Ítélet: egy kávé, felfüggesztve

coffee

Aki egy kicsit alaposanbban figyeli a Facebookon folyó eseményeket, annak a sok ostobaság mellett feltűnhetett egy nem rég indult, nagyon érdekes kedzeményezés, a “Felfüggesztett kávé”. Az ötlet kiindulási helye és forrása ismeretlen, de talán nem is lényeges. A lényeges maga az elképzelés. Röviden arról van szó, hogy a városban különféle vendéglátó üzletekben, ha fogyasztunk valamit, akkor van lehetőségünk kérni kávéból vagy a helynek megfelelő egyéb kínálatból egy “felfüggesztettet”, amelyet kifizetünk, de nem fogyasztunk el, és az a rászoruló, aki betér, de nem engedheti meg magának, hogy ilyen üzletekben fogyasszon, az megkérdezheti, hogy van-e ilyen felfüggesztett ital / étel, és amennyiben igen, azt elfogyaszthatja, hiszen más már korábban kifizette számára. Ez így egyfajta célzott jótékonyság, sok szempontból hatékonyabb, mint némi aprót adni kéregetőnek / rászorulónak az utácán, amelynek sorsa bizonytalan, hiszen így az adományozó és az azt elfogadi kényszerülő nem találkozik közvetlenül, így ha meg nem is szűnik, de csökken a kiszolgáltatottság kellemetlen érzése.


Mint filantróp alapérzelmű egyénnek azonnal feltűnt a kezdeményezés ötletessége, és ilyen szemüvegemen keresztül nézve csakis tapssal tudtam jutalmazni az ötletet. Azonban a világlátásom többszínű, több szemüveget is használok (hiszen az úgy jobban kiszűri a káros sugarakat), és az ötlet így már némi ambivales érzést is keltett bennem, hiszen minden nagyszerűsége ellenére, mégis csak egy “pótcselekvésről” van szó.

felfuggesztett
Az átláthatóság jegyében…

Aki megteheti, talán meg is fogja tenni, hogy kifizet egy-két kávéval / süteménnyel / szendviccsel többet, mint amennyit elfogyaszt. Ez az akcióban résztvevő vendéglátó helyeknek nyilvánvalóan jó, hiszen egy biztos plusz forgalmat generál. Az adományozónak biztosan jó, hiszen “megnyugtatja a lelkiismeretét” ebben a háborgó világban, és tudhatja, hogy az így kifizetett adomány biztosan arra fog elmenni, amire szánta. Az igénybevevőnek abból a szempontból jó, hogy hozzájuthat olyasmihez, amihez egyébként nem, és talán csökken a kiszolgáltatottság érzése is, hiszen az adományozó anonim és nincs szembesülés a két fél közt – a vendéglátóhely közvetít. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy ez egy win-win-win helyzet…

….és mégsem vagyok elégedett. Miért? Mert ellenőrizhetetlen, hogy ki fog ezzel (vissza)élni. Valóban a tényleg rászorulókhoz kerül, vagy lesznek olyan ügyeskedők, akik “rácuppannak” a lehetőségre és egyszerűen elszívják az így “önrész mentessé” vált italokat / ételeket azok elől, akiknek tényleg kellene? Vajon azok, akiknek tényleg szüksége lenne ilyesmire tudnak erről egyáltalán bármit is? Eljut hozzájuk az akció híre? Aztán meg ott van az a kérdés, hogy a vendéglátóhelyek szívesen veszik-e, hogy a vendégeik közöt esetleg nem túl jól öltözött, ne adj Isten a helyzetükből adódóan kifogásolható higiéniájú vendégek is megjelenjenek? Hogyan mérlegelik, vagy mérlegelhetik-e a vendéglátóhelyek tulajdonosai vagy személyzete, hogy kit tartanak rászorulónak avagy kit nem? A pincérek és pultosok ezzel szociális előadókká avanzsálnak? A rendszer, az ötlet első körben több kérdést vetett fel bennem, mint amennyit megválaszolt.

basilica
Nálunk, a Révay köz 2-ben már megtalálhatók…

Pótcselekvésnek pedig azért tartom, mert azt gondolom, hogy az embereknek nem rászorultsági alapon kell “ingyen kávét” osztogatni, (ezzel bekorlátozni a lehetőségeiket), hanem alanyi, állampolgári jogon annyi pénzt, jövedelmet kellene biztosítani, amelyből ők maguk dönthetnék el, hogy fogyasztanak vagy sem, és ez az összeg legyen annyi, hogy ezt meg is tehessék olykor. Ilyen kezdeményezés pedig már létezik, a Feltétel Nélküli Alapjövedelem képében. Ezt sokkal hasznosabbnak, és sokkal humánusabbnak tartom, mint a tehetősebbek ilyen kis “lélekmelengető” gesztusait. (Bár tartok tőle, hogy nem éppen a gazdagok lesznek azok, akik élen járnak majd a felfüggesztett kávék adományozásában, hanem az az egyre szűkülő középréteg, amelyik már így is több sebből vérzik, illetve az a szegényebb réteg, aki még valódi szolidaritást érez a lecsúszottakkal szemben, mert saját nem kívánt jövőjét látja viszont bennük.

Mindezen érveim ellenére, mégis támogatom ezt az akcót is, mert úgy gondolom, hogy amíg nem értük el a rendszer átalakítását, és nem valósult meg az FNA, addig minden okos lehetőséget meg KELL ragadnunk arra, hogy segítsünk a rászorultakat. A MUON általában nem szokott senkit reklámozni, ám most mégis megteszem. Véletlenül az a megtiszteltetés ért, hogy abban a salátabár-palacsintázó-kávézóban dolgozhatok, amely legelsőnek jelentkezett a “Felfüggesztett Kávé” akcióra, és amelyről a Velvet.hu tudósított is. A hely tulajdonosának ez egy nagy pirospontot jelent. Most majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban működik-e és hogyan működik az akció.

Ez a bizonyos hely, a VI. kerületben, a Révay köz 2 szám alatt található “Basil-Ica” salátabár és palacsintázó, ahol már lehetőség van megrendelni felfüggesztett állapotban az ott kapható ételeket és italokat. A transzparencia jegyében a megcímkézett blokkokat egy jó látható üveg gyűjtőbe helyezzük, amelyben a betérő adományozó vagy rászoruló láthatja, hogy van-e felfüggesztett fogyasztás. Várunk mindenkit, aki adni vagy kapni szeretne.

De még emellett is azt mondom, hogy a valódi megoldás (vagy egy nagy lépés a valódi megoldás felé) nem más, mint a Feltétel Nélküli Alapjövedelem!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük