Ismét visszaesés Írországban

ireland

Az ír GDP 2011-ben 0,7 %-kal nőtt ugyan, ám ez csak az első félévnek volt köszönhető, és azóta sok minden változott. Úgy tűnik, Spanyolországhoz és Portugáliához hasonlóan az ír válság is W formát mutat. Az 1. ábra a megelőző év azonos negyedévéhez viszonyított változásokat mutatja, a negyedévenkénti változások azonban még markánsabbak. A GDP 2011 közepétől két egymást követő negyedévben csökkent (1,1 majd 0,2 %-kal), ami a közgazdaságtani konszenzus szerint már recessziót jelent. Az elemzők 2012-ben a korábbi 1 %-os növekedéssel szemben ma már csupán 0,4-0,7 %-os emelkedésben reménykednek a GDP-t illetően, és körülbelül ugyanekkora (0,4-0,8 %-os) visszaesést jósolnak a GNP tekintetében.


A kép még elkeserítőbb, ha a relatív változások mellett az abszolút szinteket is vizsgáljuk. A 2. ábrából jól látszik, hogy mind a mai napig sem a GDP, sem a GNP nem tért vissza a válság előtti érték közelébe, vagyis a kisebb fellendülésekkel együtt sem tudta ledolgozni a 2008-ban bekövetkezett 13-15 %-os visszaesést.  (Ld. 2. ábra)
table01
1. ábra

Mindennek oka, hogy a világgazdasági válságon még messze nem vagyunk túl, és Írország, a maga globális piacoktól (a külföldi vállalatok helybeli tevékenységéből származó exporttól) való nagyon erős függése miatt különösen megérzi ezt.  Az ország kivitelének kb. 60 %-át az Unió veszi fel, márpedig az Unió, a nemzeti és nemzetközi banknemtő-csomagok átmenetileg kedvező hatásai után most ismét nehéz év elé néz. 2012-ben Európában mindenki, még az IMF is recesszióra, sőt Spanyolország és Olaszország esetében újabb mentőcsomagok szükségességére számít.

Az ír export tehát, amelyre az EU-EKB-IMF trió és maga a kormány is a kilábalásba vetett hitet építette, egyelőre még jó ideig nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. 2012-ben a legjobb esetben is 2,8 %-kal emelkedhet az ír kivitel értéke, ami a gazdaság bekurblizásához messze nem elegendő. Az utóbbi hónapokban éppen a legfontosabb exportszektorok, a gyógyszer- és számítógépipar teljesítménye esett vissza leginkább.

table02
2. ábra

A kivitel szerepét a belföldi kereslet sem tudja majd átvenni, hiszen az a megszorítások és az építőipar miatt évek óta csökkenő, és 2012-re is 2,6 %-os visszaesését prognosztizálják.

A feldolgozóipar egészében az új megrendelések állománya 2012. január-februárjában jelentősen csökkent mind az előző hónaphoz, mind az egy évvel korábbiakhoz képest. 2012 februárjában 12,9 %-kal kevesebb új megrendelés érkezett, mint egy évvel azelőtt, ami kimagasló visszaesés az Unió más országaiban tapasztaltakhoz képest. Ugyanebben a hónapban a feldolgozóipari termelés 3,6 %-kal volt alacsonyabb, mint januárban és 3,3 %-kal kisebb, mint egy évvel korábban, de a forgalom még ennél is jobban csökkent.  2011. december, 2012. január és február hónapja együtt 3,9 %-kal kevesebb ipari termelést adott, mint a megelőző három hónapos időszak (2011. szeptember-október-november). A visszaesést a külföldi vállalatokat tartalmazó „modern” szektor (elektronika, vegyipar) termelésének jelentős, februárban az előző hónaphoz képest 5,8 %-os csökkenése okozta, míg a hazai („tradicionális”) szektor termelése kissé nőtt.

A recesszió csökkenti az állam adóbevételeit, így adósságtörlesztési képességét, és növeli a költségvetési hiányt.  Írország – Spanyolországgal és Olaszországgal egyetemben – valószínűleg nem tudja teljesíteni a 2010-es mentőcsomaghoz kapcsolt elvárások szerinti 2012-es hiánycélt (8,6 %), sőt, 2015-ig nem lesz képes azt 3 % alá szorítani (pedig 2014-ben már 2,8 %-on kellene állnia). Hacsak nem újabb megszorításokkal, és adósságának átstrukturálásával. Mindkettőre van törekvés.

Emlékeztetőül: Írország 2010-ben 67,5 milliárd eurós segítségre szorult bankjainak kimentése miatt, és további 17,5 milliárdod a pénzpiacokról vett fel. Az EU-eurózóna-IMF hármastól kapott hitelt 2013 végéig kell visszafizetni. Azonban mostanra már a 2012 első negyedéves 3,06 milliárd eurónyi törlesztés is nehézségekbe ütközött. (Csak úgy tudták megoldani, hogy a március végén esedékessé váló készpénzkifizetést hosszú lejáratú államkötvényekkel pótolták, vagyis „mini átstrukturálást” hajtottak végre.)

A kormány az európai pénzügyi stabilitási alap (EFSF) segítségével át szeretné strukturálni azt a még hátralévő 31,8 milliárd eurót, amit az EU, az eurózóna és az IMF közös mentőcsomagjából kötelezvények formájában bankjai megmentésére fordított 2010 folyamán. Ezt a szándékát már jelezte is az EU, az Európai Központi Bank és az IMF felé. Az átstrukturálás lényege, hogy hosszabb lejáratú, kedvezőbb feltételű állampapírokra váltják át a fennálló tartozást.

A növekedés visszaesése miatt várható, hogy újabb magánadósok válnak képtelenné hiteleik törlesztésére, ami a bankok helyzetét tovább ronthatja, sőt akár újabb állami (illetve nemzetközi) pénzinjekciókat tehet szükségessé.  Egy felmérés szerint még a lakosság 58 %-a  is úgy gondolja, Írországnak újabb külső pénzügyi segítség kell 2013 után, mikorra a jelenlegi csomag kifut.

Emlékeztetünk ara is, hogy 2011 februárjában, amikor a konzervatív Fianna Fáil kormány a megszorításokba belebukott, a mostani kormánykoalíciót alkotó pártok (a jobbközép Fine Gael és a balközép Labour Party) azzal kampányolt, majd hivatalba lépésekor is azt ígérte, hogy újratárgyalja az EU-IMF-hitel feltételeit.  Jóllehet próbálkoztak is, halovány kísérletüket az eurózóna vezetői rövid úton elutasították. Az új kormány folytatta hát a megszorításokat, éppen a napokban csökkentette a gyermeknevelési támogatást 18 illetve (aktív tanulói jogviszony esetén) 22 évről 12-re és 2015-től mindenki számára 7 évre. Mindez azonban a válság közepette nem segített, így a hitelcsomag újratárgyalásával azonos tartalmú átstrukturálás, mint elkerülhetetlen, ismét napirenden van.

Görögország sorsát (a többszöri kimentést) elkerülendő, az ír kormány arra törekszik, hogy mielőbb képes legen a pénzpiacokról finanszírozni hiányát. Ugyanakkor igyekszik felpörgetni a privatizációt is. A hitelhez az EU-IMF páros által kapcsolt stabilizációs terv 2-5 milliárd eurónyi privatizációt írt elő. Az ír állam 2012 februárjában 3 milliárd euró értékben kínálta eladásra részesedéseit, ami körülbelül megfelel a március végén éppen esedékessé vált adósságtörlesztési összegnek. A privatizációban azonban nincsenek nagy tartalékok, mivel az ír állami tulajdon aránya kicsi, ugyanakkor stratégiailag érzékeny területekre koncentrálódik. Ezért az ellenzéki pártok (a bukott  Fiannal Fáil-től a baloldali Sinn Fein-ig) és szakértők is vitatják, sőt esetenként élesen bírálják az ország legnagyobb energetikai erőműve (ESB), és az Aer Lingus Groupa légitársaság állami részének kiárusítását, illetve a privatizációs kurzust általában.

2012. május 31-én lesz a népszavazás az európai pénzügyi stabilitási paktumról, ami az eurózóna országainak maximum 0,5 %-os költségvetési hiányt engedélyez szankciók terhe mellett.

Az előzetes felmérések szerint az írek kisebb-nagyobb többséggel támogatják ugyan a szerződést, de rendkívül nagy a még bizonytalanok aránya. A kormány már megkezdte a kampányolást az igen mellett egy információs honlap indításával, de az ellenkampány még nem indult be. Ez utóbbi malmára hajthatja a vizet, hogy a lassuló növekedés miatt kb. 400 millió euró hiányzik a büdzséből, amit adónöveléssel vagy további megszorításokkal kell majd pótolni. Mindkettő a lakosságot fogja sújtani, pedig decemberben már így is 3,8 milliárd eurós megszorítási csomagot indítottak útjára. A növekedési kilátások pedig – mint említettük – rosszak. A költségvetési tanács (Fiscal Advisory Council) szerint 2013-ben további 2,8 milliárd eurós megszorítási csomagra lenne szükség, hogy a deficit még az előírtaknál is gyorsabban csökkenhessen, Írország visszanyerje a pénzpiacok bizalmát, és 2013 után már onnan vehessen fel hiteleket.

Eközben a munkanélküliség makacsul magas, 2012 márciusában 14,3 %-ot tett ki. Ez 434,1 ezer munkanélkülit jelentett, akik közül 356 ezer (82 %) volt ír állampolgár és 73 ezer (16,8 %) volt 25 éven aluli. Mint a rosszabbodó körülmények esetén mindig, az írek e helyzetre is inkább kivándorlással, mint sztrájkokkal, vagy tüntetésekkel reagálnak. Az „ipari viták” (ahogy az Eurostat hívja a munkabeszüntetéseket) csupán 2009 folyamán, leginkább a negyedik negyedévben, voltak számottevőek, akkor is csak az állami (egészségügyi, szociális) szférában dolgozók akciói miatt. 2009-ben 291 ezer fő vett részt munkabeszüntetésben, átlagosan alig több mint egy napot.

A kivándorlás azonban már rögtön a válság kirobbanásakor beindult, és azóta is nő, igaz, eleinte inkább csak a vendégmunkások távozását jelentette. 2009-től viszont meglódult az írek kivándorlása is. 2009. április és 2010. április között 27,7 ezer, a rákövetkező 12 hónap alatt viszont már 40,8 ezer ír hagyta el az országot. A teljes nettó kivándorlás 2009 és 2011 áprilisa között 68,6 ezer főt tett ki, aminek egyre növekvő hányadát (összességében 55 %-át) írek adták. Ezek a folyamatok a 90-es évek első felének állapotát idézik.

A kilátások tehát semmilyen tekintetben nem megnyugtatóak…

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük