Haladás és hagyomány

dózsa

A modernkor kezdete óta minden haladó mozgalom és párt szembetalálta magát azzal a kérdéssel, hogyan viszonyuljon a társadalmi, nemzeti, vallási hagyományokhoz. A válaszok koronként és országonként változóak, de a hagyományok és a modernség megfelelő egyensúlya és összhangja minden modernizációs folyamat egyik kulcseleme. A magyarországi progresszió egyik fő problémája immár 100 éve, hogy viszonya a nemzeti hagyományokhoz rendezetlen és ellentmondásos.

Manapság Magyarországon a baloldaliság és a nemzet fogalma élesen kettéválik a közgondolkodásban. A nemzeti baloldal gondolata gyakorlatilag értelmezhetetlen a mai magyar politikában pedig nemzetközi szinten sok példa van a rasszizmust és sovinizmust elutasító de a nemzeti érdekek képviseletét felvállaló baloldali politizálásra. Nelson Mandela vagy Mahatma Gandhi a magyar baloldaliak számára is rokonszenves személyek de kevesen gondolnak bele, hogy miközben mindketten baloldaliak voltak és szociális-egalitárius célokért küzdöttek közben mind a ketten karakteresen nemzeti politikát is képviseltek hiszen saját népük vagy országuk szabadságáért is küzdöttek sajátosan a helyi nemzeti hagyományoknak megfelelő módszerekkel.

A mai magyarországi baloldal viszonya a nemzeti hagyományokhoz és a nemzeti érdekek képviseletéhez igen ellentmondásos. A baloldal fél még a progresszív nemzeti hagyományok és szimbólumok ( Dózsa, Táncsics, Petőfi, Ady, Bibó, 1848 és 1956 öröksége)  felvállalásától is. Az antifasiszta vagy baloldali tüntetéseken jellemzően elég kevés a nemzeti zászló. A nemzeti progressziót leginkább kifejező Kossuth címer használatára történtek kísérletek, de nem jártak átütő sikerrel. A baloldaliak és liberálisok rendszerváltás utáni kényszerkoalíciójának eredménye képen a népi baloldaliság hagyománya teljesen elhalványult, aminek egyenes következménye volt a baloldal kiszorulása a kistelepülésekről és ezzel együtt a szélsőjobboldal vidéki megerősödése, a népi szavazók jobbra sodródása.   Nemkülönben problémás a magyar baloldal viszonya a határon túli magyarsághoz, ami azért is paradox mert a kisebbségek jogainak védelme hagyományosan baloldali feladat. A mai magyar baloldalon a rendszerváltás után a „nyugatosodás” – egyébként önmagában helyes  de nálunk sokszor félreértelmezett – törekvése háttérbe szorította az európai integráció és általában a globális gazdasági és politikai rend baloldali kritikájának megfogalmazását. Márpedig egy korszerű 21. századi baloldal nem létezhet úgy hogy ne legyen saját alternatívája a jelenlegi neoliberális világrenddel és az EU mostani hibás neoliberális irányvonalával szemben már csak azért sem mert láthatóan ez a modell súlyos válságban van.

Bővebben: Dinamó Műhely

Kép: Derkovits Gyula: Dózsa

 

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük