Hiába a nagy összefogás, Orbán legsimább meccsére készülhet

A magyar politikai élet az univerzumnak egy olyan része, amihez érdemi kötődést egyáltalán nem érzek.

Éppen ezért nem is politizáltam az utóbbi időben nagyon, még a Munkások Újságát is hanyagoltam. Orbánt nem szeretném dicsérni, az ellenzéket meg szeretném szapulni. Utóbbinak van enélkül is elég baja, a rosszat érzi mindenki, jót viszont alig találni abban, amit csinálnak. Talán mára már elosztották a befutó helyeket, ők hátradőlnek, az izgulást meghagyják nekünk.
Mostanra sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy a 2022-es választás csodaszerének kikiáltott “összefogás” ellenére is Orbán egyik legsimább meccse lehet az április 3-i.

Valami nagyon nem jött össze, az ellenzéki pártok feloldódtak egy fura kampányban arcukat, mondandójukat teljesen elvesztve. Egyetlen üzenet az, hogy “tolvaj”. Ez az üzenet megmozgat 10 százaléknyi radikális ellenzéki szavazót, de nem mozgatja meg azt többséget, amely így vagy úgy, de elfogadta Viktort, a politikáját és igen Mészáros Lőrincet is. Tényleg nem vettük észre, hogy ő a rendszer büszkén felvállalt celebje lett, sameszból sikeres és jótékony üzletember?

Orbán leváltásához már több kell, mint egyszerű minősítgetés. Nem elég arra hivatkozni, hogy majd hűségesebb csatlósai leszünk Brüsszelnek és Washingtonnak. És az sem elég, hogy azt ismételgetjük, hogy lényegében semmi sem változik, ha nyer az ellenzék. Miért választana mást az ember, ha ugyanazt csinálná, mint akit le akar váltani? Nem, ez sajnos vízió, új üzenetek nélkül nem megy. Miként nem megy markáns új politikai program nélkül, amiben lehet hinni. Ennek nyoma sincs. Frissdiplomás politológusok ötletbörzéje is komolyabban vehető, mint amit Márki-Zayék mondani próbálnak program gyanánt.
Az ellenzéki elitet látva az ember sírja vissza azokat az időket, amikor olyan politikusok voltak az első sorban, mint Mesterházy, Schiffer vagy Vona. Mert őket lehet kritizálni, de mégis volt egy intellektuális színvonaluk, mondandójuk és politikai karakterük is.
Az már az előválasztás során nyilvánvaló lett, hogy sok rossz közül nem lehet jót választani. Márki-Zayról azonban mára pontosan kiderült, hogy nem alkalmas Orbánnal szemben. Mondandó nulla és az is zavaros, sőt mondjuk ki, hogy lányos zavarában időnként kapitális baromságokat beszél, amit aztán a kormánypropagandának csak fel kell hangosítania.
Szóval szokás szerint ellenzéki elitünk döcög a bukta irányába. Talán már meg is vannak írva a választási éjszaka magyarázkodó beszédei. Aztán majd szépen beülnek az országgyűlésbe és majd szépen felveszik a lóvét és négy év múlva lehet játszani ugyanezt. Mindez pedig megfejelődik azzal, hogy a kormányzati hátszéllel parlamentbe kerülő Mi Hazánknak köszönhetően újra helyrebillen a Ner lényegét jelentő centrális erőtér és a masszává olvadt ellenzék nagy összeborulása totálisan értelmét veszti.

Kalmár Szilárd

Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •