Gyűlölet vagy szolidaritás?

szolidaritaskezek

 

Vannak megosztó, a társadalmi csoportokat egymás ellen hangoló politikai irányzatok és vannak amelyek az együttműködést helyezik előtérbe. Amikor sok a baj, a probléma és sokan keresnek felelőst a meglévő gondok miatt, akkor gyakran kerülnek előtérbe a gyűlöletmozgalmak. Azon próbálkozások, amelyek etnikai vagy vallási alapon magyarázzák meg a társadalmi bajokat. Bűnösnek olyan csoportokat állítanak be, amelyek kiszolgáltatott helyzetük vagy hagyományos üldöztetésük miatt jobban kézre esnek a bűnbakképzés során, mint azok, akikre valóban mérgesnek kellene lenni.

A szélsőjobboldali, de gyakran a szélsőségesnek nem mondható konzervatív ideológia is gyakran épít az előítéletekre. Magyarországra ez kifejezetten igaz. Nem csak a Jobbik folytat megosztó, gyűlölködő politikát, hanem a Fidesz is ad arra, hogy szavazótáborában tartsa létszámát tekintve elhanyagolható, de harsányságát tekintve élenjáró szélsőséges szavazókat. Ezért van szükség a Magyar Hírlapra, az Echo TV-re és a polgári körökre.

Az együttműködésen, egymás kölcsönös tiszteletén, azaz a szolidaritáson alapuló politika az igazi alternatívája a gyűlöletvezérelt mozgalmaknak. Be kell látni, hogy az ellenségek keresése, kreálása legjobban a mindennapokat mérgezi meg, a békés egymás mellett élés legnagyobb akadálya. Mindaddig, amíg a felmerült problémákat rossz eszközökkel próbáljuk orvosolni, addig a baj csak növekedni fog. A (szélső)jobboldali politikákban éppen ezért kell gyanús legyen, hogy elsősorban uszítanak, de lényegében semmit sem tesznek azért, hogy az általuk kritizált jelenségek megváltozzanak. Népszerűségük növelése érdekében támadják a bankokat, emiatt zsidó összeesküvést vizionálnak, de semmit sem tesznek azért, hogy a bankok működése miatt nehéz helyzetbe került embereken segítsenek. Kaptak a (szélső)jobboldali kormánytól bármilyen segítséget a bajba jutott hitelesek? Lényegében semmit. Problémájukat jegelik, bízva benne, hogy az így megmaradó elégedetlenségüket majd fel tudják használni saját érdekükben. Tettek valamit azért, hogy nehéz helyzetben élő vidékiek helyzete javuljon? Lényegében semmit.

solidarity korA cigány – nem cigány ellentét fenntartása a jobboldal létérdeke. A háborgó vidék nélkül pártjaik támogatása töredékére esne vissza. Mire van szükség? Természetesen szolidaritásra. Olyan mozgalmakra, amelyek élhető jövőképet adnak és minden eszközzel fel kívánják számolni a meglévő társadalmi problémákat. Ez természetéből kifolyólag a baloldalnak megy. Annak a baloldalnak, amely nem azonos azzal az önmagát baloldalnak hazudó neoliberális kísérlettel, amely aktív részese volt annak, hogy a világgazdaság, benne Magyarország is a jelenlegi súlyos gazdasági válságba került. A szabadságot, az igazságot és a szolidaritást komolyan magénak valló baloldal soha nem nézte jó szemmel azt a kísérletet, amelyben a közösségi érdekeket folyamatosan az egyéni érdekek alá rendelték. A valódi baloldal a privatizáció helyett a közösségi vagyon növelésére, a közösségi szoláltatások fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Programjában azt mondja, hogy több és valóban ingyenes bölcsőde, óvoda, iskola és egészségügyi intézmény kell. Fejlett, használható és környezetbarát közösségi közlekedést, a mindennapok biztonságát hirdeti. Küzd azért, hogy kevesebb munkáért több bért kapjunk és ellenségének tekinti mindazokat, akik növelni kívánják a létbizonytalanságot, szaporítani akarják a munkanélküliek számát.

A valódi baloldal tehát egy jól működő, sokszínű és gyűlölködéstől mentes társadalom építésében érdekelt. Nem társadalmi csoportok likvidálását, elszigetelését, hanem integrációját szorgalmazzuk. A gettók falait nem emelni, hanem elbontani kell. A munka világán keresztül mindenki számára lehetővé kell tenni a tisztes boldogulás lehetőségét. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a kor átlagának megfelelő módon részesüljön a javakból legyen az fűtött lakás, élelem, víz vagy az internet nyilvánossága. Nem azért küzdünk, hogy legyen szabad kukázni vagy utcán aludni, hanem azért, hogy senki se éljen kukából és senki se szoruljon az utcára. Azt azonban mélyen elítéljük, aki nem a szegénységnek, hanem a szegényeknek üzen hadat.

A szolidaritás természetesen nem csupán egy népcsoport vagy egy nemzet szolidaritására vonatkozik. A nácik bajtársiassága is szolidaritásnak tűnik, miként a bankárok és brókerek is szolidárisak egymással, ha ennek eredményeként extraprofithoz juthatnak. A szolidaritásnak nem lehet határa. Ha nem érzünk együtt a nyomor taszított, reménytelen kizsákmányolásban élő embertársainkkal, akkor szó sincs arról, hogy valóban szolidárisak lennénk. Ha kárörvendve figyeljük, hogy üldözik a hajléktalanokat, rabszolgaként kívánják foglalkoztatni a korábban segélyből vagy rokkantsági ellátásból élőket, akkor ne lepődjünk meg azon, ha saját bajunkat is közönnyel vagy kárörvendő rosszindulattal veszi tudomásul a fasiszta zsákutcába terelt többség.

arokeskonya
Reméljük a mozgalmuk, és ők ketten is a
szolidaritás
helyesen értelmezett útján járnak majd!

A nemzetek felsőbbrendűségét, kiválasztottságát hirdető politikusok és mozgalmak éppen ezen a területen tévednek a legnagyobbat. Addig amíg a román, magyar, szlovák vagy szerb munkások egymást gyűlölik, addig ki lesznek szolgáltatva a legkegyetlenebb kizsákmányolásnak és azoknak a helytartóknak, akik a politikai hatalmat megkaparintották ezekben az országokban. Nem véletlenül reprodukálódott szinte minden országban a világháborút megelőző elnyomó politikai rendszer. Hatékony érdekvédelem nem elkép-zelhető nemzetközi, azaz internacionalista fellépés nélkül. Ennek hiányában a baloldali mozgalmak minden országban gyengék lesznek és az őket támogatni hajlandó tömegek a szélsőjobboldali fasiszta, náci pártok irányába mozdulnak el. A Jobbik és a Fidesz előretörése Magyarországon nem elsősorban a nevezett pártok sikere, hanem a baloldal kudarca. A térség szélsőségeseinek erősödésében természetesen annak is szerepe van, hogy ezen pártok gyűlöletmozgalmaikkal elősegítik, hogy a szomszédos országokban lévő gyűlöletmozgalmak megerősödjenek. Perverz módon ugyan, de sokat tesznek egymásért.

Cikkem címében feltettem a kérdést, hogy gyűlölet vagy szolidaritás. A válasz egyértelműen az, hogy szolidaritásra van szükség. Olyan összefogásra, amely az együttműködést helyezi középpontba. Az igazságos újraelosztást, ahol a gazdagok progresszíven adóznak és ezen bevételekből fenn lehet tartani egy igazságos rendszert, ahol mindenkinek esélye van a felemelkedésre és a nyugodt mindennapokra.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük