Ha senkit sem engedünk, mindenki jöhet

Kalmár 2016 GÁZ

A magyarországi határzár járult hozzá a menekültek őszi-téli rohamához, a nyitottabb, átláthatóbb menekültpolitika viszont enyhíthetné a jelenlegi válságot. A krízis negatív és pozitív forgatókönyveit Kalmár Szilárd, a Segítsünk együtt a menekülteknek csoport képviselője összegzi. Parászka Boróka interjúja.

Kalmár Szilárd: Úgy látom, a menekülthullámnak két csúcsa volt. A nyári logikus volt, mert elindultak a török táborokból a jobban szituált, merészebb emberek. A második hullám viszont akkor kezdődött, amikor Magyarország „beborította” Európa önvédelmi rendszerét a maga következetlenségével, azzal, hogy errefelé bárki átmehetett. Ez egy üzenet volt a menekülteknek: „lehet jönni, most még érdemes elindulni”. A kora ősztől télig tartó második hullám ennek tulajdonítható. Ekkor olyan emberek is nekivágtak az útnak, akik egyébként nem indultak volna el.

Parászka Boróka: Tényleg teljesen lezárhatják a határokat? Kik lehetnek ennek a vesztesei és a nyertesei?

K. Sz.: Egy nagyon súlyos humanitárius katasztrófa előtt állunk. Nem véletlen, hogy ezek az emberek útnak indulunk. A határzár olyan, mintha 1956 novemberében Ausztria nemes egyszerűséggel úgy döntött volna, hogy vasfüggönyt húz fel a keleti határára. Nem lehet a menekülést így megállítani. Nagyon sok mindent mérlegelni kell. Stratégiát kell felállítani a menekültek ellátására, elhelyezésére. Ezek az emberek nem véletlenül hagyják el a szülőföldjüket. Magyarországról sem véletlenül megy el minden huszadik ember Nyugatra.

P. B.: Mindennek ellenére a trend az, hogy szigorítás lesz.

K. Sz.: Igen, de ez a legrosszabb megoldás. Békét nem tudnak teremteni ezeken a területeken, az nem béke, hogy különböző nagyhatalmak versenyeznek azon, ki tud több bombát ledobni Szíriára. Egészen más típusú megoldást kellene keresni. Ha mást nem, legalább azt elérni, hogy Törökország területén olyan menekülttáborok legyenek, amelyek biztonságosak, jó ellátást lehet kapni, van esély az integrációra, a munkára. Most semmi ilyesmi nincsen. Az ENSZ, amelynek a legfontosabb szerepe kellene legyen a megoldásban, béna kacsaként működik. Semmit nem tud tenni azon kívül, hogy pokrócot oszt a menekülteknek.

P.B.: Most Európa elzárkózik, Törökország pénzt kap a menekültek ellátásáért, mégsem változik a helyzet. Várhatóan akuttá válik, állandósul a probléma?

K. Sz.: A legrosszabb forgatókönyv, hogy összetorlódnak az emberek, akik végül a szigorítás ellenére csak útnak indulnak. Egy vasfüggöny néhány száz embert meg tud állítani. De amikor ezres nagyságrendű tömeg gyűl fel, akkor a biztonságosnak tartott védelmi vonalak összeomlanak. Magyarországra ma is nagyon sokan érkeznek a vasfüggönyön keresztül, őket el is ítélik a magyar bíróságok, kiutasítják az érintetteket az Európai Unió területéről. Szerbiába kellene visszatoloncolni őket, mert onnan érkeztek. Szerbia viszont kijelentette, hogy nem fogadja vissza a Magyarországról kiutasítottakat. Elméletileg egy évig idegenrendészeti őrizetben kellene tartani az embereket, gyakorlatilag – csak halkan mondom – legtöbben már nincsenek Magyarországon: elmentek Nyugatra.

P. B.: Ha az összes nemzetközi normát betartanák a menekültstátusszal, menekültellátással kapcsolatban, hogy alakult volna a jelenlegi krízis?

K. Sz.: A probléma sokkal mélyebben van, mintsem egyszerű paragrafusokkal megoldható legyen. A világ egyensúlya borult fel. Gondoljunk arra, hány olyan válsággóc van, ahol a legtöbb embernek esélye sincs arra, hogy fűtött otthona, munkája legyen. A globális válság szükségszerűen teremt ilyen helyzeteket. Európában elengedhetetlen a jelenlegi menekültpolitika helyett egy egészen új stratégia kidolgozására. Ez csak valódi nyitottsággal lehetséges. A jelenlegi menekülthullám azokat az erőket erősíti, akik radikálisan elutasítóak, azokkal is, akik évtizedek óta itt élnek.

Bővebben: Erdélyi Riport

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük