Isten véled, rántott csirke!

rantott csirke

Egy barátom bárpultosként dolgozik Budapest belvárosában egy színvonalasnak számító vendéglátóhelyen. Elmesélte, hogy amikor amerikai vendégek csöppennek be hozzá, különösen jó a forgalma, mert a turisták rácsodálkoznak a 600Ft-os sörárra. Náluk 1800Ft körüli összegért kapják meg ugyanezt, ezért szerintük Magyarország egy csodás hely, ahol bőven adódik lehetőség pénzköltésre, az utazásra szánt vagyont mégis vígan be lehet osztani.

Miért van az, hogy az itt dolgozók nem így gondolják? Az első fél évben a magyar lakosság egy főre jutó összes kiadása 72 214 forint volt egy hónapra vetítve, amelynek 27 százalékát élelmiszerre, 23 százalékát lakásfenntartásra költötték, közlekedésre fejenként mintegy 8 ezer, egészségügyre pedig több mint 3500 forintot fordítottak, ez a négy kiadási tétel tette ki az összes költés közel kétharmadát – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján közzétett első fél éves jelentésből.

Hírközlésre fejenként havonta 4776 forintot költöttek a háztartások, ezen belül a mobiltelefon-szolgáltatás igénybevételére, valamint az internet önálló vagy valamilyen távközlési csomagban való előfizetésére fordították a befizetett összeg 48, illetve 42 százalékét – tették hozzá.

Kultúrára, szórakozásra egy főre számítva mintegy 3600 forint jutott, ennek közel háromtizede moziba, színházba, koncertre járásra és egyéb szabadidős tevékenységekre.

Az év első hat hónapjában a háztartások élelmiszer-kiadásaikon belül legtöbbet hús és húskészítményekre, halra költötték: egy főre havi 5319 forintot. A háztartásokban havonta fejenként összesen 5,1 kilogramm húst és hústerméket fogyasztottak, amiből a friss, fagyasztott, mélyhűtött hús 3,1, a hal és tenger gyümölcsei 0,1, a feldolgozott húskészítmények 1,5, az egyéb húskészítmények pedig 0,3 kilogrammot tettek ki – közölték.

A lakosság az első fél évben személyenként havonta átlagosan 21 904 forintot költött élelmiszerre, ebből 18 482 forint volt a vásárolt, 785 forint a saját termelésű és 2638 forint volt az étteremben, munkahelyen, iskolában elfogyasztott élelmiszer értéke.

A budapesti háztartások összes kiadása 34, a megyei jogú városokban élőké 12 százalékkal haladja meg az országos átlagot. Az egyéb városokban lakók fogyasztása azonban már átlag alatti a legalacsonyabb fogyasztást pedig a községekben mérte a KSH.

A régiók szerinti különbségek Közép-Magyarország fogyasztási dominanciáját igazolják, ami Budapest központi szerepének következménye. Ebben a térségben az egy főre jutó kiadási összegek egy-egy kivételtől eltekintve minden főcsoportban magasabbak, mint az ország többi részén.

A fővárosban élők fogyasztásának 20 százalékát tették ki az élelmiszerek, míg az ország három, hátrányos helyzetű régiójában ez az arány 30 százalék körüli volt. Az Észak-Alföldön, Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon élők az élelmiszerre és lakhatásra történő kiadásaik mellett kevesebbet képesek költeni másra, közlekedésre, kultúrára és szórakozásra fordított kiadásaik (7230, 8443, illetve 8176 forint) jelentősen elmaradnak az országos átlagtól (11 681 forint).

Ezek a száraz tények, a számok világa. Mindemellett olyan kiadásokkal is számolni kell, amelyek nem mérhetők a KSH adataival. Ilyen az osztálypénz vagy a kirándulás költsége a gyermeknek, vagy ha már idősebb, a hétvégi bulik támogatása, esetleg az élvezeti cikkek, ezek közül is az addikciós vonzattal bíró dohányzás a család ki tudja, hány tagjának, de a felsoroltak lassan már-már luxuscikknek számítanak. Nálunk ugyanis egy fix összeget kell kategóriákra osztani az úgynevezett létminimum kalkulációjához. Még ha valaki a legtudatosabb gazdálkodóként képes is minderre, mi van, ha beficcen egy hiteltörlesztő részlet vagy bármi egyéb, váratlan kiadás?

Ezek vagyunk mi, magyarok. Ez jutott nekünk. A számolgatás, a kéztördelés, a melyik ujjamba harapjak életérzés, a napról napra éldegélés, a folyamatos agyalás a pénz megfelelő beosztásán és beszerzésén, ezzel együtt a depresszió, az apátia, a kilátástalanság, az életkedv megszűnése, kiégés, kiüresedés.

Ezzel szemben a vidám turisták nevetségesen olcsónak találják egy nívós helyen a sört. Nekik nincsenek ilyen problémáik. Ők tudnak utazni, nekik mindig van kredit a kártyán, így foglalkozhatnak bármi mással, ami még fontos az életben. Megvalósíthatják önmagukat, kísérletezhetnek képességeik kibontakoztatásával, anélkül, hogy kreativitásukat blokkolná a szegénység.

Mi lesz így velünk, ha már a legalapvetőbb húsokat is drágának találjuk a boltban? Miért küzdünk, miért dolgozunk, ha nincs tervezhetőség, nincs megfelelő életkörülmény ahhoz, hogy érdemes legyen Magyarországon felnevelni a gyermekeinket?

Az igazság egy szinte ismeretlen táncdalénekes, Kovács Vilmos dalszövegében hangzik el: „Isten véled, rántott csirke, marhafelsál, disznócomb, jó a kenyér tepertővel, vizet rá és nincs több gond.”

Forrás: stop.hu

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük