Haza, meg ilyenek

haza meg ilyesmi

Láttam a Határátkelőn a felhívást, hogy mindenki írja meg, mit jelent neki a haza.

Valahogy nekem ez nagyon mást jelent, mint másoknak. Ennek a nagyon ködös fogalomnak kellett volna engem otthon tartania és ezért kellene bűntudatot / honvágyat éreznem, mióta eljöttem.

Az nem vitás például, hogy magyar vagyok. Nem tudok vele mit kezdeni, mert ebbe születtem. Pont, mivel semmi beleszólásom nem volt ebbe, nem is vagyok olyan büszke rá, csak elfogadom.

Hagyományok

Csak néhány példa. Kodálytól és Bartóktól sikító frászt kapok, hála a Magyar Rádió műsorpolitikájának gyerekkoromban. Ez már magával hozta, hogy a népzene / néptánc sem csak egyszerűen nem érdekel, hanem idegesít.

Szintén gyerekkori bevésődés, hogy a nemzeti ünnep azt jelenti, hogy ki kell öltözni, végig kell állni egy csomó értelmetlen beszédet olyanok szájából, akiket jobbára mindenki utál. Legyen az kormányfő, párttitkár, TSZ-elnök, vagy egy ügyeletes buzgómócsing a tanácstól / iskolából / párttól. Mivel az ünnep összekötődött a fenti hülyékkel, már nem is igazán volt érdekes az, hogy végül is mire kellett volna emlékezni.

Ha már emlékezés. Már akkor is furcsa volt nekem, hogy a nagyjainkra való emlékezésnek volt egy olyan mellékíze, hogy bezzeg régen mekkora nagy királyok voltunk, csak úgy egy évszázada nem vagyunk sehol.

Országunk eredményei

Van olyan generáció, aki jogosan mondhatja, hogy „felépítettük az országot”. Ez tényleg egy hatalmas dolog volt. Aztán jöttek a későbbi generációk, mint az enyém is. Nem tudom, mi az az eredmény, ami országos jelentőségű és a mai világban is kollektíve büszkék lehetnénk rá.

Ha volt is valami pozitív, a jelen történései megkérdőjelezik, hisz az eddigi történelmünk, erőfeszítéseink ide vezettek. Ebbe a mai állapotba, amit sem jónak, sem előrelépésnek nem lehet nevezni.

Anyagiak

Erre mindenki tudja a választ, mindenkinek van egy története. Csak arra a gyakori vádra térnék ki, hogy a taníttatásomat az állam fizette és erre én otthagyom. Nos, mióta van jövedelemadó Magyarországon, azóta fizetek. Volt fél évem feketemunkán és összesen 7 hónapom, mikor munkanélküli segélyt kaptam. 25 év alatt. Azt hiszem visszafizettem mindent, sőt…

Tagja lehetek egy fantasztikus közösségnek, a magyarságnak

Úgy vettem észre (szubjektív megfigyelés és értékelés) hogy az arányok annyira eltolódtak negatív irányba, ami már nekem zavaró. Ami most Magyarországon folyik, az már annyira az abnormális irányba terelődött, hogy reményt se látok egy rendes kulturált párbeszédre.

A politika

Igen, a politikáról van szó. Míg nyugat-európai környezetben megvan nagyjából egy közös platform a legnagyobb ellenfelek közt is, otthon semmi ilyesmi nincs és a mindennapos példák jól mutatják, hogy a legalapvetőbb erkölcsi, vagy törvényi normák sem érvényesülnek és ezeknek semmi következménye sincs.

Miről vitatkozzunk? Szent Korona-elméletről, meg szívcsakrákról? Meg hogy attól lesz meleg a gyerek, hogy egy transzvesztitát lát a tévében? Ja, és hogy a „tudjukkik” el akarják lopni a magyar ivóvizet? Mert az internetes fórumokon úgy tűnik, hogy a mostani irányvonal támogatóinak jelentős részét leginkább ezek a fontos kérdések foglalkoztatják.

Lehet mondani, hogy külföldön nem is figyelek a politikára és ezt nyugodtan megtehetném otthon is. Akkor ezt az egész idegesítő marhaságot kikapcsolhatnám az életemből.

Bővebben: Határátkelő BLOG

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük