Kállai Szilvia a szeretetben hisz – takarítóból lett pedagógus majd egyetemista az ISZOMM alenöke

Kállai Szilvia takarítói állás mellett végezte el a tanítóképző főiskolát. Ma lelkes pedagógus, immáron egyetemre is jár. A munka és a tanulás mellett az új baloldali párt, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alelnöki tisztségét is ellátja. Kállai Szilvia az egyetlen roma származású politikus, aki egy mérhető, parlamenti képviselettel is rendelkező ellenzék párt alelnöke. Kakas Lívia interjúja.

Kakas Lívia: Fontos az, hogy honnan jött? Ezt azért meg szokták kérdezni.

Kállai Szilvia: Az Igen Szolidaritás párt nem hajlandó különbséget tenni emberek között a származásuk szerint. Mi mindannyian azért küzdünk, hogy a dolgozóknak jobb legyen. Legyen nettó 200.000 forintos minimálbér, 37.500 forintos nettó családi pótlék gyermekenként, és ugyanennyi kórpótlék havonta a nyugdíjasoknak.

K.L.: Rendben én értem, hogy ez a párt programja, de az ellenzéki pártok elnökségben nem ismerünk cigány származású tagot.

K.Sz.: Ha az a kérdés, hogyan lettem alelnök az Igen Szolidaritásban arra nagyon egyszerű a válasz. 2011-ben csatlakoztam férjemmel együtt a párt egyik elődszervezetéhez a Magyar Szolidaritás Mozgalomhoz. Itt kezdődött a közéleti szerepvállalásom, folyamatosan tanultam, fejlődtem. Sok kampányban vettem részt aktivistaként, 2014-ben önkormányzati képviselőjelöltnek indultam Újpesten, majd 5 évig roma referens voltam Kispesten.

Amikor megalakult az ISZOMM (a párt közkeletű rövidítése aszerk), akkor Huszti Andrea pártelnök és Székely Sándor országgyűlési képviselő kértek fel, hogy legyek a párt alelnöke. Ők ugye jól ismertek engem, hiszen az előtte lévő nagyjából 10 évet közösen politizáltuk végig, még ha nem is mindig ugyanazokban a szervezetekben voltunk.

K. L.: Az Igen Szolidaritásban van roma tagozat?

K.Sz.: Fel sem merült. A szocializmusban, amiért mi küzdünk egyenlőség van. Tényleg érdektelen, hogy ki cigány, német, szlovák. Az a lényeg, hogy akik dolgoznak azok kapjanak normális bért, oktatást, egészségügyi oktatást, nyugdíjat. Ezért politizálunk.

K.L.: Pontosan mit csinál az elnökségben?

K. Sz.: Mint mindenki más, én is szervezem a pártunkat. Ahova tudok személyesen megyek, legutóbb például a nyíradonyi volt Mszp-szervezet tagjaival tárgyaltunk. A covid miatt most online szerveződik a párt.

Budapesten fő területem a 8. kerület. Itt jelenleg is azon dolgozunk egy “nyóckeres” tagunk, Rácz Szilárd ötlete alapján, hogy a tragikusan korán elhunyt Balogh “Paci” Lajos emlékére legyen egy közösségi tér. Indítottunk petíciót, vittünk plakátokat társasházakba, és megkerestük Pikó András polgármester urat is, hogy támogassa az ügyet.

K.L.: Aláírta már valaki egyáltalán a petíciót? Pikó András válaszolt már a levélre?

K. Sz.: Már majdnem háromszázan írták alá, ráadásul az elhunyt képviselő családja jelezte, hogy támogatják a kezdeményezésünket. Pikó András egyelőre még nem válaszolt, de nagyon remélem, hogy hamarosan fog. Biztos vagyok benne, hogy számára is fontos ez az ügy.

K. L.: Milyen tervei vannak még? Indul az Országgyűlési választásokon a 8. kerületben?

K. Sz.: Először is lerakom a félévi vizsgáimat. Utána folytatom a munkámat a kerületben és az országos politikában egyaránt. Az országgyűlési választásokon mindenképpen elindulok, hogy pontosan melyik körzetben arról folynak a beszélgetések a párton belül, de igen a Józsefvárosról is szó van. Egyébként ez a választási körzet nem csak a Józsefvárosból áll, hanem jelentős rész tartozik ide a Ferencvárosból is. Mindkét terület egyformán fontos, azt gondolom aki itt elindul, annak nem szabad csak a nyolcadik kerületről beszélnie.

K. L.: Mi a helyzet a gyerekekkel az iskolában? Hogyan bírják ezt a járványhelyzetet?

K. Sz.: A gyerekek rugalmasak. Mindent megoldanak, ha hagyják őket. A probléma inkább az egész oktatási rendszerrel van. Az a baj, hogy agyon vannak terhelve, az alsó és felső tagozaton egyaránt. Főleg a járvány okozta digitális oktatás hagyott súlyos lemaradásokat minden diákban. Például gondoljunk csak bele, hogy egy elsős gyerek, aki még csak írni-olvasni sem tud igazán, online rendszerben próbálta tanítani a pedagógus. Rettentő nehéz dolgunk volt. Mondhatnám keserves munka. A részképesség zavarokban szenvedő gyerekekről nem is beszélve, ami nekik még inkább nehézséget okozott a személytelen digitális tér.

Most egyszerre zúdul rájuk minden. Nagy nyomásnak vannak kitéve a megfelelés kényszerével.

Az elvárás ne az legyen, hogy szuper képességű zseniket gyártsunk, mint egy tökéletes robot üzem. A gyerekeknek az iskola elsősorban az a hely legyen, ahol jól érzik magukat, ahová szeretnek járni. Képességeiket ki tudják bontani és értékesnek érzik magukat egyénileg és közösségben is. Nagyon aggódom értük és mindent megteszek, hogy jól tudjanak teljesíteni.

A szeretet típusú oktatásban hiszek ezt próbálom tovább adni. Ez ad nekem is erőt.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •