. Több ezren, nem pár tucatnyian, miként azt a lakájmédia harsogja, helyére tettük Schmitt Pált. Zúgott a „helyesírás-helyesírás” rigmus, de volt „kocsismáté takarodj” és Pozsgay Imre is megkapta a „kádárkutya-orbánkutya” dicséretet.

Ott voltunk abban a harcias ékben, amely a legelejét jelentette annak a tömegnek, amely az Operától az Oktogonig ért és amely tömeg egy hatalmas torokká válva zúgta, üvöltötte bele az öntömjénezők éjszakájába a magyar nép követelését: „demokráciát!”

Láttuk, éreztük az erőt, amely a hivatalos színpad irányából áramlott végig a puccos Andrássy úton. Hátborzongató volt állni abban az emberáradatban, amely ha megindul, átcsap a rendőrsorfalon és senki sem tudja megállítani. Immár nem csak a megszokott arcokat láttam, a mindenhol tüntető hivatásos ellenzéket, hanem azokat az egyszerű embereket, akiket mélységesen felháborít a szociális terror és a demokratikus rendszer szisztematikus lerombolása.
op08
Ott voltunk az első sorban, de már nem mi nyomtuk a rendőrsorfalat, hanem ők. A Magyar Nép, a felbőszített tömeg, amely ellene fordul azoknak a hazugoknak, akik minden lépésükkel nehezebbé teszik az életet ebben az országban. Volt egy pillanat, amikor magam is megijedtem, amikor csak egy nagy morajt, nem skandálást, csak egy hatalmas felhördülést hallottam az Andrássy utat keresztben elálló rendőrsorfalra nehezedő tömeg irányából. Amikor spontán módon elindultak. Mi kevesebben voltunk, de ösztönösen mi is előre léptünk, hogy jobban lássuk, segítsünk azokat, akik nekilendültek. Egy rendőr színlelt nyugalommal, de a tekintetében zavarodottsággal lépett hozzánk, kérte, hogy maradjunk a helyünkön. Ő maga mondta ki, amit mindenki érzett, itt csak egy szikra kell és elszabadulnak az indulatok.

Másodpercek alatt megbukott az Orbán-kormány. Nyilvánvalóvá vált, hogy ők is rendőrsorfalak mögé szorultak az egész szánalmas újgazdag sleppjükkel együtt. Rémülten rohant be a térre legalább háromszáz rendőr és erősítették a rendőrsorfalat. Azonnal jöttek a tömeg oszlatására alkalmasabb rohamrendőrök. Amikor végigszaladtak a téren, egyikük jól láthatóan mosolyogva ránk kacsintott. A helyzet azért is volt disszonáns, mert mi őket nem akartuk bántani, nem a rendőrökkel akartunk közelharcot vívni. Igazából egy elemi felháborodás vitt minket oda és előre. A cinikus hatalmasok gyomorforgató puccparádéja. Az, hogy van pofájuk megünnepelni magukat, amikor katasztrofális országlásuk miatt hazánk Európa beteg embere. Minden szempontból.

op06Elrontottuk a bulit. Hiába mozgósították a 2006-os receptjük alapján a náci-jobbikos söpredéket. Provokációjuk lepattant hatalmas tömegünkről. Rájuk ebben az országban senki sem kíváncsi, vihetik vissza a múzeumba zászlóikat és mehetnek vissza a föld alá búsongani azon, hogy Szálasi tanaira senki sem kíváncsi ebben az országban.

A hivatalos program rövidebb lett, mint szerették volna. A lakkcipős urak és a nercbundás nőik bizonyára szorongva és feszengve hallgatták az ünnepi előadást, fülükben nem az aktuális ária dallama csengett, hanem a morajló tömeg zúgása, amelytől őket alulfizetett rendőrök védték csupán. Biztos vagyok benne, hogy a fejükben már szövődtek az egyéni menekülési útvonaltervek arra az esetre, ha pár ezernyi hívatlan vendég toppanna be a Nép pénzéből azaz a Nép szórakoztatásra hivatott közintézménybe.

Az úri bitangok vagy alagúton, vagy a hátsó bejáraton, fejüket leszegve hagyták el mulatságuk színhelyét. Láthatóan zavarta, sőt megdöbbentette őket a hatalmas tömeg, amely folyamatosan skandálva megvárta a hosszú esemény végét és egyesével „búcsúztatta” el a szégyenteljes esemény résztvevőit. Gondolom még ma is azon törik a fejüket, hogy mit és mikor rontottak el. Remélem rá fognak jönni és lehajtott fejjel fognak visszaállni a Nép és a Demokrácia oldalára. Most még nem késő, most még jöhetnek.

n11

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük