Ideológiai sufnituning

konok

Jött megint ugye ez az utca-átnevezési mizéria. A javaslatot az amúgy is rendkívül népszerű, hatalmas választói legitimitással rendelkező párttá maszkírozott ideológiai sunfnituning-műhely, a KDNP virulens ifjúsági szervezete kezdte kikalapálni (nem, nem akarok belegondolni, hogy mitől lesz valaki, aki legalább is a hormonháztartása szintjén fiatal, kereszténydemokrata politikus, biztos van ilyen ritka, kínos bolygó-együttállás vagy valami eddig feltérképezetlen fejlődési rendellenesség, ami ide vezet, megkérdezem majd a kezelőorvosomat-gyógyszerészemet). A kiindulópont szerint ugye az önkormányzatok (értsd: egy adott helyen élők) nem eléggé értettek hozzá, hogy a nemzeti egyetértés szempontjait érvényesítsék az elnevezésekben, hiszen itt persze demokrácia van, mindenki azt gondol magában, amit akar, amíg azt otthon, a négy fal között teszi, és nem zavar ezzel hatalompárti (kormány, ugyan már!) politikusokat. Lelkükben a nemzethalál rémképe riadoz, bár azért erre szedhetnének megfelelő pirulákat.

A régi-új történetmitológia szerint 1944. és 2010. között egy fekete (vörös) lyuk terpeszkedik a máskülönben magyar történelemben, és ezt rögzítették is abban az abszurd humorral írott dadaista kiáltványban, amit Alaptörvénynek neveztek el. Kétségtelen, hogy Magyarország 1944 elején remek hely volt – még a Kossuth-tér is őrizte Károlyi- és József Attila-mentes szakrális integritását. Feltételezhetjük, hogy a múlt, amelynek úgy kellett lennie (sajnos a nyelv nemigen hajlandó alkalmazkodni a Fidesz retrospektív megfeleltetéséhez) csupa pozitív dolgot tartalmazott: jól fűtött elemi iskolákat, acélos búzamezőket, toleráns, boldog és rendszerető magyarokat, és persze békét kint és bent, békét minden mennyiségben. Minden egyéb csak a „nemzetközi szocializmus” tőrdöfése volt, Trianon és a másfélmillió koldus, a zsidótörvények és a háború – akárcsak a háború utáni újjáépítés, és minden, egészen az új kurzus hatalomra lépéséig.

És még mindig ott vannak azok a fránya „kommunista” utcanevek! „A kormánypárti politikusok több mint ezer ilyen utcanévre bukkantak az IKSZ zsakutca.iksz.net honlapja segítségével” – hirdette elborzadva maga a honlap, jelezve, hogy a komoly munka dacára még nagy kihívások állnak a szimbolikus térfoglalás előtt. Némi zavart jelenthet azonban, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvénytervezetbe illeszkedő passzus szerint a 20. századi „totalitárius rendszerekhez” köthető elnevezések megváltozását írná elő. Vagyis a történetmítosz kovácsolóinak egyértelműen meg kell határozniuk, hogy mi is tekinthető „totalitárius rendszernek”, illetve mi nem az („nehogy már azon kenykődjünk, hogy ki ölt meg kit” – mondja Mocsárvár királya a vőlegényjelöltté avanzsált Lancelotnak).

A találó nevű „Zsákutca” honlapon kizárólag baloldali, szociáldemokrata, kommunista figurák szerepelnek – illetve olyan dátumok, elnevezések, amelyek, úgymond, ide köthetőek. Elég izzadságszagú az indoklás, hogy Marx, Engels, Frankel Leó és kortársaik miként köthetőek a „20. századi totalitárius rendszerekhez” – de e szerint a logika szerint meggondolandó lenne a „piros zászlókról” verselő Petőfiről elnevezett utcák átnevezése is (ami mégiscsak komolyabb léptékű munka lenne, akad belőle minden magyar településen), Adyról nem is beszélve, meg persze József Attila, ajjaj (igen, írt egy bűnrossz irredenta verset is 17 évesen, iskolai dolgozatként, ezt azért a javára válik). Felmerül a kérdés, hogy az antifasiszta ellenállás mártírja (más szemszögből Pechvogele), Ságvári Endre, aki hatéves volt a Tanácsköztársaság (az egyik, úgymond, „20. századi totalitárius rendszer”) idején, és csak 1940-ben lett a kommunista párt tagja – ebben ekkor vélhetőleg nem a gyors karrier lehetősége motiválta – vajon mennyiben felelős a „totalitarianizmusért”? Lehetséges, hogy éppen antifasizmusa lenne a bűne? Vagy csak pechje volt? Vagy mi van a szociáldemokrata Somogyi Bélával és Bacsó Bélával, akiket Horthy különítményesei éppen azért gyilkoltak meg bestiálisan, amit ma „oknyomozó újságírásnak” nevezünk? És ha már totalitarianizmus (bár nehéz elképzelni, hogy a Fidesz ideológjai reggelenként még a vécén ülve is Hannah Arendtet olvasnak, nem olvasnak ezek semmit szerintem, de azt is félremagyarázzák), akkor mi lesz a Hitler-rajongó fűzfapoétával, Wass Alberttel, és várható-e Bayer Zsolt akasztgatós kedvencének, Prónay Pálnak vagy Héjjas Ivánnak az utcanevesítése? Milyen múlt lesz most éppen?

Mindegy is. A Nemzeti Egyetértés örökös, jánosvitézi tavaszában visszájára fordítva ugyan, de a régi üzenetet közvetíti felénk: „A múltat végképp eltörölni” – adják ki az ukázt, és egyben rámutatnak, hol is a mi helyünk e zsákutcás történelemben: „rabszolgahad, indulj velünk!”

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük