Hová tűntek a katolikusok?

handonbible

A népszámlálási eredmények szerint az elmúlt tíz esztendőben bő másfél millióval csökkent a magukat katolikusnak vallók száma Magyarországon. Ez a jelenség összevág azzal a folyamattal, amelyet Ferenc pápa röviden úgy jellemzett, “a plébániák egymás után ürülnek ki”. De míg a pápa az egyház felelősségére utalt ezzel az önkritikus megállapítással, a Magyar Katolikus Püspöki Kar úgy viselkedett, ahogy a politikai pártok szoktak a kedvezőtlen közvéleménykutatásokra reagálva. A hiba nem az egyházban, hanem a tükörben, azaz a számlálóbiztosokban, vagy az adatlapokban van, hiszen a püspöki kar közleménye szerint “napokig” nehéz volt megtalálni a “katolikus”kifejezést a netes adatlapon. (A népszámlálás egyébként két hónapig tartott.)


Hivatalos egyházi részről az is elhangzott, hogy az íven sokféle katolikus intézmény szerepelt, nehéz volt kiválasztani belöle a római vagy görög katolikus vallást, szemben a református vagy evangélikus religióval. A számok ezt az magyarázkodást is tökéletesen megcáfolják. A nagyjából harmadannyi hívővel rendelkező református egyház a népszámlálás szerint mintegy félmillió lelket vesztett, ami arányaiban ugyanannyi, mint a katolikusok másfél milliója. Egyharmadnyi veszteséget könyvelhet el az evangélikus egyház is. Vagyis a három nagy történelmi egyház ugyanolyan arányban vesztette el híveit, pontosabban azokat, akik immár nem tartják fontosnak, hogy egy népszavazáson vallási hovatartozásukról számot adjanak. Hívők ettől persze még lehetnek, hiszen az Istenbe vetett hitnek nem feltétele sem népszámlálási rubrikák kitöltése, sem földi templomok látogatása.

Mivel a népszámlálásra az Orbán-Semjén kormány regnálása alatt került sor, s a folyamatot lebonyolító Központi Statisztikai Hivatal elnökét közvetlenül a kormányváltás után nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök, aligha feltételezhetjük, hogy a kormányzati cél a “katolikusüldözés” volt. Némi gyakorlati okom is van arra, hogy kételkedjek a püspökkari magyarázkodásban. Nekem minden további nélkül sikerült római katolikusnak vallanom magam a netes kérdőíven, ahogy amúgy az előző népszámláláson is tettem. Annak kereszteltek, annak bérkálkoztam, így nincs okom letagadni a vallásomat, noha a közéletben leginkább a hangos neofiták, az 1990 után érdekből megtértek jelenítik meg a világi katolikusokat.

Csak remélni merem, hogy a szerencsétlen nyilatkozat ellenére a püspöki karban és a katolikus szellemi műhelyekben mégiscsak megindul a vita arról, miért csökkent röpke tíz év alatt a magukat katolikusnak vallók aránya. Vannak nyilvánvaló okok. Ha a latin-amerikai pápa is a hívők csökkenéséről, a plébániák kiürüléséről beszél, akkor olyan világjelenségről, a modernizáció terjedéséről van szó, amellyel szemben a hagyományos egyházak nehezen találnak ellenszert. A kelet-európai országokban ráadásul a rendszerváltozás eufóriájában az emberek csodákat vártak az egyházaktól, amelyeket azok természetesen nem tudtak teljesíteni, s így az első évek óriási bizalmát szükségszerűen csalódás követte.
De biztos vagyok benne, hogy az “elveszett katolikusok” között nagyon sokan vannak olyanok, akiket a magyarországi egyház politikai szerepvállalása, sok pap és püspök durva politikai propagandája, az egyházi sajtó és más katolikus intézmények szélsőségesen elfogult politizálása taszított el az egyháztól.

Ha egy ellenzéki gondolkodású hívő a Fidesz elvakult dicséretét és a baloldaliak, liberálisok kiátkozását hallja a szószékről, akkor könnyen kiábrándulhat a szószék intézményéből is. 1990 után a katolikus egyház és a baloldal viszonya még viszonylag normális volt, Horn Gyula győzelméhez 1994-ben sok katolikus szavazat is hozzájárult, s a Vatikáni Szerződést Horn kormánya kötötte meg. De mint annyi más ügyben, a Fidesznek ebben a kérdésben is sikerült érvényre juttatnia a polgárháborús, illetve ez esetben vallásháborús gyűlölködést. Sok templom (nem mindegyik) a választások idején valóságos kampányirodává változott, s az egyházi sajtó is a Fidesz-kampány kiszolgálására cserélte le a minden emberhez, baloldalihoz és jobboldalihoz egyaránt szóló krisztusi tanítást. A KDNP vezetőjéhez kötödő luxuskocsis, diplomata rendszámos, vadászatos botrányok is sokat ártottak az egyház jó hírének.

Erdő Péter nem lett pápa, de az a tény, hogy a mérvadó vatikáni szakértők is az esélyesek között említették a nevét, bizonyosan megnöveli itthon és a világegyházban is a tekintélyét. Én a tisztelői közé tartozom, biztos vagyok benne, hogy a fenti jelenségek nem az ő intenciói szerint történtek. Egyháza egyszerű tagjaként azt javasolnám neki, hogy megnövekedett tekintélyével vegye jobban kézbe egyházát. Érvényesítse a II. Vatikáni Zsinat tanítását, mely szerint a papok nem politizálhatnak, a világi hívők pedig a legkülönbözőbb pártokban küzdhetnek a közjóért, miközben egymás iránt szolidaritást kell mutatniuk. S az egyház ne a baloldaliak, köztük sok katolikus hívő ellen hadakozzon, hanem az eddiginél határozottabban lépjen fel az Ó- és Újszövetséget kigúnyoló, nyílt blaszfémiát űző, Jézust “parthus hercegnek” nevező szélhámosok ellen. S esetleg kérdezze meg Orbán Viktort, hogy miért kellett magas kormánykitüntetést adnia efféle durva kereszténygyalázásért?

FORRÁS: Népszava.hu

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük