Hontalan fiatalok serege

board

Az idei második negyedév foglalkoztatottsági adatai bizonyítják, hogy a fiatal korosztály igen nagy gondban van, hiszen 207 ezerrel csökkent a 15-24 évesek foglalkoztatottsága. Frissen érettségizett, szakmunkás bizonyítványt vagy diplomát szerzett, riadt tekintetű fiatalok sokasága ücsörög szégyenkezve és feszengve a Kormányhivatal munkaügyi kirendeltségein, bebocsáttatásra várva egy ismeretlen közegbe. E negatív tendencia egyenes következménye, hogy egyre több édesanya és édesapa panaszkodik arról, hogy idén érettségizett vagy szakmát szerzett gyermekeik azzal riogatják a családi kupaktanácsot: elhagyják az országot. A többség általában néhány évre szeretne külföldre költözni, de olyanok is akadnak közöttük szép számmal, akik végleg el akarják hagyni szülőföldjüket. A legszörnyűbb az, hogy a szülők semmiféle észérveket nem tudnak felsorakoztatni gyermekeik itthon tartása érdekében.

A szülői aggodalom megjelenése teljesen érthető és normálisnak tekinthető reakció egy ilyen szituációban. A hosszú évek óta tartó szerető féltés és gondoskodás egyre gyakrabban ér véget váratlanul, és drasztikus módon, ami az egyébként is mérhetetlen gondokkal küzdő szülőket igencsak megviseli. Hatalmas terhet ró az édesanyákra és édesapákra az a fajta teher, amivel szembesülni kénytelenek gyermekeik pályakezdésekor. Engedve a társadalmi elvárásoknak, 15-20 évvel ezelőtt sok ezernyi család vállalt gyermeket annak reményében, hogy önnön boldogságukon túl hazafias kötelezettségüknek is eleget tesznek azzal, ha hozzájárulnak Magyarország népességének számokkal is kifejezhető fenntartásához, vagy emeléséhez. Akkoriban még aligha gondolta volna közülük akár egyetlen édesanya is, hogy egy idegen országnak szülik fiaikat és lányaikat keserves kínok árán. Hittek abban, hogy a következő generáció világra jövetele saját életük hanyatló szakaszának záloga lesz. A szülők nem keseregtek, nem nyavalyogtak, egyszerűen csak tették a dolgukat: felnevelték gyermekeiket, tanult, munkaképes, egészséges embereket adva Magyarországnak. Amikor a családok egy-két évtizeddel ezelőtt eltervezték jövőjüket, úgy gondolták, a gyerekek ovisok lesznek, majd iskolába kerülnek, szakmát tanulnak, diplomát szereznek, nyelveket sajátítanak el és hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Tanulmányaik végeztével megállapodnak, szerelemre lelnek, családot alapítanak és maguk által teremtett otthonaikban biztosítják az örök korforgást, teljesítve ezzel egyik alapvető kötelezettségüket. Csakhogy nem így lett. “Ember tervez, Isten végez” mondhatnánk, csakhogy ennek Istenhez semmi köze nincsen. Sokkal inkább egy hataloméhes, kompetenciahiányos, arrogáns politikai bohócparádé áldozataivá váltak a gyermekeiket elveszítő szülők. A történetben az a legszörnyűbb, hogy a széthulló családok százezrei vetették bizalmukat egy számon kérhetetlenül romboló, felelőtlen politikai hatalomba. Vajon időközben hány embernek nyílt ki a szeme és jött rá arra, hogy bizony a lehető legrosszabb helyre tette azt a nevezetes X-et?!

Forrás: SZEM

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük