Egyre gyakoribbak azok a hírek, amelyek szerint az energiapiacokon az eladók (?) inkább fizetnek, csak valaki vigye el tőlük a felesleget! Legutóbb Amerikából hallottuk, hogy negatívvá vált az olaj ára, most pedig Magyarországon is előfordult ugyanez az áramárral.
Kétségtelen, a nagy energiatermelő rendszerek nem rángathatók úgy, mint egy kerti csap. Ha egy olajlelőhelyen belepumpálták a földbe a rengeteg “atmoszférát”, hogy az olaj jöjjön fel a leküldött csövön mint egy szódásüvegben, akkor bizony elég sok mindent kell állítgatni, mire az az egyszerű helyzet létrejön, amit a háztartásokban megszoktunk, tehát felengedjük a szódásszifon fülét, és minden leáll.
Az erőműveknél sem rózsásabb a helyzet. Akármivel is forraljuk a turbinákat meghajtó vizet (gőzt), a betáplálásnál borzasztóan észnél kell lenni, hogy se az érkező gáz, olaj, szén, fa, biomassza stb. ne árassza el a “gyárudvart” meg a mögötte lévő szállítási láncot, se pedig a kimenő teljesítmény rángatózása ne bolondítsa meg az országos elektromos hálózatot.
Az atomerőművek esete külön tészta. Azt már megtanultuk Csernobilban, hogy elég veszedelmes, ha a gombokat úgy csavargatják, mint egy betépett DJ a tejfakasztó buliban.
A napelemeknél vagy a szélerőműveknél szintén kínlódás van, amikor meglódul a bolt. A napelemeket persze le lehet takarni, a szélkerekeket meg lehet állítani stb, de ez csak a technika, bár ez is jó sok pénzbe kerül.
A lényeg, hogy minden országban van egy igen sokszereplős energetikai rendszer, s ezen szereplők pontos mozgását hivatott koordinálni az, amit laposan csak úgy hívunk, hogy a szabályozásért felelős hatóság, ügynökség, hivatal.
Most egy új helyzet állt elő a koronavírussal. Az élet drasztikus gyorsasággal leállt, s igen nehéz követni az ebből fakadó fogyasztási változásokat. Olyasmi a helyzet, mint amikor egy kapával belevágunk a hangyabolyba.
Önmagában ez a szituáció elég hatékonyan kezelhető, már amennyiben a szabályozó hatóság érti a dolgát. Csak hát van itt még egy további tényező, ez pedig a “piac”, ami legfőképpen az ún. áramtőzsdén mutatkozik meg. Itt viszont nem az ész, hanem – a kapitalizmus farkastörvényei szerint – a hisztéria, szebb nevén a spekuláció a főszereplő.
A tőzsdén ugyanis nem az áramtermelő, forgalmazó stb. cégek, és nem is a fogyasztók, hanem a nevükben eljáró brókerek “kirájkodnak”. Ők viszont minden szempontot, hírt mérlegelnek, s iszonyatos gyorsasággal pörgetik az eseményeket. Mondhatnánk hiper-aktívak, s gyakorlatilag ebből jönnek ki az anomáliák, azaz a csillagászati, vagy a negatív árak, egyaránt.
Lehet itt okoskodni bonyolult piaci elemzésekkel, de a kutya mégis csak a szabályozásban van elásva. Az atomerőmű szent, az bizony zsinórban termel, s mindenki más ehhez igazodik. A megújuló energiaforrások vannak a lépcső második fokán (s noha jóval olcsóbbak, ám egyúttal kiszámíthatatlanabbak is, mint az atom), és a sor végén kullognak a fosszilis erőművek. Igen ám, csakhogy minden erőmű rövid-, közép- és hosszú távú programokkal él, s napokkal, illetve hetekkel előre jelezniük kell az órákra lebontott teljesítményeiket.
És itt érkezünk el a valódi mozgatórugóhoz: egy erőmű akkor is büntetést fizet, ha az előre jelzettnél (szerződöttnél) többet termel, és akkor is ha kevesebbet.
A kérdés tehát az, hogy mi a drágább? A hatósági büntetés, vagy valahová elpasszolni a felesleget? Nos, ezt a dilemmát oldják meg a brókerek, amikor a pincébe vagy a padlásra küldik az áram árát.
Ennyit tud a kapitalizmus. Káoszt, amit úgymond piacnak láttat.
Balról nézve viszont magáért az energiáért egy vasat sem kellene fizetni senkinek, hiszen az atomon kívűl minden más energiaforrást a Nap rendez vagy rendezett el a Földön,
s egyedül a kitermelés, a szállítás és a forgalmazás a hozzáadott érték, ami a magyar árrendszerben jelenleg pont annyi, mint a multiktól eléggé szövevényes és korrupt utakon vásárolt energia ára. Hogy miért? Hát a hatalom-közeli zsebekre kalkulált hasra ütésért.
Összefoglalva: az elhíresült “rezsicsökkentés” eredménye jelenleg az, hogy a magyar háztartások az indokolt energiaár több mint dupláját fizetik. Sőt, a mai napon jóváírás dukált volna családoknak, azaz pénzt kellett volna kapniuk azért, hogy ne kapcsolják le a villanyt a konyhában. Ehhez képest kapják az orbáni számlákat, rajta az orbáni hazugságokkal.
– bankski –
Fotó: MTI, Vajda János
