Hol a harci közösség?

lion roar

2. rész. Elmélet és gyakorlat.

Egy folyamossággal bíró, összetartó és szilárd társadalmi küzdelmekben részt vevő politikai-társadalmi közeget (az egyszerűség kedvéért a terminológiai útvesztőket elkerülendő, nevezzük egyszerűen csak harci közösségnek) ahhoz,hogy fenn tudjon maradni, folyamatos reflektív tevékenységet kell folytatnia, mind a külső, mind pedig a belső irányban.

Összegeznie és szintetizálnia kell az elméleti és gyakorlati tapasztalatokat, ami olykor fájdalmas önkritikával, korrekcióval és akár purifikációs folyamatok megindításával jár. A szocializmusnak, mint történelmi mozgalomnak azonban ellen kell állnia a másik végletnek: hogy tudni illik a modernség jegyében a régi harci kategóriákat sutba dobja és a „korszelemnek” megfelelően új módszereket és szubjektumokat keres – amik általában többé-kevésbé vagy teljesen megfelelnek a burzsoázia által meghatározott igényeknek.

Ez azonban eddig nem több, mint üres frázispuffogtatás, általánosságok ismételgetése. Tegyünk említést néhány konkrétabb dologról. A demoralizált, osztálytudattól megfosztott magyarországi társadalmi küzdelmekben a szocializmus képviselőinek az eszmei-tudományos fronton is meg kéne állnia a helyüket, az általános diskurzusban való részvétel jól lehet nem az osztályharc legmeghatározóbb terepe, de igenis fontos részét teszi ki az általános osztályküzdelmeknek, ami különös jelentőségre tesz szert itt Magyarországon ahol az osztályharc előlendítése a legalantasabb ideológiai (és egyéb) akadályokban van elakasztva.

Erre nem lehetne másképp reagálni, mint a tőkésosztály képviselői által felvetett problémák értelmes, egalitárius és / vagy dialektikus materializmus alapján történő megtárgyalása. A magyarországi baloldali rendszerkritikus és / vagy marxista társadalomtudósoknak választ kéne legújabb kutatások által felvetett kérdésekre. Kiragadva a dolgokat pár érdemes megemlíteni, hogy:

1. A Zöld Baloldal fél évtizede kiadott kiáltványában Tamás Gáspár Miklós Polányit és Moses Finley kutatásait hozza fel példaként arra, hogy a prekaptialista társadalmakban a nem a haszon növelése határozta meg a gazdaság működését. Az ókori görögség esetében ezzel szemben egy mostanában magyarul megjelent átfogó szintetizáló munka szerint a profitelv fontosságát és hosszú ideje való meglétét hangsúlyozza az ókori görögség történetében. Rendben. Nem kell mindent készpénznek venni, de akkor hol a kritika?

2. A burzsoázia magyarországi történészei élvezkednek a marxizmus rugdosásában és megalázásában. Magyarországon szétesett, ellentmondásoktól szétszagozott baloldali / marxista történésztársadalom nem reaktív közeg, nem tud választ adni a burzsoázia kiszolgálóinak hazugságaira. Ezen történészek élvezik, hogy 20-30-40 éve halott történészeket mocskolhatnak és gúnyolhatnak, no persze a Magyarországon kívüli marxista történészekről és tevékenységükről szót se mernek ejteni. (Vélhetően nem is tudják kik ők, ezzel sokat elárulva arról, hogy miféle emberek ők személy szerint.)

3. A Dózsa-féle a parasztfelkelés történetét ezerszeresen igyekeznek elidegeníteni a kizsákmányolt tömegektől. (Ebben egy facebookon is sokat lájkolt, ócska kis „történelmi” szennylap igen komoly mértékben igyekszik élen járni.) Rendben, nem gazdasági válság, vagy konkrét osztályküzdelem volt a parasztfelkelés kiváltó oka, de akkor hol vannak a közép (vagy koraújkorral) foglalkozó történészek, akik hangsúlyozhatnák az egalitárius ideológiák és célkitűzések jelenlétét a felkelésben? Sehol.

4. Az ázsiai termelési mód terminus tisztázása és pontos meghatározása még mindig a levegőben lóg – a mainstream történettudomány legjobb esetben is csak faluközösségeken alapuló „ázsiai feudalizmusról” beszél. A magyarországi rendszerkritikus baloldal képviselői körében a kérdés nem is létezik: pedig olyan pártok vagy mozgalmak, amik az alapvetően Távol-Keleten jelen lévő fejlesztő államot tekintik mintaképnek igenis kéne, hogy foglalkozzanak a kérdéssel valamilyen módon.

5. A marxista szövegeket leközlő folyóiratokban semmit nem találni a dialektikus személetmód reáltudományokkal kapcsolatos vonatkozásait illetően.

És hogy a gyakorlatról is essen szó:

6. Prekariátus? Mennyire és Mennyiben? Tényleg használhatatlanná teszi a prekariálódás a régi harci kategóriákat? Akkor mégis hogyan lehetséges, hogy országos sztrájkot szervezni a holland a takarítók? Mindenáron ideológiát kell gyártani a magyarországi munkásosztály (újabban már a kelet-európai mértében is jelentős) osztálytudattól való megfosztottságához és szervezetlenségéhez?

7. Mit kéne tenni a cigánysággal?

8. Mi kell ahhoz, hogy megtörténjen a liberálisoktól való tényleges és végleges elhatárolódás?

Ezek mind tisztázásra váró – a maga kontextusukban egytől-egyig fontos kérdések. A fentebbi sorok írója úgy látja, hogy a problémák tisztázása helyett (akarva vagy akaratlanul) inkább csak üres fecsegés zajlik, aminek oka sokszor az, hogy nincs meg az elszántság a liberálisokkal való végeleges és mindenkori szakításra.

Megfelelő szellemi alapok nélkül nem lehet tartós és működőképes harci közösséget létrehozni.

Korábban: 1. rész. Üvöltés.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük