FELSZABADULÁS 80
A debreceni hadművelet befejező szakaszának főbb eseményei Nyíregyháza környékén zajlottak le: a lovas-gépesített csoport és a visszavonuló Wöhler csapatai között.
A szolnoki (német) ellencsapás a front előretörését Nyíregyháza felé azzal, hogy a tartalékokat elvonta, kétségtelenül meggyengítette, de nem hiúsította meg. Malinovszkij marsall az ellencsapás elhárítására kiadott: intézkedéseivel párhuzamosan, tehát még Debrecen birtokbavétele előtt. – 1944.10.19-én – utasítást adott a támadásnak Nyíregyháza irányában való továbbfejlesztésére. Plijev altábornagy azt a parancsot kapta, hogy: „Debrecen elfoglalása után kapcsolja állományába a Gorskov-csoportot és a támadást Nyíregyháza irányába fejlessze tovább. 10.21-én estére vegye birtokba Nyíregyházát és jusson ki Berkesz – Nyíregyháza – Gáva körzetébe.”
A két csoport összevonásával a lovas – gépesített csoport komoly erőt. képviselő, gyors hadműveleti magasabbegységgé vált. A vezetési szervek azonban változatlanok maradtak, ami a hadműveletek folyamán elég sok nehézséget okozott a csapatok irányításában. A csoport magasabbegységei Debrecen elfoglalása után a következő körletekben gyülekeztek: az 5. lovas és a 23. harckocsihadtestek Hajdúsámson; a 7. gépesített, a 4. és a 6. lovas hadtestek pedig Debrecenben.
A szovjet csapatok Debrecen birtokbavételével reális veszélyt teremtettek „Wöhler” csapatai visszavonulásának elvágására. A Debrecen térségében létrehozott új támadó csoportosítás célja – írja Friessner -, hogy döntő csapással megsemmisítse a Kelet-Magyarországon harcoló Wöhler hadműveleti csoportot. Az észak-erdélyi erők sorsa teljesen a lovas-gépesített csoport további előnyomulásától függött. Ezért a német hadműveleti vezetés végsőkig menő erőfeszítéseket tett, hogy megállítsa a 2. Ukrán Front előnyomulását északra.
A 8. Német Hadsereg és a 2. Magyar Hadsereg visszavonuló egységeinek, valamint a Debrecenből kivert 46., 76. gyalog-, a 23. páncélos hadosztályok részeinek és az 1. SS lovasezrednek Nyírlugos – Nyíradony – Hajdúsámson észak – Pallag-puszta – Nagyerdő szakaszán, továbbá Debrecen – Balmazújváros vasút mentén sikerült megkapaszkodnia. Az ellenség Hajdúhadház, Hajdúbőszörmény és Balmazújváros községekben támpontokat épített ki. Ezeknek a helységeknek a körzetéből indította ellenlökéseit a Debrecent elfoglalt lovas-gépesített csoport egységei ellen.
A makacs védekezéssel párhuzamosan a német hadműveleti vezetés igyekezett gyorsítani a Wöhler-csoport visszavonását a Tisza nyugati partjára.
A 2. Ukrán Front Nagyvárad, Debrecen térségében elért sikerei elősegítették a 4. Ukrán Front tevékenységét is. A kedvező hadműveleti helyzetet, valamint az 1. Magyar Hadseregnél október 16. után keletkezett zűrzavart kihasználva, a 4. Ukrán Front támadásba lendült. Debrecen elfoglalása után a 2. Ukrán Front további előnyomulása északra arra kényszerítette a német hadvezetést, hogy elrendelje az 1. Magyar Hadsereg visszavonulását is. A 4. Ukrán Front csapatai áttörték az erdős-hegyes terep adottságainak kihasználásával épített erődjellegű védelmi rendszert és megkezdték előnyomulásukat. A helyzet tehát úgy alakult, hogy a 2. Ukrán Front további térnyerése Nyíregyháza és Csap irányába nemcsak a 6. Német és a 2. Magyar, hanem az 1. Magyar Hadsereg hátát is fenyegette.
Utóbbi visszavonulása csakis délnyugatra történhetett, amit a magyar csapatok szinte ösztönösen követtek. A német parancsnokság abban reménykedett, hogy az erőszakkal Szálasira felesketett magyar csapatokat német parancsnokoknak alárendelve, német egységekkel összevegyítve, szigorú ellenőrzés mellett a Tisza mögött tervbe vett védelmi vonalban újra alkalmazhatja. Ezért október 20-án az 1. Magyar Hadsereget a „DÉL” hadseregcsoport állományába utalta és Wöhler tábornoknak rendelte alá. A 2. Magyar Hadsereget megszüntették.
Törzsét átdobták Dunántúlra a „DÉL” hadseregcsoport jobbszárnyára. A csapatokat német magasabbegységek állományába osztották be. Ezzel az átcsoportosítással október 20-án a Wöhler hadműveleti csoport állományába tartozó magasabbegységek száma mintegy 15-re emelkedett. A lovas-gépesített csoport arcvonala előtt kialakult helyzet és a feladat tisztázása alapján Plijev altábornagy Nyíregyháza, Gáva, Rakamaz birtokbavételére és az ellenség visszavonulási útvonalainak elvágására elhatározta, hogy három hadtestből (23. harckocsi, 7. gárda és 4. lovas) csapásmérő csoportot szervez és azzal támad Nyíregyháza felé. A város ellen kétirányú csapást tervezett: a 23. harckocsihadtesttel Balkány – Geszteréden keresztül délkeletről, a 7. gépesített hadtesttel Hajdűhadház – Újfehértó felé délnyugatról. A 4. lovas hadtest a csoport második lépcsőjét alkotta.
Eltérően a hadművelet első és második szakaszától, a lovas-gépesített csoport hadműveleti felépítése kétlépcsős volt. Első lépcsőjében a harckocsi- és a gépesített hadtest támadott. A debreceni csata egyik tanulsága, hogy a lakott helységekben kiépített támpontokkal a lovasság nehezen birkózott meg. Ezt mutatta a berettyóújfalui és a derecskei eset is. A parancsnok számolt azzal, hogy az ellenség a helységeket továbbra is szívósan védi. Ezért a főirányban a harckocsi- és a gépesített hadtestet alkalmazta. Figyelmet érdemel még a csapásmérő csoport szárnybiztosítása is. Erre a célra a parancsnok: (jobbszárnyon) az 5. és (balszárnyon) a 6. lovas hadtestet vetette ütközetbe. Ezek a hadtestek a szárnybiztosítás mellett még azt a parancsot kapták, hogy legyenek állandó készenlétben manőverek végrehajtására, ellenséges csoportok átkarolására, bekerítésére. Gyakorlatilag a lovas-gépesített csoport első lépcsőjében négy hadtest, a másodikban pedig egy lovas hadtest támadott.
A front parancsnoka Nyíregyháza birtokbavételét október 21-én estére határozta meg. Plijev altábornagy úgy döntött, hogy ezt egy nappal előbb, október 20-án végrehajtja. A hadtestek feladatait ennek figyelembevételével szabta meg. Ezzel indokolatlanul olyan feladatokat állított a hadtestek elé, amit azok képtelenek voltak teljesíteni. Ez az elhatározás azt mutatja, mintha a lovas-gépesített csoport parancsnoksága elbízta volna magát. Az értékelésnél figyelmen kívül hagyta, hogy a csoport arcvonala előtt a visszavonuló német csapatok ugyanolyan makacsul védekeznek, mint a Debrecenért folytatott harc idején. Minden bizonnyal nem elemezték elég részletesen a hadművelet második szakaszában bekövetkezett lemaradásokat, azt, hogy az ellenség egykönnyen nem hagyta ott a falvakat, hogy még akkor is szívósan védekezett, amikor a bekerítés veszélye fenyegette. Ilyen körülmények között 45 – 50 km-t előnyomulni, kilenc-tíz ellenséges támpontot felszámolni és a nap végére birtokba venni azt a várost, amelynek elvesztésétől két hadsereg sorsa függött, az adott helyzetben az erőviszonyok között nem tekinthető reális elgondolásnak. A helyzet és az erőviszonyok értékelése alapján a feladatok méreteit a front parancsnoksága határozta meg helyesen.
Malinovszkij marsall október 19-én (00650. sz. parancsában) átcsoportosításokat rendelt el a front jobbszárnyán is. A 4. Román Hadsereget a 40. összfegyvernemi hadsereg hadműveleti alárendeltségébe, a 33. lövészhadtestet pedig a 27. hadsereg állományába utalta. A 40. hadsereg azt a feladatot kapta, hogy október 21-ének végére jusson ki Halmi – Csenger – Csomaköz vonalába. Közvetlen a lovas – gépesített csoport mögött tevékenykedő 27. hadseregnek pedig ugyancsak erre az időre ki kellett jutni Nyírbéltek – Nyíregyháza – Polgár körzetébe.
A lovas-gépesített csoporttól balra az 53. hadsereg támadott. Ez. arra kapott utasítást, hogy október 20-án vegye birtokba Hajdúböszörményt, Hajdúdorogot, Hajdúsámsont, Polgárt és létesítsen hídfőket a Tisza nyugati partján: Ároktő – Abádszalók -Nagykörű körzetében. A bal szomszéd tehát 20-ára teljesen felzárkózott a csoporthoz. Ezzel az 53. hadsereg jelentősen segítette, azaz biztosította a lovas-gépesített csoport balszárnyát. Jobbról a helyzet nehezebb volt. Itt fel kellett készülni esetleges meglepetésekre. A 27. hadsereg balszárnycsapatai október 19-én este még csak Nagyléta – Derecske körzetét érték el.
A lovas – gépesített csoport magasabbegységei a feladat végrehajtását október 20-án reggel 6 órakor kezdték meg.
“Az 5. lovas hadtest Hajdúsámson – Balkány irányába támadott azzal a feladattal, hogy 19.00-ra foglalja el Nagykálló, Napkor, Oros falvakat. Támadását másnap Nagykálló, Nyírtét, Székely, Demecser felé kellett folytatnia és 10.21-én 14.00-ra birtokba vennie Berkeszt, Demecsert, Nyírbogdányt, erős előrevetett osztaggal pedig Kisvárdát és Dombrádot.”
A feladat és a tevékenység iránya jól mutatja, hogy az 5. lovas hadtest alapvető feladata a lovas-gépesített csoport manőverének biztosítása volt keletről.
“A 23. harckocsihadtest Trombitás – Geszteréd – Érpatak – Nagyszállás irányába nyomult előre. Az volt a feladata, hogy mérjen csapást Nyíregyházára délkeletről és október 20-án 19.00-ra a 7. gépesített hadtesttel együttműködésben vegye birtokba a város keleti részét. Támadását 21-én reggel Nyíradony, Nyírtura felé kellett folytatnia és 14.00-ra birtokba vennie Nyírturát, Nyírbogdányt és Kemecsét.”
A 7. gépesített hadtest azt a feladatot kapta, hogy: „10.20-án 06.00-kor Hajdúhadház – Újfehértó irányába támadjon és a 23. harckocsihadtesttel együttműködésben 10.20-án 19.00-ra vegye birtokba Nyíregyháza délnyugati részét. Előnyomulását 21-én Nagyhalász felé folytassa és 10.20-án 14.00-ra foglalja el Nagyhalászt, Ibrányt, Kótajt, erős előrevetett osztaggal jusson ki Kórod körzetébe és a helységtől északra vegyen birtokba átkelőhelyet a Tiszán.”
A 6. lovas hadtest parancsa így szólt: “Tangazdaság – Segér-tanya – Gencsi-tanya – Sima-puszta – Kálmánháza irányába támadjon és 10.20-án 19.00-ra vegye birtokba ezeket a településeket. Előnyomulását 10.21-én 06.00-kor Nagycserkesz – Nyírtelek – Buj – Paszab – Vencsellő irányába folytassa és 14.00-ra vegye birtokba Buj, Paszab, Vencsellő helységeket, erős előrevetett osztaggal Rakamazt és Tiszalököt. Legyen állandó készenlétben délnyugati és nyugati irányú manőverek végrehajtására. Biztosítsa a lovas-gépesített csoport hadműveletét nyugatról.”,
A második lépcsőben tevékenykedő 4. lovas hadtest azt a parancsot kapta, hogy “… előnyomulását október 20-án 08.00-kor Hajdúhadház – Újfehértó menetvonalon kezdje meg a 7. gépesített hadtest mögött és október 21-én 14.00-ra összpontosuljon Nyíregyházán.”
A támadás kibontakozása nem ment olyan lendületesen, mint ahogy azt a lovas – gépesített csoport törzse az elhatározás során elgondolta. Az ellenség még mindig nem mondott le Debrecenről. Állandó ellenlökésekkel zavarta a csoport egységeinek megindulását. A 6. lovas hadtestet a parancsnok a lövészcsapatok megérkezéséig kénytelen volt visszahagyni Debrecen északnyugat körzetében a város védelmére, az ellenlökések elhárítására. A városból kivert, északra visszavetett erők: a 23. páncélos, 76. gyalog-, a 7. és a 9. magyar gyaloghadosztályok részei megkapaszkodtak Érpatak – Űjfehértó – Téglás – Hajdúhadház – Hajdúböszörmény körzetekben. Szívós ellenállást tanúsítva lefékezték a lovas – gépesített csoport előnyomulását. A nap folyamán a csoport magasabbegységei az ellenség ellenállását megtörve csak 20—22 km-t jutottak előre. A nap végére az 5. lovas hadtest Nyíradony felé közeledett, a 23. harckocsihadtest harcot vívott Geszterédért, a 4. lovas hadtest két hadosztályával Bököny alatt, a 7. gépesített hadtest egy dandárával Hajdúhadházán védelemben, a többi a helységtől délkeletre az erdőben harcolt. A 6. lovas hadtest változatlanul Debrecen északnyugati körzetében maradt.
Plijev elhatározta, hogy a támadást éjszaka is folytatja. A lovasgépesített csoport éjszakai tevékenységével a hadművelet előző szakaszaiban igen sok kellemetlenséget okozott az ellenségnek. Az éjszakai merész, határozott manőverek rendszeresen sikerrel végződtek. A 23. harckocsihadtest Geszteréd elfoglalása után előnyomulását folytatva, 1944. október 21-én 05.00-kor birtokba vette Nagykállót, a 7. gépesített hadtest pedig Hajdúhadházát.
Nagykálló visszaszerzésére az ellenség 21-én délelőtt több ellenlökést indított. Ezeket a hadtest meghiúsította. A német csapatok a sorozatos kudarcok után megkezdték visszavonulásukat Nyíregyházára. A 23. harckocsihadtest sikereit kihasználva, fokozta előretörését a 4. lovas hadtest is. Érpatakot megkerülve, Nagykállón keresztül folytatta a menetét és 17.00-ra szintén megérkezett Nyíregyházára. A két hadtest határozott, váratlan, gyors tevékenységének eredményeként október 21-én éjjel Nyíregyháza a lovas-gépesített csoport birtokába került. Nyíregyháza elfoglalása a lovas-gépesített csoport jobbszárnyhadtestei határozott manőverének volt az eredménye. A 23. harckocsi- és a 4. lovas hadtest tevékenysége tanulságos példa arra, hogy a hadműveleti mélységben az alegységeknek minden körülmények között a hadművelet fő célját kell szem előtt tartani, s azokat a helységeket, támpontokat, amelyeket menetből nem lehet birtokba venni, meg kell kerülni és az előnyomuláshoz olyan irányokat keresni, ahol gyengébb a védők ellenállása. A 23. hadtest és a 4. lovas hadtest esete újra bizonyítja, hogy az irányokban vívott tevékenységeknél az élen küzdő magasabbegységeknek nem szabad mereven ragaszkodni a támadás megindulása előtt elrendelt, meghatározott irányokhoz. Ha a helyzet követeli, bátran ki kell térni, manőverezni, megkeresni a hézagokat, a feladat végrehajtásának legcélszerűbb útjait és módjait. A 23. harckocsihadtestnek a parancs szerint Geszteréd – Érpatak – Nagyszállás -Nyíregyháza délkelet irányába kellett támadnia. Geszteréd elfoglalása után Érpatak körzetében a hadtest igen erős ellenállásba ütközött. Ezzel szemben Nagykálló felé – melynek birtokbavételét az 5. lovas hadtest kapta feladatul – nyitva állt az út. A hadtestparancsnok {Ahmanov altábornagy) egy határozott, merész manőverrel északkeletnek, azaz Nagykállónak vette az irányt. Utóbbit hajnalban 3 órakor birtokba vette. Meghiúsította az ellenség ellenlökéseit, majd előnyomulását folytatva visszatért Nagyszállás – Nyíregyháza útvonalra.
Hasonlóan figyelemre méltó a 4. lovas hadtest manővere is. A hadtest terv szerint a lovas – gépesített csoport második lépcsőjében, a 7. gépesített hadtest mögött nyomult előre. Utóbbi előnyomulása azonban Hajdúhadház előtt megakadt. A 6. lovas és a 7. gépesített hadtest támadásának megrekedéséből már következtetni lehetett arra, hogy a balszárnyon, továbbá Debrecen – Újfehértó – Nyíregyháza útvonalon az ellenállás lényegesen erősebb lesz, mint a jobbszárnyon.
A hadtest 20-án délután 16.00-kor egy hadosztályával (30.) a 7. gépesített hadtesttel együttműködésben Hajdúhadházát támadta. Egy másik hadosztálya (10.) Pallagpuszta körzetében gyülekezett (9. hadosztálya Debrecenben maradt, a 6. lovas hadtesttel együttműködésben a város védelmére). A lovas-gépesített csoport parancsnoka, látva a 23. harckocsihadtest sikereit, elhatározta annak kihasználását és megváltoztatta a 4. lovas hadtest útvonalát, vagyis átcsoportosítást hajtott végre. Odairányította az erőket, ahol az előretörés eredményesebbnek ígérkezett. Október 20-án este a hadtest megkezdte előnyomulását Bököny felé és azt 20-áról 21-ére virradóra birtokba is vette. Utána szintén kitért jobbra, a 23. harckocsihadtest menetvonalán nyomult tovább előre és 17.00-ra elérte Nyíregyházát.
Nyíregyháza elfoglalásával és körzetébe való kijutással a lovas-gépesített csoport megfosztotta az ellenséget a legkedvezőbb tiszai átkelőhelyektől, azaz a 8. Német és a 2. Magyar Hadsereg erőit elvágták Gáva, Vencsellő, Rakamaz átkelőhelyektől. A Wöhler-csoport visszavonulása Nyíregyháza megtartására épült. Elvesztése a német tervek teljes felbomlását jelentette – írja Friessner. „Úgy tűnik, hogy a fél hónapig tartó kemény harcok után a szovjetek támadó hadműveletei mégiscsak célhoz érnek” – elvágták a Wöhler hadműveleti csoport visszavonulási útvonalait.
Az ellenség előtt két lehetőség volt. Az egyik, hogy megkísérli visszafoglalni Nyíregyházát és mindaddig tartja, amíg az Észak-Erdélyből visszavonuló csapatai átkelnek a Tiszán. A másik, hogy lemond Nyíregyházáról és csapatai visszavonulását a Tisza felső folyásához tereli, majd egy hatalmas manőverrel újra visszatér a Tisza középső szakaszára. Ez nagyon bonyolultnak, szinte keresztülvihetetlen manővernek látszott. Ekkor ugyanis már mozgásban volt az 1. Magyar Hadsereg is. Megkezdte visszaözönlését a 4. Ukrán Front csapásai elől. Ezért az átkelést a Felső-Tiszán a Wöhler-csoport meg sem kísérelhette. Kitörés északra tehát lehetetlen volt.
A német parancsnokságnak nem volt más választása, meg kellett kísérelni Nyíregyháza visszaszerzését és kézbentartását az észak-magyarországi hídfőnek, a visszavonulás befejezéséig.
1944. október 21-én este Plijev altábornagy a hadtestek elé újabb feladatokat állított.
A 6. lovas és a 4. lovas hadtest 9. lovas hadosztályai azt a parancsot kapták, hogy minden körülmények között tartsák elfoglalt állásaikat és akadályozzák meg az ellenség betörését Debrecenbe. A lövészcsapatok megérkezése után adják át és Nyíregyháza körzetében gyülekezzenek. A 7. gépesített hadtest arra kapott utasítást, hogy folytassa eredeti feladatának végrehajtását.
Az 5. lovas hadtest azt a parancsot kapta, hogy október 21-én estére jusson ki Nyírtura – Kemecse – Székely – Berkesz – Demecser körzetébe, s az elért terepszakaszon kapaszkodjon rneg és biztosítsa a lovas-gépesített csoport főerőit északkeletről. Előrevetett osztagokkal foglalja el Kisvárdát és Dombrádot.
A 23. harckocsihadtest azt a feladatot kapta, hogy a város megtisztítása után folytassa a támadást és október 21-én éjjel vegye birtokba Kótajt, Ibrányt, Miklós-tanyát és rendezkedjen be biztosításra. A 4. lovas hadtest arra kapott utasítást, hogy Nyíregyháza nyugati és déli szélén 1,5- 2 km-re menjen át védelembe, zárja le a Büdszentmihály, Űjfehértó, Nagykálló felől jövő útvonalakat. A parancsnok elhatározásával minden vonatkozásban egyet kell értenünk. A terv és az elgondolás bizonyítja, hogy Plijev altábornagy Nyíregyháza elfoglalása után a helyzetet jól értékelte, biztosra vette, hogy az ellenség megkísérli a. város visszaszerzését. Ezért tehát a fő figyelmet ennek megakadályozására fordította. A csapatok azonban a terv végrehajtását csak október 22-én reggel kezdhették meg. 1944. október 21-ét és az éjszakát is az ellenség felhasználta a Nyíregyháza környéki falvak védelmének megerősítésére. Ezzel megtört a csapatok támadó lendülete. A helyzetet nehezítette még az, hogy a balszárnyon minden változatlan maradt. A 7. gépesített hadtest feladatát nem teljesítette, még 22-én is szívós harcokat folytatott Hajdúhadház – Téglás körzetében. A 6. lovas hadtesttel pedig még az összeköttetés is megszakadt.
A lovas-gépesített csoport helyzetét még az is nehezítette, hogy a lövészcsapatok nem jutottak ki a frontparancsnok által követelt körzetekbe.
A lovas-gépesített csoport Nyíregyháza térségébe kijutott hadtestei az előző este kapott parancs értelmében október 22-én megkezdték a feladat végrehajtását. A csoport parancsnoka helyzetét mindenekelőtt Nyíregyházától északkeletre és északnyugatra igyekezett megszilárdítani. Egy hadtestével (5. lovas hadtest) Nyírtét – Berkesz – Demecser – Kemecse lakott helységek körzetét szállta meg. A 23. harckocsihadtestével pedig Ibrány, Vencsellő, Rakamaz területén áthaladó útvonalakat vette birtokba és zárta le. A 4. lovas hadtest a várost biztosította elsősorban nyugatról, délnyugatról és délről. Ebből az elhatározásból arra kell következtetni, hogy a lovas – gépesített csoport az ellenlökéseket és ellencsapásokat elsősorban északkeletről, északnyugatról, nyugatról és délnyugatról várta. Vagyis a parancsnok maradéktalanul igyekezett megvalósítani azt az elvet, amely a támadásban levő egységtől megállás esetén azonnali biztosítást követelt a birtokba vett objektumok megtartására, esetleges ellenlökések vagy ellencsapások elhárítására. A lovasgépesített csoport azonban a biztosítást nem körkörösen szervezte meg. Nyitva hagyta azt az útvonalat, amelyen betört Nyíregyházára: Nagykálló útcsomópont lezárását és védelmét. Hogy miért, erre a hadműveleti dokumentumokból nem lehet következtetni. Minden bizonnyal ez az irány azért maradt biztosítás nélkül, is mert a lovas-gépesített csoport parancsnoka a 27. hadsereg beérkezésére számított. Utóbbinak október 21-én estére kellett volna kijutnia Nyírbéltek – Nyíregyháza – Polgár körzetébe. Gyakorlatilag a hadsereg csapatai erre az időre Csány – Pele – Szalacs – Érmihályfalva – Nyírábrány – Nyíradony – Hajdúhadház – Pallagpuszta – Debrecen délnyugat vonalát érték el. A feladat teljesítésében a hadsereg csapatai egy napot késtek, azaz mindössze csak 20 – 25 km-re közelítették meg Nagykállót.
A helyzet ennek következtében október 22-re úgy alakult, hogy Nyíregyháza térségébe kijutott főerők és a Debrecen – Hajdúhadház körzetében szívós harcokkal lekötött két hadtest, valamint a 27. hadsereg és a lovas – gépesített csoport csapatai között egy biztosítás nélküli hézag keletkezett, amit az ellenség megtalált. Október 22-én az ellenségnek olyan irányokban sikerült ellencsapást mérnie, ahol alig voltak szovjet egységek.
A 40. és a 27. hadsereg nyomása (szorítása) elől északnyugatra visszavonuló és elszakadó hadmozdulatokat folytató Wöhler-csoportnak nem volt más választása, mint ellencsapással utat vágni és megkísérelni csapatai kivonását a teljes elvágással fenyegető hadműveleti átkarolásból.
Ennek az elgondolásnak a támogatására Hajdúdorog – Hajdúnánás körzetében összpontosított III. páncélos hadtesttel Újfehértón keresztül Nagykálló irányába október 22-ének második felében ellencsapást mért: birtokba vette Nagykállót, Nyírbátor – Máriapócs térségéből pedig a visszavonuló XXIX. német hadtest egységei támadtak ugyancsak Nagykálló felé. Október 23-án éjjel 01.00-kor a keletről és nyugatról csapást mért kötelékek Nagykálló körzetében találkoztak.
Ennek a manővernek a végrehajtása nem okozott különösebb nehézséget az ellenségnek. Nagykállóban mindössze egy őrség maradt vissza. A lovas – gépesített csoport Nagykálló elfoglalásának megakadályozását még csak meg sem kísérelhette, erre nem volt lehetősége. A hadtesteket az előző este kapott feladatok végrehajtása kötötte le. A helység tehát könnyen, jóformán harc nélkül jutott az ellenség birtokába. Nagykálló útcsomópont döntő jelentőségét az ellenség azonnal felismerte és visszafoglalása után gyors ütemben megtartására körkörös védelmet szervezett. Heves harcok, összecsapások Nyíregyháza térségében nem az ellencsapások idején, hanem azután, október 23-a és 28-a között bontakoztak ki. Az ellenség ezzel a manőverével elvágta a front főerőitől a lovasgépesített csoport három hadtestét (4., 5. lovas és a 23. harckocsihadtesteket ) és határozott lépést tett elgondolásának, a 2. Magyar és a 8. Német Hadsereg egységei visszavonulásának végrehajtására. Október 23-án és 24-én az ellenség fő figyelme Nyírbátor – Nagykálló – Űjfehértó – Hajdúdorog terepszakaszának megtartására, a délkeletről és délnyugatról jövő szovjet csapatok támadásának visszaverésére és a főerőktől elvágott lovas-gépesített csoport megsemmisítésére irányult. Ennek fedezete mögött folytatta erőinek visszavonását a Tisza mögé.
A lovas – gépesített csoport és a vele együttműködésben tevékenykedő 3. gárda légideszant – hadosztály – mintegy 100 – 120 km megszállásával – Nyíregyháza és környékének (megtartására irányuló feladatokat 22-én estére maradéktalanul teljesítették. Az 5. lovas hadtest birtokba vette Nyíregyháza északkelet körzetét: Kemecse, Nyírbogdány, Nyírtorda, Tura, Demecser, Székely, Berkesz, Napkor, Oros helységeket. Előrevetett osztaggal kijutott Kisvárda – Dombrád körletébe. A 23. harckocsihadtest pedig Nyíregyháza északnyugat területén tevékenykedett, elfoglalta Bujt, Tiszabercelt, Gávát, Vencsellőt, Rakamazt. A 4. lovas hadtest és a 3. gárda légideszant-hadosztály a város védelmét szervezte meg.
A lovas – gépesített csoport szomszédai: a 27. hadsereg csapatai a nap folyamán 10 – 12 km-t nyomultak előre és kijutottak Nyírbogát – Kisléta – Nagykálló – Geszteréd északnyugat – Újfehértó délkelet 2 km – Téglás dél Hajdúböszörmény körzetébe. A hadsereg hadtestei tehát szorosan felzárkóztak az ellenség 22-én létrehozott folyosójára.
Az 53. hadsereg jobbszárnyán és középső szakaszán támadó magasabbegységek a nap végére birtokba vették Balmazújvárost, Kishortobágy, Nagybagota, Űjszentmargit, Tiszacsege, Etyek, Tiszafüred lakott helységeket.
A helyzet tehát Nyíregyháza térségében az ellenség harcászati sikerei ellenére változatlanul a szovjet csapatokra volt kedvező. A lovasgépesített csoport és a Nagykálló – Nyíregyháza irányába támadó 35. lövészhadtest között a távolság 15 km-re csökkent. Teljesen reálisnak mutatkozott tehát a Nagykálló – Újfehértó – Hajdúdorog szakaszon létrehozott ellenséges arcvonal áttörése. Az ellenséges támpontok megsemmisítésére a lovas – gépesített csoport erőivel Nyíregyháza körzetéből délkeletre, illetve délnyugatra, a 27. hadsereg csapataival pedig Nagykálló – Nyíregyháza, illetve Újfehértó – Nyíregyháza irányában terveztek csapást. Elgondolás szerint a kívülről és belülről támadó erők találkozása az ellencsapás következményeként kialakult arcvonal darabokra szakadását kell, hogy eredményezze.
Malinovszkij marsall október 23-án a lovas – gépesített csoportnak azt a parancsot adta, hogy erőinek egy részével Nyíregyháza körzetéből mérjen csapást az ellenség védekező erőinek hátába és együttműködésben a 27. hadsereggel, semmisítse meg a Nagykálló – Újfehértó – Hajdúdorog szakaszon megkapaszkodott fasiszta csapatokat. A 27. hadseregtől a front parancsnoka azt követelte, hogy támadását Nagykálló – Nyíregyháza, Újfehértó – Nyíregyháza és Hajdúböszörmény – Hajdúdorog irányokba folytassa és a lovas-gépesített csoporttal együttműködésben törje át az ellenség támpontjait, semmisítse meg az ellenálló erőket, s egyesüljön a lovas – gépesített csoporttal.
A visszavonuló német – magyar csapatok tevékenysége a körülzárt lovas – gépesített csoport ellen október 23-án fokozódott. Az ellenség emberéletet és anyagiakat nem kímélve, egymás után indította rohamait. A harc és az összecsapások nemcsak gyakoribbá váltak, hanem egyre hevesebbekké is.
Október 24-én a kapott feladatok értelmében a 27. hadsereg és a lovas-gépesített csoport csapatai is támadásba kezdtek. A helyzetben azonban változás nem következett be. A makacsul védekező ellenséges kötelékek a 27. hadsereg csapatainak minden kísérletét, hogy áttörjék az ellencsapás eredményeként kialakult arcvonalat és azt, hogy egyesüljenek a front főerőitől elvágott lovas-gépesített csoporttal, meghiúsították. Plijev hadtestei közül a 24-i támadásban mindössze két lovas hadosztály (9. és 30.), valamint egy harckocsidandár (3.) vett részt.
Ez az intézkedés kétségkívül helyes, azt mutatja, hogy a lovas – gépesített csoport feladata nem a kitörés volt, hanem a birtokba vett területek megtartása, míg megérkeznek a front főerői. Ezért több egységet a gyűrűből kifelé irányuló támadásra nem lehetett igénybe venni. A főszerepet a 24-i támadásban éppen ezért a 27. hadsereg, valamint a 6. lovas és a 7. gépesített hadtest kapta.
Ennek kihangsúlyozása mellett rá kell mutatni arra, hogy a lovas hadosztályok eltérő irányokban való alkalmazásával már nem lehet egyetérteni. A 9. lovas hadosztály Nagykálló ellen, a 30. és a 3. harckocsidandár pedig Hajdúdorog irányában támadott. A lovas hadosztályok csapásai már nem a régiek, a 18 napos állandó harcban ők is meggyengültek. Ezért elhárításuk az ellenségnek különösebb nehézséget nem okozott.
Minden bizonnyal, ha a két hadosztályt együtt vetik ütközetbe, eredményt érhettek volna el. A 30. lovas hadosztály és a 3. harckocsidandár pl. 24-én 10.00 körül betört Hajdúdorogra, a 7. gépesített hadtest pedig kijutott Hajdúdorog délkelet körzetébe. Mindössze pár km választotta el a két hadosztályt egymástól. További előretörésüket az ellenség; megállította és másnap a lovas hadosztályt visszavetette megindulási körletébe. Ez arról tanúskodik, hogy az ellenség tudott erősíteni, a lovas hadosztály és a 7. gépesített hadtest már nem.
Az október 24-i támadás tehát nem járt eredménnyel. A 27. hadsereg Nagykálló – Érpatak – Újfehértó körzetében nem jutott előre. A lovas – gépesített csoport helyzete ugyanakkor egyre nehezebb lett. Ez nemcsak az utánpótlási gondokban mutatkozott meg, hanem abban is, hogy 24-én kénytelen volt egy sor helységet, többek között Kisvárdát, Rakamazt, Tokajt feladni.
1944. október 24-én pontban éjfélkor a front parancsnoka Trofimenko altábornagynak (27. HDS. pk.) azt a feladatot adta, hogy vonja parancsnoksága alá a lovas-gépesített csoportot is és határozott támadással vegye birtokba Nagykállót, egyesüljön Plijev egységeivel. A lovas-gépesített csoport azt az utasítást kapta, hogy északnyugatról mérjen csapást Nagykállóra.
Ebben új az előzőhöz viszonyítva, hogy mind a kívülről, mind a belülről támadó csapatokat az erőkifejtés fokozása céljából Nagykálló – Nyíregyháza általános irányban tervezték ütközetbe vetni. Itt tehát már az erőknek és eszközöknek egy irányban való összpontosításáról volt szó.
A Nagykálló, Érpatak, Újfehértó elleni rohamok azonban 25-én sem hoztak eredményt. Sem a 27. hadsereg, sem a lovas – gépesített csoport egységei nem találták meg az ellenség gyors ütemben létrehozott körkörös védelme áttörésének módszerét.
A 2. Ukrán Front parancsnoksága a három napig tartó sikertelen kísérletek után október 26-án 01.25-kor kiadott 00627. sz. parancsában azt az utasítást adta Plijev altábornagynak, hogy:
”… a 3. gárda légideszant-hadosztályt és a 3. harckocsidandárt hagyja vissza Nyíregyházán körkörös védelemben és összes többi erőivel 44.10. 26-án 20.00-kor a 27. hadsereggel való egyesülés céljából mérjen csapást Nagykállóra.”
A feladat végrehajtását a lovas-gépesített csoport a nap második felében kezdte meg. Plijev altábornagy mindhárom hadtestének (4., 5. lovas, 23. harckocsihadtest) egyidejű ütközetbe vetésével Nyíregyháza – Nagykálló út mentén mért csapást. A helység birtokbavétele azonban ez alkalommal sem sikerült. Végül is a hadtestek letértek az utakról, Nagykállótól keletre és nyugatra 26-án éjjel súlyos harcok után, nagy veszteségek árán kitörtek a gyűrűből, és soraik rendezése után a front tartalékába kerültek.
Ennek következtében 26-án Nyíregyháza az ellenség birtokába került. Ezzel a Wöhler hadműveleti csoport előtt megnyílt az út nyugatra. A szovjet csapatoknak a hídfőt csak október utolsó napjaiban sikerült felszámolni a 40. és a 27. hadseregek tevékenységének eredményeként.
A visszaszerzett nyíregyházi hadműveleti hídfőn keresztül a „DÉL” hadseregcsoportnak sikerült a 8. hadsereget, valamint az 1. és 2. Magyar Hadsereg maradványait is visszavonni a Tisza mögé és ott újra ütközetbe vetni a Tisza vonalának megtartására. A német parancsnokság terve valóra vált. Azt a hadműveleti célt, hogy erőit kivonja a bekerítésből, elérte. Debrecen elvesztése után Nyíregyháza térségében az ellenség csak ezért harcolt: az Észak-Erdélyben tevékenykedő csapatainak, valamint az 1. Magyar Hadsereg maradványainak visszahozásáért. Nyíregyháza térségében ennek érdekében folytatta makacs, ellenlökések sorozatával telített védelmi tevékenységét.
Guderian október 26-án elrendelte a hídfő kiürítését és a Tisza nyugati partjának védelmét. Ezt a csapatok beérkezésével és átkelésével párhuzamosan a „DÉL” hadseregcsoport parancsnoksága meg is kezdte Az ellenség tervét a 2. Ukrán Front nem tudta meghiúsítani.
Forrás: Ölvedi Ignác HARCCSELEKMÉNYEK DEBRECEN FELSZABADÍTÁSA UTÁN (Hadtörténelmi Szemle 1965/2.
